Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

118 287. országos Ülés február 16. 1871. ben tényleg létezett a közoktatás akkor, midőn a kormány az ügyek vezetését átvette. De ha a ház most nincs azoa helyzetben, hogy ezen állapotot kimeritőleg láthassa maga előtt; legyen szabad azon mozzanatokra utalnom, melyekre nézve kétség nem foroghat főn. A mi a felsőbb közoktatási ügyeket: az egye­temet ; műegyetemet, középtanodákat illeti, erre nézve sokan azt fogják mondani, hogy a vita egyelőre talán meddő, miután az ezekre vonat­kozó törvényjavaslatok előttünk fekszenek. Én azonban azt látom, t. ház, hogy ezen törvény­javaslatok mint ilyenek, még most nem nyújta­nak biztosítékot azon hiányokra nézve, melyeket addig is, mig e törvényjavaslatok törvényekké válnának: okvetlenül pótolnunk kellene, s csak azon esetben, ha meg lennénk győződve arról, hogy ezen törvényjavaslatok mielőbb, még a jövő költségvetés benyújtása előtt válnának törvé­nyekké, és azon szellemben, mint azt én óhajta­nám: — azon esetben lenne csak fölösleges je­lenleg az egyetemi, műegyetemi és középtanodai és a jogakadémiai kérdésekhez hozzászólani. — Azonban én ellenkezőleg látom a dolgot. Magam is szerenesés vagyok tagja lenni azon bizottság­nak, mely a felsőbb oktatásra nézve benyújtott törvényjavaslatok megvizsgálására kiküldetett, és mint ilyen azt tapasztaltam, hogy már több mint egy éve vagyunk kiküldve, és ezen egész idő alatt összesen három ülést tartottunk, s minde­nik ülésben, régi hagyományos szokás szerint azt határoztuk, hogy majd a legközelebbi ülésben fogunk határozni. Arra nézve tehát, hogy ezen javaslatok csak­hamar törvényekké váljanak, nem látok semmi biztosítékot; még kevésbbé arra nézve: hogy azon szellemben, és azon kiegészítésekben váljanak tör­vényekké, mint azt én óhajtom. Az egyetemi törvényjavaslatban ott látom mindjárt a theologiai facultások szomoritó kér­dését, s annyira van szerencsém ismerni a ház ezen és a tui oldalon ülő tagjai többségének egyéni nézetét, hogy én nem reménylem azt, hogy Magyarország képviselőháza ezen kérdését a korszellemnek hazai viszonyunknak és érde­keinknek megfelelőleg döntse el akkor, midőn ezen törvényjavaslatot törvényül fogja megsza­vazni. Vajba ellenkező történnék! Egyébiránt egy más na,gy hiány is van ezen törvényjavaslatok­ban, melyeknek tárgyalása jelenleg ugyan nem fekszik előttünk, de lehetetlen, hogy e hiányra rá ne mutassak most, midőn arról van szó : — hogy egy égető szükség elégíttessék ki minél előbb. A miniszter ur addig is intézkedjék ezen hiányokról, melyekre nézve a törvényjavaslatok­ban semmiféle intézkedés nem létezik; mely hiányo­kon ha nem segítünk, azt hiszem, legalább még egy­két évig pangani fog egyetemünk, műegyete­münk, így például az egyetemi törvényjavaslat­ban semmi nyomát nem látom annak, hogy a tanárok fizetésének legalább minimuma megálla­pittatnék. Én nem tudom: ez a szellem fogja-e vezé­relni az uj közoktatási miniszter urat ? nem tu­dom a többség így fog-e határozni? de nagyon sajnálnám, hogyha e részben a törvény, egyút­tal az intézkedés is elmaradna; talán csupán azért, mert a többség azt hihetné, hogy hiszen ez nem tartozik most ide, s igy csak szavazzuk meg a jelen évi egyetemi költségvetést, az egye­tem rendezését pedig halaszszuk máskorra. Az egyetemi tanárok nagy őszinteséggel benyújtott kórvényét, azt hiszem, a tisztelt képviselő urak ismerik. Az egyetemi tanárokat nagyon nyug­talanítja azon körülmény, miszerint a törvény­ben intézkedés a tanárok fizetéseire vonatkozó­lag nem létezik. Itt a költségvetés tárgyalásának alkalmá­val lenne helye, arról néhány szót szólani. — Hogy minden egyes tanár fizetése az egyetemi törvényben megállapittassék: azt józanul senki sem kívánhatja, magam sem kívánom; de óhaj­tom hogy mikép az a belga egj^etemi tőrvényben van : az egyetemi törvényben a tanárok fizetésé­nek minimuma állapittassék meg, legalább azért, hogy rendkívüli körülmények közt, elhamarko­dott budget-tárgyalás esetében, egy vagy más pénzügyi szerencsétlenség bekövetkezése folytán, — pl. háború alatt — a tanárok ne szenvedjenek rö­vidséget; hogy akkor, midőn ez bekövetkezik, s az élelmiszerek és lakás szóval az élet drágul, ne legyenek kénytelenek nyomorogni. Én tehát bátor Y-Agjok a közoktatási mi­niszter ur figyelmébe ajánlani e jelen költségve­tés tárgyalása alkalmával azon intézkedést, hogy az egyetemi tanárok fizetései rendeztessenek, és majd akkor : ha a javaslatok tárgyalása kerül szőnyegre, kérem őt, hogy a bizottságokban az osztályokban addig is oda hasson, hogy az egye­temi tanárok fizetéseinek minimuma a törvény­javaslatba bevétessék. Nemcsak -a.1 egyetemi ta­nárok fizetése kérdésének meg nem oldása nagy hiány ; de nagy hiány még az egyetemi épületek és helyiségek kérdésének meg nem oldott volta is. A phiiosophiai facultásnál jelenleg körülbelül 30—35 rendes, rendkívüli, helyettes és tiszte­letbeli és magántanár tart előadást és ezen 35 tanárnak van három, — nem több mint három tanitóterme. Hogy ez czélszerü intézkedés lenne: azt, ugy hiszem, senki sem fogja állítani. Pedig az egyetemi épületben, legalább azon lakosztá­lyokban, melyek hozzá tartoznak, volna elég helyiség, különösen azon körülménynél fogva, mi­szerint a theologiai facultásnál a hallgatók cse-

Next

/
Thumbnails
Contents