Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

286. országos Dlés február 15. 1871. 167 ben az eljárás dolga. Nekem mindegy, akár egy sommában, egy helyen, akár mindenik minisztérium költségvetésében külön vétetni föl; nekem ezélszerübbnek látszik, hogy repar­tiálva vétetnek föl : mert végre is az egyes mi­nisztériumoknak kell azokat evidentiában tartani. Huszár Imre: T. ház! Én magam sem akarok a kérdésnek elvi részébe bocsátkozni; mert az tavaly ezen oldalról megvitattatott bőven, és a t. ház túlsó oldalán a nélkül, hogy a vitát fölvették volna : egyszerűen megszavazták az 1870-dik évi IX. tőrvényczikket. Az 1870-dik évi 9-dik törvényczikknek 3-dik §-a ezt mondja: A második szakaszban elősorolt központi kor­mányközegek Magyarországra nézve törvényesek nem lévén : nyugdijaik a magyar korona orszá­gait nem terhelhetik ugyan ; mindamellett a szükségletnek födözésére Magyarország ő fölsége többi országaihoz politikai és méltányossági te­kintetekből 23% részben hozzájárul. Megállapittatott tehát azon arány, mely szerint Magyarországnak ezen közös nyugdijak­hoz hozzá kell járulni. Tavaly 278,400 frtot tett ezen összeg. Igen természetes, hogy ezen közös nyugdíj oly természetű, legalább én olyan ter­mészetűnek tartom, a melynek évenkint fogyni, nem pedig szaporodni kell. (Kerkapoly Károly pénzügyminiszter igenlőleg int.) Igen örülök, hogy ha a t. miniszter ur ezt helyesli: hanem akkor méltóztassék megmagyarázni, hogyan történt az, hogy a mint itt a pénzügyi bizottság jelentésé­ből látom, ezen nyugdijakra tavaly 278,000 frt szavaztatott meg ; az idén a miniszteri előter­jesztésben 1600 frttal többre emelkedtek: noha ezen nyugdijaknak kevesbedniök kellene. Megle­het, hogy azon nyugdíjas urak tulajdonához tar­tozik az is, hogy szaporodnak ; és hogyha ez tulajdonuk: megvallom, hogy ezt a lehető leg­veszélyesebb tulajdonságaiknak tartom valamennyi között. Mi, t. ház, csupán csak a törvényt kí­vánjuk végrehajtatni, tavaly meghozása ellen küzdöttünk, az idén végrehajtását követeljük. Miután tehát a 23°| 0 meg van határozottan álla­pítva, ez pedig tett tavaly 278,400 frtot, az idén akár egy summában, akár repartiálva, mint a miniszter ur mondja, 280,000 frtot: semmiesetre nem tehet; sőt annyit sem tehet, a mennyit a pénzügyi bizottság kér : mert ezen összegnek évenkint kevesbedni kell. Ebből tehát az látszik, hogy a kormány nem mutatta be a pénzügyi bizottságnak az alapot, melyen a pénzügyi bi­zottságnak jelentést kellett volna tennie; én pe­dig teljesen nem helyeselhetem azon nézetet és azon eljárást, hogy azon bizottság, melynek je­lentése a mi pénzügyi tárgyalásunknak alapjául szolgál: oly dolgokról, melyekről jelentést tesz, heljesen informálva ne legyen. Ennek következ­tében, minthogy bátor voltam bebizonyítani, s azt hiszem , hogy sikerült is bebizonyítanom, hogy magával az 1870-ik évi IX. törvényczik­kel, magával a tényállással az, a mit a minisz­ter ur mondott: nem egészen egyezik meg; bátor vagyok következő határozati javaslatot benyúj­tani. „Mondja ki a t. ház határozatilag, hogy a közös nyugdijak 1871-dik évre szóló költségve­tési előirányzatának tárgyalása mindaddig föl­függesztetik : míg a minisztérium az 1870-dik évi IX. törvényczikk értelmében a nyugdijjogo­sultaknak névsorát be nem mutatja, melyről a pénzügyi bizottság a háznak mielőbb jelentést tegyen. (Helyeslés balról.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! A minisztérium ismeri a maga köteles­ségét, és részemről tökéletesen osztozom azon föl­fogásában a t. képviselő urnák, melyet az előbb itt kifejezett, hogy a közös nyugdijakhoz Ma­gyarország 23 %-al tartozik járulni, sem töb­bel, sem kevesebbel. Ha a kormány ezen czimen, a mellett, hogy tavaly 278,400 frt volt meg­szavazva: az idén 1,600 frttal többet kér; elő­ször is 1,600 forintnyi többlet csekély ; de kü­lönben ezt a kikerekités tekintete is magyaráz­hatja. Egyébiránt semmi kifogásom az ellen, hogy a tavalyi összegre, t. i. 278,400 forintra szállíttassák ez le, mint a pénzügyi bizottság kívánja. Az igaz, hogy nem emelkedhetik ; de szüksegszerüleg évről évre szállani sem kell ezen nyugdijaknak; mert az illető uraknak sem meghalni, sem újra alkalmazásba jönni nem kény­szerű kötelezettsegök : hanem maradhat egyik évről a másikra ugyanannyi. A mi a dolog lényegét illeti, az megfordul ott, hogy akár 280, ezer akár 278,400 szavaztatik meg : semmiesetre se adassék ki több, mint aze czélra kiadandó összegnek 23%-ka, a mit evidentiában tartani mindenkor ugy a főszámve­vőszóknek, mint a képviselőháznak, ugy joga, valamint kötelessége. A praeliminare valószí­nűség alapján nyugvó mű a magánháztartásban épugy, mint az országéban. Ha már most a tavalyi összeg állapittatik meg: ez oly határ, melyen túllépni nem szabad ; melyből tehát csak annyi adathatik ki : a mennyire tényleg szükség van, hogy 23%-ka az egész kiadásnak fedezve legyen. Ha a nyugdijak alkalmazás által, vagy bármi más utón, pl. a nyugdijakról való lemon­dás utján, —a mi szintén nem példátlan dolog, apadni találnak: annyival kevesebb lesz az elő­irányzandó összeg. Méltóztassanak tehát el nem halasztani ezen összegnek megszavazását; mert a fizetések hónap­ról hónapra teljesitendők, és mert az ország

Next

/
Thumbnails
Contents