Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

184 287. országos ülés február 16. 1871, megsokalni, oly valami: a mit, megvallom, nem értek. Hogy hiba történt a tanfelügyelők kinevezésében, az bizonyos, és ezt legnagyobbrészt annak tulajdonítom, hogy némely körökben a tanfelügyelő intézmény, s mint intézmény ellen nagy az elkeseredés. Nem látom okát annak, hogy miért kellene az intézményt megtámadni azért, mert azok; a kik betöltik, legnagyobbrészt nem felelnek meg hivatásuknak. Nagyon szeretném, ha az uj közoktatásügyi miniszter tömegesen csapná el azok legnagyobb részét. Ez lenne az első lépés, melylyel kimutatná, hogy valóban segíteni akar a közoktatás ügyén. Igaz merész, részrehajlatlan, erkölcsi bátorság kell hozzá. De ha óhajtom, hogy a most alkalmazott gyarló tanfölügyelők legnagyobb része, kik párttekintet, protectio vagy bármi utón jutottak ez állásra, elcsapassék: határozottan a mellett vagyok, hogy a tanfelügyelők száma szaporittassék. Belenyugszom egyelőre azon számba, melyet a miniszteri előterjesztés kilátásba hetyez. Ez alkalommal csak annyit mondok még a tanfelügyelőkről: tegyen le a kormány azon felfogásáról, hogy létezik Magyarországon is bizonyos népréteg, mely par excellence hivatva van mindent tudni; hogy Magyarországon is létezik gentry, mint Angliában, azou századokon át mindent tudó, mindent intéző gentry. E fölfogással szakítani kell; mert Magyarországban gentry oly értelemben, mint Angliában, nem létezik. Létezik ugyan egy történelmi érdemekben álló középosztály: de valljuk be, hogy ez nem képes ma már mindazokra, a miket tőle várunk; nem képes pedig azért, mert számban is sokkal csekélyebb. Elég hogyha ezen gentry kellő qualificatio mellett be fogja tölthetni a politikai, közigazgatási és egyéb kormányzati hivatalos állomásokat. Megelégszem azzal, hogyha a magyar történelmi magból, kellő számban akadnak szakférfiak, a kik a nem-közoktatásügyi állomásokat betöltik. De hogy még a közoktatás ügyét is, mely tüzetes szakműveltséget igényel, csupán ezen kedvenez fölfogásból, pusztán pure simple földbirtokosok, földes urak, vagy nem tudom miféle nagy urak műkedvelő viszketegének adjuk át, csak azért, hogy bele vonjuk — mint mondani szokták — őket az érdeklődésbe: nem tartom részemről helyesnek. Nem tartom helyesnek azért azt sem, a mit a miniszteri előterjesztés tervez a tanfelügyelők pótlására nézve. Ott szó van miniszteri megbízottakról. Nem akarja a miniszteri előterjesztés a tanfelügyelők számát a kellőre emelni, és azt hiszi, hogy az által némileg segít a pénzügyi nyomoron, ha 2—300 frt tiszteletdijt, utazási pénzt sat. ajánl oly miniszteri megbízottaknak, kiket a vidéki műkedvelő birtokosok sorából remél választhatni. Megengedem, hogy a vidék egyes tájain akadnának nagyobb számmal korszerű műveltségű vagyonos birtokosok, kik a népnevelést csakugyan szivükön hordják, és a kik örömest vállalkoznak erre. De hogy kellő számmal akadnának, és épen azon tankerületekben, hol rajok legnagyobb szükség van, és hogy azok, kik mint műkedvelők épen akkor, mikor rá nem érnek : beletekinthetnének az iskolákba; a hova és a mikor kell, mindig résen állnának: nem hiszem ; nem hiszem annál kevésbé, mert azon szükséglet, mely a tanfölügyelők szaporítására nézve irányadó : irányadó rajok nézve is. Hisz nemcsak arról van szó, hogy a tanfelügyelő meglátogassa minden évbea egyszer az iskolát; pedig már maga ez is lehetetlenség lenne, hogy a tanfelügyelő minden évben 3 — 4—5 száz községet egyetlenegyszer kellőleg meglátogathasson. De sokkal többről, bonyodalmasabb dologról van itt szó : arról, hogy a tanfelügyelő minden egyes községben, hol még eddig meg nem fordult, vagy hol megfordult, de hol Ígéretnél egyebet nem kapott, a jogviszonyt az állam, illetőleg a politikai község közegei, és a vallásfelekezetek között helyreállítani, kiigazítani segítsen. Azt hiszem, t. ház, mindaz, a ki hozzá ért, első pillanatra helyeselni fogja, hogy én ezen szükséglet pótlását óhajtom. Ha valamely tanfelügyelő elmegy egy községbe, és ott ígéretét veszi az illető községnek, hogy ez az illető vallásfelekezeti iskolát oly lábra fogja állítani, hogy a törvény kellékeinek megfeleljen, és azután visszamegy egy év múlva, és azt tapasztalja, hogy minden a régiben maradt: azt hiszem, a tanfelügyelőnek akkor kötelessége nyomára járni, mi volt oka, hogy a mit a község igért és határozott : az végre nem hajtatott. Es épen azért, mert majdnem minden egyes községben akadnak oly közegek, a kik ezen, a község által elhatározott jogrend ellen izgatnak, támadnak oly izgatások, a melyek nem nevetségesek, de szomorúak : s épen azért azt hiszem, hogy ezen baj orvoslására módozatot ajánlani sem nevetséges. Hátra van még, hogy azon pénzforrásokról beszéljek, melyekről előbb már röviden szólottam. A miniszter constatálja azt, hogy a községi 5 perczent pótadó egyetlen egy községben sem elégséges arra, a mit a törvény az illető községtől kivan. Mi történjék tehát? mellőztessék ezen pótadó, vagy pótoltassák más közülés által? Igen, pótolja az állam. Hogy ezen községi pótadó