Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287, országos Ölés február 16. 1871. 181 milag vezetett, akár tisztán állami, akár községi j iskolák oly fokot érnek el, miszerint mind a | tanerők képzettségére, mind az épületek korszerű és czélszerüségére, mind a tanárok fizetésére, mind az oktatások czélszerüségére a felekezeti iskolák fölött fogaak állani: akkor e szabad versenynek némileg reményleni lehet, hogy sikere leend. Már most én nem tudom, t. ház, e szabad verseny illetőleg mi lenne: az-e,mely azt a „szabad egyház szabad államban" czimü tan védve alatt legkönnyebben mozgásba hozhatná ? Erre nézve kettős módozat van : vagy az, hogy az állam állítson felekezeti iskola nélküli községekben tisztán állami iskolákat, és oda helyezze legkitűnőbb erőit, azokat javadalmazza legdúsabban, azokat szerelje föl a lehető legfényesebben; vagy pedig az: hogy ott, hol felekezeti iskolák magukban véve egészen jó lábon állnak — például nagyobb városokban — ott igyekezzék a közös iskolát ugy fölszerelni, hogy az még magasabb fejlődóse, és még magasabb műveltségi foka által nagyobb fényre emelkedjék. En nem tudom, mi lenne abból, hogyha csak azon falvakban igyekeznénk községi közös iskolákat vagy tisztán állami iskolákat állítani, hol felekezeti iskolák egyátalában nem léteznek. E falvak nagyobbrészt oly falvak, melyek messze állanak a közművelődés kívánalmaitól, ott hathatnának ez iskolák legkevésbbé: ha az illető községben hatnának is az ifjúságra; a szabad versenyre semmi esetre sem hatnának termékenyítőleg. Az egyedüli mód, azt gondolom, az, hogy a mennyire lehet, a közművelődés gyupontjaiba, a politikai területeknek bizonyos székhelyein, — nevezzem bár azokat megyei, járási székhelyeknek, — azt gondolom, e gyülhelyek azok, hol a szabad versenyre alkalom nyilik — ott kellene a kormánynak mindenekelőtt létrehozni, ily állami közös iskolákat. Ez roppant sok pénzünkbe kerülne, és épen mint a pénzügyminiszter előterjesztésében megjegyzé, nekünk egyik főfeladatunk kétségkívül a takarékosság. De hogy ezen takarékosságot mi realisálhassuk, és e ezéltól el ne maradjunk: szükséges azon eszközöket^ fölhasználni, melyeket a helyzet kezünkbe ad. Épen azért tartom fontosnak a normális iskolák kérdését, s azt, hogy azon városokban, hol ily normális iskolák léteznek, melyeknek száma nem egy, nem kettő, hanem egypár százra megy : — hogy ily városokban az illető iskolák jogviszonyai alaposan tisztába hozassanak. Nagy könnyűséggel járhat itt el, és csekély anyagi támogatás mellett maga az állam, hogy ily helyeken oly községi iskolák hozassanak létre | egy év alatt, melyek az ott létező vallásfelekezeti iskolákkal szemközt a versenyt diadalmasan kiállják. És miután a közművelődésnek sajátságos természete az, hogy azok, kik befolyásolják, átalában csak oly pontokon hathatnak: hol maga a közművelődés összetömörülve van ; mi természetesebb, mint az, hogy a szabad versenynek sikere ily gyúpontban fog legelsőbben nyilvánulni. Szükségesnek tartanám tehát, erre nézve a törvény hiányain segíteni, szükségesnek tartanám, hogy az 1868: XXXVIII. törvényczikknek azon szakaszai, melyek a hitfelekezetről beszélnek, és azok kezében hagyják a jogot saját iskoláik fölött rendelkezni: tüzetesen hozzászólanánakezen controverskérdéshez is; szükségesnek látnám ezt annyival inkább : mert a katholikus autonómiai kérdés rendezését egyhamar nem várom létesithetőnek. Mi történik a legtöbb községben, hol nincs elég számú szakember, egyátalában nem léteznek — úgyszólván a törvény korlátain belül eső nyelven — fölszólalni képes egyének, kivéve az illető falvak lelkészeit: mi történik ily községekben ? Szomorú példákat látunk: az történik, hogy az illető lelkész mindent elkövet, hogy az iskola megmaradjon hitfelekezeti iskolának, még ha híveinek többsége nem ezt akarná is. Nem szeretném, ha félreértenének. Ott, hol valamely hitközség tagjainak többsége tiszta meggyőződésből akarja föntartani a hitfelekezeti iskolát: ott részemről egyátalán nem lépnék föl, söt veszélyesnek látnám föllépni oly czélból, hogy az iskola hitfelekezeti természetéből kiforgattassék; mert nekem is elvem az, és mindig e mellett is voltam, miszerint az állam igyekezzék ugyan a közművelődést saját közegei által elősegíteni, a a menyire lehet: állítson községi és közös iskolákat, amennyit bír; de minél kevesebbet avatkozzék a vallásfelekezetek jogaiba. De mégis, meghagyni a helyzetet ugy, a mint van, hogy legtöbb községben az érdekelt lelkész beszéljen az összes hitközség nevében, annak minden reménye nélkül, hogy az autonómia kérdése egyhamar tisztába hozatván, ezen segítve lehetne: azt gondolom a közoktatásügy miniszter részéről nem volna czélszerü. En azt hiszem, lehet annak módozatát találni,, hogy az illető községekben az állam közegei a törvény alapján beavatkozzanak legalább az illető jogviszony tisztázásába, s ne engedjék egészen át e tért a durva lelkiismeretlen papi agitatiónak. Ezen módozatot kitalálni én könnyűnek, vagy legalább nem nehéznek tartom, és e tekintetben nagyon is óhajtanám, ha az 1868 : XXXVIII. t. ez. legalább illető szakaszában módosíttatnék.