Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

287. országos ülés február 16. 1871. 173 mel, hát legalább ily ranggal — birjon; hogy midőn egy minisztérium egyik vagy másik osztálya munkálatának megbirálásáról van szó: szükséges, hogy az állami számvevőszék illető osztályának főnöke a miniszteri osztályfőnökkel legalább is ebenbürtig legyen. Szerfölött gyarló fogalma ez t. ház, az alkotmányosságnak és a törvény iránti tiszteletnek. Egy szolgabíró egyaránt itél a honnak bármely szolgája fölött, épen ugy, mint a miniszter fölött. A közigazgatási téren ez nem ugy áll. Itt, már a jelentés szerint is mulhatlanul szükséges, hogy midőn valamely hivatalnok munkálata megbiráltatik : a biráló fölebbvaló, legalábbis egyenlő rangú legyen. T. ház! Szomorú jelensége az korunknak és kormányunk működésének, hogy a bureaukratia napról napra, perczről perezre oly óriási mérvben növekedik, miszerint ha ez ekként halad : Németországból vagy a bureaukratia hazájából Franeziaországból tanulmányozás végett ide fogják küldeni a hivatalnokokat, hogy megtanulják tőlünk azon hadsereg nevelésének mesterségét, melyről Kazinczy Gábor oly találólag jegyezte meg, hogy „ex offieio születik, bureaukban növekedik és acták közé temetkezik." Ezen bureaukratia az, mely nemzeti életünket megöléssel fenyegeti. Az ily bureaukratia oly mesés gyorsasággal szaporodik, mint az ázalagok ; az ily bureaukratiának, - mely például a jelentésben is világos kifejezést nyert — az ily bureaukratiának élete hasonlít azon bizonyos rovaréhoz, melynek neve nem jut hirtelen eszembe, melynek a testét ha ketté metsszük is, mindkét féltest külön életet alkot, és külön-külön fejti ki szerves működését; az ily bureaukratia polyp karral öleli át a valódi demokratiát azért, hogy azt megfojtsa, hogy a hanyatlásnak indult aristokratiának megnyissa a bureaukat, hogy igy egy uj hadsereg szerveztevén, ezzel megsemmisíttessék a nép hatalma. Ugyanazért, t. ház, kétszeres okom van, hogy a t. kormányt, és miután az igen t. pénzügyminiszter úrhoz van szerencsénk, a t. pénzügyminiszter urat fölkérjem, a szervezetet tárgyazó nyilatkozatra, egyszersmind ajánlom határozati javaslatomat a ház figyelmébe. Jámbor Pál jegyző (újra olvassa Várady Gábor határozati javaslatát.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Épen azon körülménynél fogva, melyet az előttem szólott t. képviselő ur kiemelt, hogy t. i. az államszámvevőszék elnöke, a t. képviselőházzal közvetlen érintkezésben a törvénynél fogva nem áll: kötelességemnek tartom azokra, miket ugyanazon számvevőszékre és annak költségvetésére vonatkozólag, a t. képviselő ur fölhozott, részemről néhány észrevételt tenni; kötelességemnek tartom ezt némileg már csak a lovagiasság tekintetéből is, annálfogva, mivel a t. képviselő ur mindjárt beszéde első szavaiban, talán a távollevő irányában nem egészen gyengéden, egy oldalvágásban részeltette azon hatóságot, mely azt még nem is érdemelhette meg, mondván : hogy az ha egyébbel nem is, de legalább azzal, hogy pénzt kér, életjelt, adott magáról. Ez csak egj kicsivel kevesebb, annái, mintha azt mondaná, hogy semmivel sem ad életjelt. Hogy a számvevőszék itt adja életjelét működésének: annak még nem érkezett meg ideje, s igy abból, hogy itt nem ad életjelt: nem is lehet szemrehányást formálni. Ezzel szemben kötelességemnek tartom a távollevő érdekében kijelenti, miután nekem tudomásom van róla, hogy t annak helyén igenis adott és ad életjelt. Én részemről örülök, hogy nekem van erről tudomásom. Sohasem írtóztam tőle, és szívese u veszem, minél többször adja életének jelét s mondhatom, hogy ad is és pedig elég sűrűen, elég érezhetően. Azokra, mikben a főszámszékben úgyszólván genesisét, megszületésének történetét volt szives vázolni: nincs észrevételem; valamint azon törvényes határozatoknak ismétlésére sem, a melyekről úgyis tudomásunk van mindnyájunknak ; mert hiszen magunk csináltuk e történetet, magunk alkottuk a törvényt is, s igy nincs miért hogy ezt én is ismételjem. Csak azt az egyet jegyzem meg, hogy annak, miként az évi költségvetést nem a számvevőszék terjesztette elő: nem azon lassú tempó k az okai, melyekben az megszületett ; hanem az, hogy a törvény máskép intézkedett; s en nélfogva jövőre sem annak utján fognak ide jöni az előirányzatok: mert az nincs rá bízva. Csodát, úgymond, a t. képviselő ur nem vár a számvevőszéktől, ugy lévén az alkotva, mint azon törvény rendelte; én megvallom, csodát még akkor sem várok tőle, ha másképen lenne alkotva: mert a csodák ideje egyátalában lejárt. A mi azt illeti, hogy szükség van egy oly törvényre, a milyet a t. képviselő ur vázolt, mely a budget törvényen kivül és túl is szabályozná még a kormánynak úgyszólván ökonómiai eljárását is: habozás nélkül elismerem, hogy arra szükség van, és pedig főleg a kormány érdekében. Hiszen ma azon helyzetben vagyunk, hogy mindenki a maga belátása szerint állit íöl irányunkban szabályokat, mint törvényt, ós miután nincs törvény: mindenki azt véli, hogy ugy kellene eljárni, a mint ő véli helyesnek. Miután sok ember sokféleképen gondolkozik, le-