Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

281. országos ules február 9. 1871. 11 Az országbírói értekezlet főnebb jelzett irányától, mely szerint a hazai törvénykezést a nemzet geniusának rnegfelelőleg kívánta tovább fejteni: eltért a magyar minisztérium az által is, hogy oly bírósági rendszert fogadtatott el, mely az eddig századokon keresztül gyakorolt választás helyett a kinevezés elvére alapíttatott; a mi által a municipiumoknak és önkormányzatnak a közszabadság kifejtésére nélkülözhetlen legszebb jogát semmisítette meg. Azonban ezen rendszernek tökéletességéről sem lehet meggyőződve; mivel daczára annak, hogy ezt még 1869. év közepén keresztülhajtatta, annak életbeléptetésével mai napig késlekedik. (Helyeslés a szélső balfelől.) De a bíróságok elhelyezésére vonatkozó javaslatára nézve is határozatlan, s ingadozó eljárást követ: a mit igazol azon körülmény, miszerint a már kinyomatott, s az osztályülésekben is tárgyalás alá vett törvényjavaslatot csupán a Déák-körben Deák Ferencz által ellene intézett támadás folytán viszavette, és beleegyezett abba, hogy a Deákpárt kebeléből kiküldött 27-es bizottság által uj javaslat készíttessék, a mi, köztudomás szerint, el is készíttetett, de az országgyűlés elé nem terjesztetett, hanem a helyett az országgyűlés kebeléből egy 25-ös bizottság küldetett ki a bírósági székhelyek megállapitámely a múlt év végén munkálatát szinte befejezte; de az előzmények után, nem ok nélkül, lehet attól tartani, hogy ez is a többi eddigi munkálatok sorsára jut, s a lomtárba helyeztetik, vagy legalább addig halasztatik, mig a járásbíróságok illetőségének szélesbitése, és telekkönyvi hatósággali fölruháztatása ellen hírlapikig meg indított kifogások ezen munkálat félretételét is elő nem idézik. — Mindezen késlekedés és határozatlan ingadozás elkerültethetett volna : ha a kormány az eddig fönállott, s czélszerünek bizonyult önkormányzati rendszert nemcsak föntartotta; hanem az 1848. évi Xl-ik törvényezikk értelmében kiterjesztette volna, és azon nagyobb községek is, melyek törvényszékek fölállításáért folyamodni akarnak : ilyenekkel elláttattak volna. (Helyeslés szélső bal oldalon.) T. ház! Sokat emlegethetett az országgyűlés folyama alatt a kormánypárt részéről, hogy a törvénykezést az európai haladás színvonalára kell emelni; de hogy miben áll azon európai törvénykezési tökély színvonala % még eddig senki meg nem fejtette. Mert azt nem tapasztaljuk, hogy Európának összes népei, egy tökéletesen hasonló polgári-, büntető-, váltó-, kereskedelmi-, csőd- és bányatörvénykönyvvel és perrendtartásokkal bírnának; sőt még a müveit német nemzet eddig sok darabra oszlott királyságai, herczegségei és szabadvárosai sem érnek hasonló, hanem csaknem mindannyian többé - kevésbé különböző törvények uralma alatt. Ezenkívül külön törvénykönyveket használnak az angol, franczia, olasz, spanyol, portugál, görög, török, szerb, oláh, orosz, dán, svéd és norvégországok, és a svájezi köztársaság: — ugy, hogy lehetlen bármelyik nemzet törvénykönyvét, ugy, a mint az valamely országban fönáll, változtatás nélkül átvenni. A miből azon tanulság merittetik okvetlenül, hogy mindegyik nemzet saját nemzeti szokásai és geniusához illő törvénykönyv és eljárás mellett érzi magát boldognak; tehát a törvénykezésnek európai színvonalra emelése végett nem kívántatik meg, hogy minden intézménynek, a mi hazai: még nevét is eltöröljük, és egészen idegen nevezetű intézményeket hozzunk be: mint eltöröltetett a hétszemélyes tábla s eltörölni czéloztatik a szolgabiróság nevezete, s a helyett a Krausz miniszter által behozott járásbiró, és békebiró nevezet vétetik föl. A mi azonban égető szükségnek ismertetett el már az 1843-ik évi országgyűlés és igy a nemzet által, t. i. egy rendszeres bünteti) törvénykönyv behozatala, és a bűnvádi ügyeknek esküdtszékek általi elintéztetése: — a minisztérium által többszöri sürgetések ellenére mindeddig javaslatba nem hozatott. A miből kiindulva semmi szükség nincsen arra, és az 1848-ik évi törvényekben alapul elfogadott elvekkel ellenkezik az, hogy az nnio által Magyarországgal egygyé lett Erdélyben, valamint a társországokban az osztrák törvények föntartassanak: — sem azon irány nem helyeselhető, mely az osztrák törvényeknek, és törvénykezési rendszereknek behozatalát czélozza. (Helyeslés szélső bal felől.) A polgári törvénykezési rendtartásban behozott nyilvánosság is, mely szerint az alsó és felső bíróságok némely üléseire a felek hallgatók gyanánt bebocsáttatnak; valódi értékére reducálva, legkisebb gyakorlati eredménynyel és előnynyel sem bir; — mert a feleknek csak annyi engedtetik meg, hogy ügyeiknek előadásánál jelenlehetnek, de észrevételeiknek az iránti megtételétől vajon az előadás helyesen történt-e

'I le vannak tiltva, Az 1848. év előtti eljárás tehát ennél sokkal czélszerübb volt, mivel akkor az első folyamodásu bíróságoknál a felek, a per előadása után, észrevételeiket élő szóval előadhatták, és csak ennek megtörténte után mondatott ki az Ítélet. Továbbá: a magyar törvénykezés a valódi szóbeliséget és nyilvánosságot abban találta, hogy maguknak a feleknek'; élő szóval mondta ki és magyarázta meg a biró az ítéletet; holott most, még a szóbeli eljárásnál is, a meg nem jelent félnek Írásban kell azt kiadni. •-N. 2*