Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

186 2S7. orsiágos Siés február 1$. 1871. lesztése lebegett szem előtt, midőn a gym­nasiumokban és reáltanodákban némely tansza­kot kihagytak, midőn e tanintézet ek theologiáját fölavatták. Nálunk ebből a paedagogia azt következ­tette, hogy mindazt ki kell hagyni a gymnasiu­mokban és a reáltanodákban, a mi a politikára és a gyakorlati életre vonatkozik; mert azt hit­ték, hogy ezek által a propedeutikai czél rneg­zavartatiK. En azt óhajtom, hogy a törvényhozás kö­vesse azon utat, melyet báró Eötvös József a népiskoláknál megkezdett, midőn azokban a polgári jogok és kötelességek előadását inau­gurálta. Hasztalan beszélünk önkormányzatról, hasz­talan beszélünk parlarnentalismusról, hogyha a nemzetnek csak legmagasabb tanintézeteket vég­zett növendékei fognak érteni az alkotmányos jogok gyakorlásához. De akkor se tennénk eleget, hogyha a nemzet tömegéből csak a legalsóbb népségek polgárait tanitanók meg irni-, olvasni-tudáson kivül, holmi népies elemeire az alkotmánynak. Én azt hiszem, ide más is kell. Magyarország speciális viszonyaihoz képest szükséges, hogy tekintettel az alkotmányos életre, a középtanodákban is adassék elő az alkotmány­tanból annyi, a mennyi okvetlenül szükséges mindazoknak, kik mig egyfelől nem érik be a népiskolával, addig másfelől az egyetemre nem birnak följutni. Egyátalán véve akadálynak tekinteném azon czélra nézve, melyet mi akarnánk elérni, ha az eddigi németországi rendszert utánoznék az egye­temre készülőkre nézve is. Most, midőn Magyarországban a közép ta­nodák tanulóiból 80% marad el, és csak 20% megy föl az egyetemre, én azt hiszem, nem he­lyes oly rendszert behozni a közép tanodákba, mely rendszer tüzetesen csak az egyetem czéi­jait tartja szem előtt. Azon 20% megfogja tanulni az alkotmány történetet, a közjogot, közgazdászatot, a magán­jogot az egyetemen ; de azon 80°/ 0-nak, mely el­marad s jövőben is elfog maradni: az kellő politikai ismeret nélkül fog az életbe lépni, vagy legfö­lebb csak oly ismeretekkel, a milyeket a népisko­lákban tanult el. A műegyetemen szintén óhajtom behozatni mindazon reformokat, melyek Magyarország spe­ciális viszonyaihoz képest szükségesek, s itt szin­tén nem kívánom e részben sem vakon utánoz­tatni Németországot. Hisz Németországon a nép­ből kifolyt törvényhozás egyátalán véve nem is vehette eddig saját kezébe a reformokat; hanem elavult hagyományos statútumok és ilyféle czéh­rendszeri előjogok, szabadalmak, kiváltságok czége alatt maga az uralkodóhoz legközelebb álló po­litikai cliqne intézte az összes fenső közoktatás­ügy sorsát, segélyével némely tekintélyes con­servativ férfiaknak, kik egy vagy más egyete­men, mint tanárok működtek. Az egyetemen ugy, mint a műegyetemen nagyon óhajtom, hogy egy speciális tanszék föl­állittassók az összehasonlító alkotmánytörténet, valamint Magyarország politikai s társadalmi vi­szonyainak kimerítő tárgyalása végett. E tekin­tetben is melegen óhajtanám a közoktatási mi­niszter ur figyelmét szavaimra vonhatni. Es most, midőn mindezt elmondtam: sza­badjon pár rövid szóval azon nagy sir felé for­dulnom, melyre csak pár nappal ezelőtt tettük le a koszorút. (Halljuk /) Vajha annyi nemes buzgalom, annyi önzet­lenség, annyi magasztos szeretete az emberiségnek és a hazának, mint a minő báró Eötvös Józse­fet jellemezte mindenkoron, mint irót és állam­férfiut, lebegné körül a közoktatási miniszté­riumot jövőre is! Csak ez volt, a mit óhajtottam kifejezni most, midőn a boldogult által kidolgozott előter­jesztését az előirányzatnak a részletes vita alap­jául elfogadom. Hoffmann Pál: T. ház! A vallás és közoktatási minisztérium költségvetéséről átalá­nosságban e jelen pillanatban szólani felette nehéz, ha t. i. valaki azon fölíogásbóí indul ki, mely engem vezérel: hogy az átalános vitánál oly tárgyakról tüzetesen nem kell szólani, mely tárgyak a budget valamely tételében kifejezést nyernek és ezélszerübben ezen tétel megvitatásá­nál hozathatnak föl. Ha valaki igy van meggyőződve: ugy az átalános vitában szólhat az illető, a kezünknél levő törvényjavaslatban tárgyalt kormányzat áta­lános elveiről; szólhat átalánosságban azon né­zetekről, melyek szerint azon tárczát vitetni óhajtja. Szólhat pedig erről, vagy visszatekintő­leg, vagy előrelátólag. Készséggel ismerem el, hogy a lefolyt évre való visszatekintés czélszerü, a mennyiben határozott postulatumokat akarunk formálni; hogy czélszerü jelenleg foglalkozni a lefolyt év és átalában az utolsó lefolyt évek eredménye iránt, hogy azokból követelményeket vonjunk le a jövő évre vonatkozólag. De részemről merőben visszatekintő, retro­spectiv irányban szólani ehhez, azon nagy csa­pás után, mely a hazát érte; miután azon fér­fiú, ki a költségvetést elénk terjesztette, körünk­ből örökre eltávozott, én nem tartom czélszerü­nek. A mi illeti az átalánosságban való nyilat­kozást a jövőre vonatkozólag, némileg akadálynak

Next

/
Thumbnails
Contents