Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287. országos ülés február 16. 1871, 185 józanul magasabbra nem emeltethetik, azt könynyen be lehet látni. Nemcsak az a baj, hogy ezen 5 perczentnyi pófcadó nem elegendő, hanem az a baj, hogy legtöbb községben e pótadót sem lehet behajtani. Mi haszna lehetne tehát annak, hogy azt pl. 10%-ra emelnék? Mégsem lenne meg a pénz, és nem lennének oly közegek kéznél, kik a czél megvalósitására alkalmasak; azon tudat pedig, hogy az adó szaporittatott, épen ugy elkeserítené a népet, mintha az állam költségén akarnák segélyezni az iskolákat. Ez tehát nem helyes; mi lenne tehát a leghelyesebb módozat? Már előbb volt szerencsém említeni, hogy nemzeti kölcsön fölvételével vélnék segíteni az első szükségleten. Nem tartom azonban helyesnek azon másik módozatot, melyet némelyek helyeselnek, s mely szerint, miután hazánkban a közös iskolák száma oly csekély, s miután nincs is kilátás arra, hogy azok számát szaporítani lehessen: ennélfogva ama nézet szerint, leghelyesebb lenne, ha az_ egyes vallásfelekezeteket segélyezné az állam. Én ezen nézethez nem járulhatok, s megmondom miért. Először is azért: mert határozottan tudom, hogy a vallásfelekezetek némelyike, s tán épen az, mely legnagyobb buzgósággal viseltetett és viseltetik az iskola iránt, nem fog segélyt elfogadni az államtól. Midőn oly férfiak, mint Révész Imre, Debreezenben ugy nyilatkoznak, mint ismeretes; nem látni kilátásban a jobb jövőt, ha ugyan jobb jövőnek lehet nevezni azt, hogy a felekezeteket az állam segélyezze. De ha elfogadnák is egy pereznyi fölhevülés és lemondás árán az államsegélyt, kérdés: nyerne-e az állam, mint hiszik ? Kérdés, lemondanának-e a vallásfelekezetek azon jogaikról is, melyekről azon esetben le kellene mondaniok, ha az állam egyúttal azt is megkövetelné tőlük : a mit kellene is megkövetelni, az ellenőrzés jogát. En azt hiszem, nem mondanának le e jogaikról, és azt hiszem, jól is tennék. Ezért azt gondolom, hogy nem lehetne fölhozni a vallásfelekezetek segélyezésére nézve, még ha elfogadnák is az illetők a segélyt : azon érvet, melyet a házon kivül fölhozni hallottam s melyre nézve, bocsánatot kérek, hogy miután előtte vagyok fölírva, eléje vágok tán azon általam oly nagyon tisztelt férfiúnak, ki e nézetet leginkább ápolja. Ezen érv az, hogy vannak vallásfelekezetek, pl. a görög-keleti szerbek, kiknek roppant nagy területükön, úgyszólván, nincs egyetlen közös iskolájuk sem. Mi történjék ezen iskolákkal? Maga a felekezet szegényebb, hogy sem kellő fokra emelhesse a létező felekezeti iskolákat. Az állam oda erőszakkal be nem hat, be nem avatkozik, hogy közös iskolát alapítson és versenyre kelhessen. rópv. H. NAPLÓ I844 «n. Ez egy nagy nehézség, melyet megoldanunk kell; azonban, azt hiszem, hogy ezen nehézséget ily módozattal megoldani alig lenne czélszerü: mert e módozat egyúttal a többi vallásfelekezeti viszonyok jogbonyodalmait is belevonná a görögkeleti szerbek viszonyaiba. Nézetem szerint — a mint előbb is jelezni szerencsém volt, — ne avatkozzék be az állam semmi felekezeti jogba s ne is bírjon tőle semmi jogot; hanem vezesse és ellenőrizze a saját magától fölállított iskolát ugy, a mint saját erejéből, saját ellenőrizéséből ezt a politikai község által, vagy közvetlenül tenni birja. Ezek lennének azon hiányok, melyekre a közoktatási miniszter ur figyelmét fölhívni bátor voltam. Hátra van még, hogy egynehány szóval azon irányt legyek bátor jelezni, melyet én részemről, egyéni fölfogásom szerint, az összes közoktatási reform terén itt, a törvényhozás és végrehajtásnál, követtetni óhajtanék. (Halljuk!) Betudván azon elvet, melyet ép most hangsúlyoztam a vallásfelekezetekre nézve: részemről határozottan óhajtom, hogy ezen nagy elv, kezdve a népiskoláktól, föl az egyetemig, következetesen vitessék keresztül. Nem látnám azonban czélszerü megoldását a nagy problémának már az által, ha csupán maga a vallásfelekezetiség kérdése hozatnék tisztába. Ide más is kell : nem elég az elnevezés, a külsőségek a közös iskolákban. Ide az is kell, hogy azon iskolák, melyeket az állam fölállított: minden tekintetben megfeleljenek a hazai szükségnek és föl emelkedjenek a kor színvonalára. Tehát nem szolgai vak utánzása kell ide, más államok iskolai rendszereinek, nem paedagógiai intézetek, nem a középtanodákban, egyetemek- s műegyetemekben s egyéb más magasabb szakintézetekben. A legfényesebb mintakép a középtanodákra nézve kétségkívül Németország; de nem óhajtom, hogy ezen irány követtessék itt nálunk, most, midőn a német nemzet egyesülése megtörténik, s most, midőn már is látom jelenségeit — azon mozgalomnak, mely még Németországon is az eddigi iványnyal határozottan szakítani fog. Az egész felsőbb tanításra nézve azon mintaállamban, különösen Poroszországban azon czél lebegett a törvénjdiozás előtt, hogy az állam hivatalai számára nevelje ki évenkint a kellő jutalékot. Tévednénk, ha egy alkotmányos ország számára, minő Magyarország: mi is csak e czélt tartanok szem előtt. Ne utánozzuk szolgailag Németországnak — paedagogicailag különben oly helyes — közoktatás -ügyét. Németországban lélektani kategóriák fep 24