Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287. országos Ülés február 16. 1871. 179 kély számmal vannak, és kényelmesebb helyiségekkel birnak aránylag. Erre nézve, azt hiszem, szintén lehetne intézkedést tenni. De hogyha intézkedést lehet is tenni palliativ módozattal: azt hiszem, hogy az egyetemi épület kérdése mégis eléggé fontos tárgy, hogy itt szóba hozassék. A magyar tudományos egyetem kellő korszerű színvonalra emelését én valóban nem hiszem eszközölhetőnek anélkül, hogy államköltségen történjék; mert fölteszem, hogy a tudományegyetem közös, minden vallás-felekezeti színezet nélküli egyetem lesz: ennek kellő színvonalra való emelését nem hiszem eszközölhetőnek anélkül, hogy államköltségen kellő épület ne adassék az egyetem rendelkezésére. Tudva levő azon kezdeményezés, melynek nyomait nem messze az országháztól látjuk; de azért, azt hiszem, senki sem fogja állithatni, hogy az egyetem minden egyes facultása rendelkezik, a kellő helyiségekkel Ily mélyreható és nagyon égető szükségnek tartom többek közt — a tanpénzek kérdését nem is említve, melyekről különben föntartom magamnak fölfogásomat, melyet már a múlt évben jelezni bátor voltam, annak idején bővebben kifejteni — ilyennek tartom, mondom a szigorlati és vizsgálati pénzek kérdését. Nyomasztók ezen szigorlati pénzek az ifjúságra nézve, melynek kebeléből legtöbbnyire a szegény, vagyonnélküli fiatalság ügyekszik a tudori kalapot elnyerni és a tanári vizsgát letenni, anélkül, hogy ezen dijak az egyetem péuztárát számbavehető összeggel gyarapítanák. Nagyon kérem a közoktatási miniszter urat; legyen szives addig, mig törvényjavaslat e részben szerkesztve, beterjesztve és megszavazva nem lesz: addig is e tekintetben a tanuló ifjúság érdekében intézkedni. A műegyetemet illetőleg jelenleg csak azon egy megjegyzésre szorítkozom, hogy nagyon csudálkozom, miszerint annak Pestre való áthelyezését átalában véve a kormány mindeddig nem helyezte kilátásba; sőt tavaly viselt parlamenti dolgaink után ítélve, azt hiszem, hogy a műegyetemnek Budáról Pestre áthelyezése még jó soká lesz elhalasztva. Részemről azt hiszem és talán bátran mondhatom el, hogy szakértő és illetékes közvéleménynek adok itt kifejezést, midőn nagyon és forrón óhajtom, hogy ezen áthelyezés, mindazok daczára mik eddig történtek, minél előbb megtörténjék. A középtanodák ügye sokkal bónyvlultabb semhogy itt, az átalános vitánál, részletesen ezen kérdésbe beelegyedhessem. Föntartom magamnak,ha majd a középtanodai rovat tárgyalás alá kerül, hozzá szólani azon közoktatási és közigazgatási pénzügyi kérdéseihez. A tanitóképezdek dolgában azonban nem hallgathatok el egy megjegyzést. Nevezetesen föltűnt mindenkinek az, a mi különben a törvényben van elrendelve , hogy a tanitóképezdék igazgató tanácsainak költségvetése majdnem meghaladja a tulajdonképi tanári rendes költségvetést. Hogy ez egészséges állapot lenne, azt nem lehet mondani. Ha lényeges alkotmányos kellék az, hogy a törvénynek minden betűje végrehajtassák : akkor nem ellenzem, hogy az újonnan fölállított tanitóképezdéknél az igazgató-tanácsok is drága pénzen szerveztessenek, melyeknek hasznát különben részemről nem vettem észre; sőt többet mondok: tekintélyes tanitóképezdei tanárok és igazgatók sem veszik észre, sőt egyenesen azok ellen nyilatkoznak. Sokkal fontosabb ezen kérdésnél, kétségkívül az elemi oktatás ügye, és jelenleg tüzetesen ezen tárgynak kívánok szentelni néhány szót. Előttünk feküsznek azon jelentések, melyeket a közoktatási minisztérium élénk terjesztett. Ezen jelentésekből ki lehet olvasni olyan dolgokat, melyek reánk nézve nem buzdítok és nem kecsegtetők. Nem elegyedem most azon kérdésbe: vajon átalában véve az iskolák számára és a községek, a politikai községek számára nézve azon összeírás egészen eorrect-e vagy nem? Azonban nem mellőzhetem el azon megjegyzést, hogy a politikai községeknek száma összes statistikai kézikönyveinkben, mint ezelőtt pár évvel, nevezetesen Kőnek egyetemi tanár kézikönyvében és pedig annak ismételve két kiadásában is olvastam: nagyban különbözik azon számtól, mely itt a politikai községeknek tulajdoníttatik. így jön azután az ki, hogy Horvátországot beszámítva, azon politikai községek száma, még a falvakat, pusztákat is beszámítva, melyekben iskola nincs, Magyarországon, a királyhágóntúli részeket is ideértve — a határőrvidéket és Horvátországot mint mondám nem — mindössze csak 1200-ra menne. Nagyon örvendenék, ha csakugyan igy volna. Nem akarok azonban e pont felett itt e házban vitát ébreszteni; csak constalálom: hogy a miniszter maga mint hivatalos adatot terjeszti elő, hogy épen 10,000 tanítóra és legalább is 14,000 tanteremre lenne szükség, hogyha mindazon gyermekek, kik mint tankötelesek, az 1868: XXXVIII. t. ez. értelmében mindnyájan iskolába fognának járni. Hogy elégségesek-e azon módok, melyeket a miniszter ezen jelentés 23*