Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

192 287. országos ülés február 16. 1871. a helyett, hogy a túloldalról mondottak czáfolásába bocsátkoznám : bocsátkozni fogok magának a költség előterjesztésének vitatásába. Nem bocsátkozom azonban, tisztelt képviselőház, sem a középtanoda, sem a tudományegyetem viszonyainak fejtegetésébe; mert szerencsések leszünk, azt hiszem, nemsokára azon törvényjavaslatok felett, melyek e tárgyban már készen vannak, s be fognak terjesztetni a ház elé: tüzetesen vitatkozhatni. Ennélfogva én csupán a népoktatásügyi viszonyokhoz fogok ezúttal hozzászólni. Mi sincs távolabb tőlem, t. ház, mint azon jelentés után is, melyet elvalakára a közoktatási minisztériumnak a népoktatás tárgyában beterjesztenie sikerült: vádolni akarni annak beterjesztőjét, hogy a jó akarat hiányzott volna nála; de ha a február 2-ki esemény után is szólni fogok mégis csupán csak hiányokról : teszem ezt azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a kötelesség érzetét nem szabad elhallgattatni a kegyelet érzetének (Ugy van! szélső hal oldalon) és mert azt hiszem, hogy a 68-ki törvényhozás ép azért rendelte el a népoktatásügyi viszonyoknak évenkinti bejelentését, hogy azon jelentésben a hiányokat és fogyatkozásokat tanulmányozni, combinálni és igy véleményező eszmecsere által mintegy gyümölesözőleg fölhasználni lehessen. E szempontból tehát t. ház, elhallgatva — illetőleg a túloldalnak engedve — a dicséreteket, melyekben tavaly ugy is nagyon szűkmarkú volt — mint mindnyájan tudjuk, a t. túlsó oldal is — én csupán hibákról és fogyatkozásokról fogok szólni. Nézetem szerint legelső hiány a népoktatásügy tárgyában az, hogy már maga a kiindulás is hibás volt, a további eljárás tétovázó és ingadozó. Hibás a kiindulás; mert bár maga a miniszter ur is elismerte a községi iskolák előnyeit sőt szükségét: mind a mellett is egy oly törvényjavaslatot engedett törvénynyé válni, annélkül, hogy meggyőződésével harczot vívott volna a községi iskolák mellett, melyek nem felelnek meg a helyzet igényeinek. Pedig tudta igen jól, hogy egész Európában, a hol csak megoldatott a népiskola ügyének nagy kérdése: mindenütt akkép oldatott az meg, hogy nem a felekezetek, hanem maga a központi kormány vette kezébe ezen nagy ügyet, hogy az ő befolyásával, s az egész országra kiterjedő hatalmával nemcsak szellemi, nemcsak erkölcsi, de anyagi hatalmával is kiemelje oda : hova a népoktatás ügyét emelni, napjainkban kivált, életkérdéssé vált. És most áttérek arra t. ház! hogy bár a miniszter ur meg volt győződve a községi iskolák előnye, sőt szükségességéről; mindamellett ő maga irja igen jellemzőleg épen az esztergomi tanföl" ügyelőnek, ha nem csalódom, hogy jobban szereti a felekezeti iskolákat, és egy másik tanfölügyelőnek elnézi azt, hogy okirat terjesztésére vállalkozott, mely a legnagyobb bigotteriával, fanatismussal üzen hadat a községi iskolának, és mig elismeri a községi iskolák előnyeit és szükségeit, még is oda nyilatkozik, hogy jobban szereti a felekezeti iskolákat. S most mit látunk a jelentésben. Látjuk azt, hogy panaszkodik a felekezetek ellen, hogy nem felelnek meg azon nagy ügy, — a népiskolai ügy — igényeinek, és panaszkodik a felekezeteknek a községi iskolák iránti jogosulatlan féltékenysége ellen; mintegy maga hiván föl a felekezeteket a községi iskolák elleni harczra. Panaszkodik, hogy a felekezetek nem felelnek meg annak, a mit tőlük méltán, jogosan lehetne várni. Azt akartam röviden a t. háznak bebizonyítani, hogy oly tényezőktől várt a miniszter ur még is eredményt, mely tényezőkről, ő maga meg van győződve, hogy eredményt azoktól látni nem lehet; sőt a mint kimutattam, nemcsak nálunk, de európaszerte bárhol is eredmény nem mutatható föl. Es ez igen természetes is t. ház! hogy a felekezetek nem felelhetnek meg azon igényeknek, melyeket a közoktatás ügye méltán vár. Miért 1 Mert a felekezeteknek e tekintetben, még a protestáns felekezeteket sem veszem ki, kiknek pedig, mint tudjuk zászlajára ez a jelszó van irva: „Mindeneket megvizsgáljatok és a mi jó, azt tartsátok meg." Tehát az okszerű haladás elve. S miért nem felelhet meg még a protestáns is ? Azért, mert első sorban neki mint vallásfelekezetnek, egészen más a teendője, mint az iskolai oktatás ügye, azaz vallásiak, és ennélfogva nagyon természetesen, legjobb erőiket is nem a népoktatási ügyhöz, hanem vallási igényeikhez állítják. De, t. h társadalom is Magyarországon ugy, a mint jelenleg van, nem felelhetett meg a volt miniszter ur várakozásának: nem felelhetett meg azért, mert a társadalom minálunk csak elemeiben létezik még, mint aristokratia, mint középosztály és mint nép. Ugy, de azt tudjuk, hogy az aristokratia java is, mióta maga Széchényi nagyon materialisticus irányban indította meg a társadalom működését, •— bocsánat, kimondom az igaz szót — inkább lovaik és agaraik nemesítésével foglalkozik, kivált mióta a nép se ökre, se szamara. A középosztály, miként Zlinszky képviselő ur nemcsak mondta, hanem részben be is bizonyította, fájdalom, anyagilag, és annak igen jelentékeny része, erkölcsileg is tönkrement, és