Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-287

174 287. országos Míés fehruár 16. 1871 hetetlen, hogy a kormány valamennyiét kövesse. Tőrvényre van hát e terén is szükség, hogy legyen zsinórmérték, mely szerint járván el, mindenkinek meg kell nyugodni eljárásunkban: ezt elismerem; de méltóztassék a t. képviselő ur is hasonló, mondhatnám viszonzási, készséggel elismerni : hogy ezenkívül még sok mindenre van szükségünk. Annak során, annak rendén mindennel megjönni kötelességünknek ismerjük; de egyszerre megjönni mindazzal, a mire szükségünk van: az teljes lehetetlen. Azt monda a t. képviselő ur, hogy várta ./olna a főszámvevőszéktől a takarékosság elvének saját előirányzatában is érvényesítését. Én megvallom, mindenkitől várok takarékosságot, (Bal felől föllciáltás: Nincs.') én is azt mondom, hogy nincs, de RZ cl baj, hogy a takarékosságot csak akkor hangsúlyozzuk, mikor nem a magunk kedvencz dolgáról van szó; mert mindenkinek van egy-egy kedvencz gyermeke, melynél a takarékosság elvéről megfeledkezik. Más dologgal meg egy másik van ugy, aztán Péter tesz valamit Pálért és az ő szeretetteiért; Pál meg azután Péterért s igj" tovább és viszont, elvégre sehol sincsen takarékosság. (Derültség a bal oldalon.) Én mindig örömmel ragadom' meg az alkalmat, figyelmeztetni a takarékosságra, de eoncret esetben megfeledkezni ne méltóztassék arról. A minisztérium is kívánatosnak tartja a takarékosságot, s hogy erről ezúttal is bizonyságot tegyek. vett informatio után a számvevők elnökének véleményével is egyetértve, megnyugvásomat fejezem ki az iránt, ha a pénzügyi bizottság ajánlata szerint csak 150 ezer frt szavaztatik meg az eredetileg kért 200,000 helyett. De annak tudatában, hogy miként szerveztetett máris a számvevőszék, és mire van annak szüksége ez évben: egy kérést vagyok bátor intézni e tekintetben a házhoz; kérve: méltóztatnék megengedni, hogy a főszámvevőszék elnöke élhetne azzal a joggal, a mivel minden miniszter él. A főszámvevőszék, ha nem is formailag, de lénjregileg utódja a főkönyvelési osztálynak, mivel annak dolgát vette át, csak azon különbséggel, hogy nagyobb a munkakör, és épen azért nagyobb személyzete is van. Ha az államfőkönyvelési osztály fönmaradt volna : akkor az ezt igazgatni jogosult és hivatott pénzügyminiszternek, a pótkezelés folytán joga volna a tavalyi dotatiot teljesen kimeríteni. Ezt most sem ő nem teheti, sem, a főszámszék elnöke, legalább külön határozat nélkül nem. E határozat meghozását kérem, s hogy a t. ház megmérhesse ezen kérelemnek pénzbeli súlyát, megjegyzem, hogy ezen 80,000 frtnyi dotatióból 8000 frt maradt meg. Erre nézve kérem a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy a mennyiben a 80 frt a múlt év végéről kimerítve nem volna, azt a pótkezelés ideje alatt a számvevőszék igénybe vehesse, ós a fölött rendelkezhessék. (Helyeslés jobb felől.) Vett informatióm szerint azt is mondhatnám , hogy lehető lesz az államszámszéknek ezen dotatióval kijönni a nélkül: hogy valami meritorialis dolgot elmulasztania kelljen, vagy túlhaladni legyen kénytelen a neki adott dotatiók határát. Azt gondolom, hogy hozzánk, kik a kormány élén állunk; kiknek ökonómiai működésének ellenőrzésére van hivatva a számvevőszék, mondom, hozzánk illenek legkevésbbé elmulasztani azon kérést : ne tagadja meg a t. ház a szükséges eszközöket, sőt adja meg azokat azon czélból, hogy ez sikerrel ellenőrizhesse a kormánynak gazdálkodását. (Helyes ! Helyes jobb felől.) A t. képviselő urnák egyéb expositiójára csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy én azoknak nagy részében osztozom, miket ő mondott; azt azonban, akár sajnáljuk, akár nem sajnáljuk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ebben a mi siralomvölgyünkben elvégre is ugy var, hogy a ki többet fizet: annak nagyobb választása van ; és a kinek nagyobb választása van; az esetleg jobb erőket szerezhet. Én igen örülnék, ha nem így volna, s ha csekély fizetés mellett a legjobb erőket birnók megszerezni. De ez ugy van, és ezen nem lehet segíteni. Hogjr ne fokozzuk a bureaucratiát és annak uralmát annyira, hogy a nemzeti szabadságot és az öntevékenységet megölje; azt én is szivemből óhajtom, és a magam részéről készségesen ajánlom föl mindig odahatni, hogy a mennyire lehet: a tér mindig egyéb tényezőknek adassék át megmivelésre; csakhogy azon egyéb tényezők vállalkozzanak is a tér megmivelésére. Hogy a bureaucratia gyoma, ha ugy tetszik, minél kevésbbé tenyészszék tul: annak egy föltétele van, t. i. az, hogy necsak jogokat, hanem kötelességeket, s a kötelességekkel munkát, ós a munka eredményeért való jótállást is hajlandók lesznek átvenni azok, kik nem bureaucraták, (Helyeslés a jobb oldalon.) legyenek azok a nobile officiumok akár községek a községi, akár törvényhatóságok a törvényhatósági teendők terén. (Élénk helyeslés.) Szomorú jelenség az, t. ház, ha a kormánynak és a kormány közegeinek a jogokat ugyan megadni nem akarjuk; de mihelyt némi sikert akarunk, némi gyümölcsöt óhajtunk: akkor mindjárt és mindig appellálunk a kormányra és az államra. Az ország megszavaz 7 — 8 száz mértföldnyi vasutat, az ország egyik végétől a másikig, s ez által a magáét megteszi, és mégis, úgyszólván