Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287. országos ülés február 16. 1871. igj kiválókép volt a miénk : ő iránta még meg van az a kötelességünk, hogy azt, a miben egy bizonyos fokig életében mindig követtük ; halála után is valósítsuk; megkövetelheti, hogy azon ígéretet, a melyet pártja támogatása által neki életében adott, halála után is beváltsuk. Ez mit a budgetre átalánosságban és tekintettel azon speeialis viszonyokra, melyek között mai a tanáeskozmány forog: megjegyezni akartam. Történtek azonban fölszólalások, a melyek ezen budgetnek egyes elveit megtámadták; történtek más fölszólalások is, melyek megtámadták a más előterjesztésekben foglalt elveket is. Ezekről szólani most nem akarok. Nem akarok, annyival kevésbé ; mert ezekről szólani akkor lesz idő: midőn ezen más előterjesztések a népnevelésről az uj népnevelési tőrvények alkalmával, — melyek azon előterjesztésben megígértettek, és azon alakban vagy másban kétségkívül a ház elé fognak kerülni, —• meg fognak vitattatni, és különösen azért nem, mert ékesenszólóbban és igazabban ugy ; sem tehetném, mint támogatva vannak azon elvek amaz előterjesztésben magában. Mert bármi nagyot tett, vagy bármily munkálatokat irt legyen Eötvös: ezek koszorújában ezen előterjesztések mindenesetre egyikét képezendik a legfényesebbeknek s oly emlékét képezik, mely mindenesetre örökre maradandó. Különösen a népnevelés terén támadtattak meg azon elvek, a melyek ezen előterjesztésben foglaltattak. De megtámadtattak azok is, a melyek a budgetben nyertek kifejezést. Megtámadtatott az 1868-iki törvénynek alapelve, mely szerint nem állanak többé szemközt az egyház, az állam ós a szabadverseny elvei; hanem igenis áll mind a három egymás mellett, miáltal meg akar valósittatni azon összhang, mely mind a háromnak együttes működéséből eredhet csak, és mely épen azon előterjesztés szerint egyedül eszközölheti a közoktatásügy fölvirágzását Magyarországban, hol sem egyházi, sem társadalmi törekvés eddig fényes eredményt fölmutatni nem birt, midőn az állam segélye nélkül volt kénytelen a nevelés ügyét előmozdítani, és az állam maga a múlt évtizedekben— ámbár igaz, hogy kedvezőtlen körülmény ek között idegen hatalom kezeiben, — kisértette meg a nevelésügy megoldását előidézni: keresztülvinni nem bírta. De egyszersmind történt egy másik alaposabb, a budget kérdésébe mélyebben beható indítvány a túlsó oldalról, mely a eultus és nevelésügy elválasztására irányul. Egyszersmind fölszólalás történt másrészről aziránt is, hogy ezen két szakma öszszeköttetésben állván, egy miniszter kezében levén öszpontositva, kívánatos lenne, hogy a miniszter egyes előadott kérdésekre feleletet adjon. A felelet ugyan nem követeltetett, s egyébként meg is adatott a fölszólaló képviselő által kivánt modorban önmaga által; az óhajtás azonban megmarad, bár nem tagadtatott meg a budgetrnegszavazása, ha a felelet elmaradna. Én azonban nem gondolom, hogy sem ez óhajtás sem a szóba hozott indítvány ez alkalommal helyükön lennének. A eultus ügye nagy kérdés, az kétségtelen; de épen azért, mivel nagy kérdés, nem oldható meg a költségvetés tárgyalásánál; épen mivel nagy kérdés, most e tekintetben, úgyszólván mindegy: akárki legyen cultusminiszter; miután azt egyedül megoldani nem birja; megoldani azt, egyedül a korszellem fogja; különben bárminő megoldása hiábavaló lesz. Es átalában, ha van valami, a mi a túlsó oldalon hangoztatott elválasztás ellen szól: épen ezen megoldás szüksége érzetében, épen a kérdés nagyságában áll; mert, ha valami megoldja a eultus kérdését, ez a népnevelés, melynek megvalósítása a budget-előterjesztés által tétetik tőlünk függővé; s ha valami igazolja a két szak összekapcsolását: semmi sem inkább mint az, hogy a két kérdés megoldása csak együttesen, egyiknek megoldása csak a másik segélyével eszközöltethetik. Csak azon nemzedék oldandja meg az egyház és az állam közti viszonyt, mely képesítését erre azon iskolarendszerben nyerheti, a melynek elérésére ezen budgetben kéretik a mód. És épen azért, miután azt tartom, hogy bárminemű programmja legyen az uj cultusminiszternek: az a vallásügy megoldására lényeges és döntő befolyással nem lesz; és épen azért, mert azt tartom, hogy ama döntő befolyással csak ezen budget lesz, mely ellen mint Eötvös hagyománya ellen kifogást seuki alaposan nem emelt, azt föltétlenül elfogadom azon óhajtással: vajha sikerülne az uj miniszternek mindazt elérni, mit a költségvetés előterjesztése által a kitűzött mérvben eléretni czéloztatik. (Helyeslés jobb felől.) Körmendy Sándor: T. ház ! (Halljuk!) Ifjabb vagyis ifju Pulszky ur közelebb azt mondotta, hogy ez oldalról ezen tárgyalás alkalmával semmi alapos ellenvetés nem tétetett az előterjesztésre, mely a közoktatásügyi miniszter ur által benyujtatott. De csak mondotta, mert nem bizonyította ; nem bizonyította azzal, hogy a mik itt elmondattak, azokat mint alaptalanokat tüntette volna föl, és czáfolta volna meg. Ennélfogva nagyon természetes, miután csak mondott, de nem bizonyított : én szinte nem bocsátkozhatom az ő beszédének vitatásába és czáfolásába. Másrészről semmi sem mondatván még a fölszólaló képviselő ur által olyan, mi az itt elmondottaknak helytelenítése vagy czáfolása lett volna: mi természetesebb, t. ház, mint,hogy