Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

180 287. országos ülés február 16. 1871. végén előterjeszt, segitendő ezen hiányokon, ennek vizsgálásánál, azt hiszem, nagyon könnyen azon meggyőződésre juthatunk, hogy azok épen nem elégségesek. En azt látom, hogy a hiány legnagyobb oka maga az 1868: XXXVIII. t. ez. Daczára azonban annak, hogy elismerem, miszerint ezen törvényezikknek oly alapos vonásai vannak melyeket üdvöseknek tartok, igy például a tankötelezettség és tanszabadság, — ezen nagyszerű alapvonások és egyúttal a jövő politikájának kell, hogy alapvonásai maradjanak, — de mondom, daczára ennek, vannak e törvény czikkben oly alapvonások is, melyek úgyszólván maguk teszik lehetetlenné ezen törvény végrehajtását. Ezen alapvonások elseje az, hogy az 1868: XXXVIH. t. ez. nem irja körül kellőleg éles, szabatos határozottsággal azon jogviszonyt, melyben egy részről az állam, a politikai községek, másrészről a vallásfelekezetek egymáshoz álljanak. A másik alapvonás az, miszerint a népiskolai hatóságok szervezetét és azok működési körét oly tényezőkhöz és módozatokhoz köti, melyeket én részemről legalább gyakorlatiosan okszerűeknek nem tarthatok, tekintetbe véve hazánk fönálló viszonyait. Harmadik az: miszerint az ellenőrzést nagyon megnehezíti maga a törvény; és végre negyedik az: miszerint az, iskolák az anyagi támogatást oly forráshoz Jcötik, melyről a miniszter maga is azt mondja, hogy azon forrás nem elégséges. A mi már most az állam, a politikai község és a vallásfelekezetek közötti jogviszonyt illeti, erre nézve kell, hogy magamat kimagyarázzam. (Halljuk.) Az 1868: XXXVIII. t. cz.-nek illető paragrafusai egész könnyedén átsurrannak azon kérdésen, hogy mi történik azon nagyszámú iskolákkal, melyek eddig tényleg mint felekezetiek szerepeltek; de a melyekről az mondatik, hogy illendő föltételek mellett átalakulhatnak közös községi iskolákká. Es mit látunk, mióta ezen törvény megalkottatott ? Azt látjuk, hogy az országban nagy az izgatottság, s nagy a meddő súrlódás a nélkül, hogy kellő eredményre juthatnánk, és a nélkül, hogy azok, kik a kormány megbízásából, mint a tanfölügyelők, és azok, kik a községek bizalma folytán, miként az iskolai tanácsok és iskolai székek: e törvény végrehajtásában buzgólkodnának. Ismeretesek azon izgatások, melyeknek folytán még a nagy városokban, nemcsak a falusi községekben, sem jöhetett tisztába azon kérdés mindeddig, hogy a politikai községnek, mint ilyennek, van-e joga bizonyos iskolákat községieknek nyilvánítani? Ez különösen történik oly községekben, melyekben a fönálló iskolák a magasabb, úgynevezett normális, elemi iskolák nem tisztán római katholikus felekezeti színezetűek. Nagyon könnyű ott eljárni, t. ház, hol valamely felekezeti iskola eredetét valamely magán-alapítványnak köszöni; nagyon könnyű érteni a jogviszonyt, például a protestáns hitfelekezetü iskoláknál, sőt még könnyű oly alapítványoknál is, minő egy nagy király alapítványa ; kiről az mondatik, bogy négy falut ajándékozott a veszprémi püspöknek, hogy lelke üdvösségéért imádkozzék. Az ilyeneket könnyű érteni. Ott, hol az alapítványok tisztán vallás-felekezetiek ; ott, azt hiszem: az állam nem is vitathat magának oly jogot, hogy a politikai közegek közreműködése s beleszólása folytán azon felekezeti iskola községivé alakíttassák. De midőn oly iskolákról van szó, a melyek adakozások alapján keletkeztek, és pedig bármi néven nevezendő pénzből és hozzájárulásból, pl. a párbérekből, melyet nemcsak a római katholikusok, hanem azonegy politikai községben lakó protestánsok, evangelieusok s izraeliták is fizetni kénytelenittettek; ha, mondom, ilyenekről van szó: azt hiszem, hogy ezen iskolákat tisztán vab lásfelekezeti iskoláknak tartani nem lehet. Nem lehet szintén az oly falusi iskolával egy kategóriába tenni, hol az iskola a templomnak — úgyszólván — surrogatuma, és azzal együtt jött létre, valamely kegyes vallásos ember alapítványa folytán. Némi analógiája e viszonynak az, melyben a tanulmányi alap áll a tisztán egyházi alapokkal, a melyekre vonatkozólag oly tisztán és világosan méltóztatott Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur, a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával nyilatkozni. Hogy azon kérdés — a római katholikusoknak nevezett normális elemi iskolák kérdése — sokkal fontosabb, mint első pillanatra gondolnók: azt beláthatják mindazok, a kik értik vagy legalább hiszik, hogy értik azon irányt, melyben a reformokban haladni kellene; a kik, midőn a szabad versenyről beszélnek : abban nem csupán üres frázist látnak, hanem azon módozatokat is értik, a melyek azt keresztül vinni hivatvák. Mik legyenek e módozatai a szabad versenynek? mi módon kerültessenek ki a panaszok, melyek az iskolák roszasága, a tanárok rósz fizetése, a szülök hanyagsága, és különösen a tanerők hiányáról szólanak? Mindaddig, mig a vallásfelekezeti iskolák nyomás alatt fognak állani: a községi iksolák és amazok közt mindaddig szabad versenyre nem sok kilátás van. Ha azonban az álla-