Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-287
287. országos ülés tebruár 16. 1871 187 tekintem és akadálynak tartom azon körülményt, miszerint azon férfiút, ki a boldogult cultus- és közoktásminiszterünk helyét elfoglalta, a jelen pillanatban, — mit én is elismerek — nincsen azon helyzetben hogy költségvetésének tárgyalásában személyesen résztvegyen (Fölkiáltás a szélső balról: De legalább itt legyen!) és ezen tárgyalás folyamában azon nyilatkozatokat közölje a háznak tagjaival, meryeknek kicserélése, nézetem szerint, a budget megszavazását könnyítené. Tegnap volt ugyan szerencsénk az uj miniszter urnák egy értesít vény ét hallhatni, melyet a házhoz intézett, s melyben a beterjesztett költségvetésnek minden tételét magáévá tévén, képviselőül a tárgyalásnál Tanárky Gedeon képviselő társunkat, mint államtitkárt rendelte. Habár én részemről nem vonom kétségbe, hogy ezen jelentésnek szóhangzása, mely abból áll, hogy képviselőül rendeli az emiitett képviselő urat: arra jogosítja föl a háznak minden tagját, hogy az igen t. államtitkár által képviselői minőségében e házban elmondott minden szót ugy vegyen, mintha maga az illető miniszter ur mondotta volna, a mennyiben t. i. ily korlátozás azon nyilatkozatban téve nincsen, mert mint mondám azon nyilatkozatban csak az van, hogy magáévá teszi a miniszter ur a beterjesztett költségvetés minden tételét és annak a ház előtti képviselésével az igen t. államtitkár urat bízza meg. En azonban részemről teljesen méltánylom azon nehézséget, mely az uj miniszter előtt e pillanatban áll. Alig néhány napja, hogy az ügyek élére állítva, neki még tájékozásra kellő alkalma nem volt, s igy alig lehet, mint mondám tőle azt kívánni e pillanatban, hogy tárczájára vonatkozólag, mindazon kérdések iránt, melyek a költségvetés tárgyalása alkalmával előfordulnak: kész nézetekkel, tehát egy egész programmal lépjen föl. En részemről, ha nem vonom is kétségbe azok jogát, kik ezt kívánják: magam nem kívánok tőle lehetetlenséget; nem mintha én is nem óhajtanám hallani és niinélelőbb hallani az uj miniszter ur nézeteit azon kérdésekre vonatkozólag, melyek tarezájához tartoznak, s melyek iránt a közvélemény mélyen érdeklődvén, sajtó utján ujabb időben is számtalanszor szőnyegre hozattak. Igenis óhajtom nézeteit az állam és egyház közti viszonyokra vonatkozólag, azon nézeteit, melyek szerint ezen kérdést megoldani óhajtja. Bizton hiszem is, miszerint a t- miniszter ur a lehetőséghez képest, midőn magát annyira tájékozta, meg fog bennünket azokkal ismertetni, hogy ezen irányban megnyugvással nézhessünk az ő kormányának eléje. Óhajtván másrészről tudni azt is, hogy a tanügyekre vonatkozólag a miniszter urnák mily szándéklatai vannak, különösen a magasabb oktatás körére nézve, s hogy mily reformokat kíván létesíteni? Óhajtanám különösen nézetét a középiskolákra nézve ismerni s ezek között első sorban azon középiskolákra, melyek hazánkban ugyan királyi ezimmel vannak ellátva, s igy kétségtelenül állami iskolák; de a tanítás azokban valamely szerzet kezében van : óhajtanám hallani tőle, minél előbb, hogy minő nézetben van ezen iskolák irányában ? Nem tartózkodom ezen tárgyra vonatkozólag, melyet fölötte fontosnak látok, mellesleg kijelenteni: miszerint errevonatkozólag támadhat két nézet; az egyik nézet oda megy ki : hogy ezen iskolák, vagyis az oktatás tulajdonjogát képezi azon szerzetnek, melynek tagjai ott tanítanak ; ezen nézetben nem osztozom, nem tekintem e szerzeteket oly föltétel alatt javadalmakkal megadományozott testületeknek, melyek e javadalmazás fejében kötelesek ellátni az illető intézeteket, s hogy az oktatásért nekik adott javadalmazás épugy képezi náluk, mint az állam egyéb középiskolainál működő tanároknál a fizetést, — csakhogy más formában. Én tehát, részemről, szeretném hallani: vajon a miniszter ur ezen iskolák irányában az állam jogait érvényesíteni szándékozik-e azou okon : mert az oktatás nekik nem tulajdonjogukat képezi, hanem kötelességükké van téve, azon javadalom fejében, mely nekik ezért adatott; vagyis hogy ők nem oktathatnak ugy, a mint nekik tetszik, hanem kötelességök oktatni a haladó korral és ennélfogva kényszeríteni szükség őket, ha kell, azon haladásnak megtételére, melyet a kor igényei követelnek. Óhajtanám mindenekelőtt azt, hogy a 4 évi theologiai stúdium ne tekintessék képesítésül arra, hogy a gymnasiumban bármely tantárgyat előadni lehessen. Nem kívánom azt eltüretni továbbra, hogy valaki az által, hogy a bevégzett középiskolai tanfolyam után 4 évig theologiát tanult, képessé tétessék a a középiskolákban bármely tantárgynak : a phisikának, a számtannak, a történelemnek előadására. Óhajtanám én is az uj miniszter nézetét az alsóbb népiskola körére nézve ismerni, és főleg óhajtanám ismerni nézetét azon vagyonviszonyökra vonatkozólag, melyek Ham és egyház között szőnyegen vannak. A t. háznak minden tagja tudja, hogy e viszonyokra vonatkozólag, a múlt évi költségvetés tárgyalásánál beható discussiók voltak, és hogy e vitatkozások eredménye speciális bizottságoknak kiküldése lett, melyeknek hivatása lészen e sok tekintetben bonyolult viszonyok rendezése, 24*
