Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

10 281. orszácos ülés február 9. 1871. vények által a különböző államok épen oly módon egygyé olvadjanak, mint a hogy az egész földgömb keresztyén népeit az evangélium tana egyesíti: — részint azon körülmény, miszerint a Blick halhatlan emlékű írójának a polgári törvénykönyv behozatala ellen tett következő észrevételei még az országbírói értekezlet tagjainak élénk emlékezetében lehettek: „Visszatérvén még ez úttal az osztrák polgári törvénykönyvre, melylyel excellentiád oly nagy zajt üt, és mely ön állítása szerint, valódi Isten áldása módjára Magyarországon mindent uj életre, ifjúságra varázsolt vissza, s melyet a magyar törvényhozás saját erejéből soha sem tudott volna kivívni, ezen bombastra következő feleletünk van : 1-ször: Néhány szakember, hat hónap alatt egy, minden tekintetben tökéletesebb és ezélszerübb törvénykönyvet fogna összeállítani, azon excellentiád által oly igen földicsért, de az európai szakemberek által épen nem csodált mesterműnél. 2-szor: Mi magyarok ily magasságra, t. i. a polgári törvénykönyv magasságára igen könynyen fölküzdhettük volna magunkat; hanem természetesen csak törvényes országgyűléseinken, ha az országgyűléseket megtartották volna, hogy az egész idejét a szó legszorosabb értelmében panaszok és recriminatiokra vesztegessük, vagy magunkat a bécsi panemet circenses ellen védelmezzük, melyekkel bennünket folytonosan csábítgattak. 3-szor: Erre különösen ki kell kérnünk excellentiád figyelmét : mert mi magyarok soha sem fektettünk oly nagy súlyt arra, hogy a nemzetünk ós az uralkodó közötti viszonyt szabályozzuk, föntartsuk és szilárdítsuk; és pedig azért, mert a magánosok közti viszony csak akkor alapszik törvényeken, ha az uralkodó vagy tulajdonkóp a felek közti békebiró szinte törvények által van kötelezve. Mely eset azonban Ausztriában soha sem állott, mert ha a jó Istennek szemébe hazudni nem akarunk, a pátens akkor végtére sem lesz törvény soha, hanem a souverain önkényes akarat nyilvánítása. „Ezek folytán a mi szemeink előtt a polgári törvénykönyv, melyet oly nagyra becsülni látszik excellentiád, nem egyéb, mint 1502. §. és esetleges „akadályok"-kal ellátott, álczázott, fátyolozott, vagy virágok mögé rejtett — válaszszon ez epithetonok közül excellentiád — önkény." {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezen a legforróbb hazaszeretettel lángoló államférfitól eredt szavak valók, a melyeket senki kétségbe nem vonhat: akkor az 1861dik évi országbírói értekezlet, az ország függetlensége érdekében, más utat nem követhetett mint hogy a hazai törvényeket: habár nem kellő változtatással, és az európai jogfejlődés akkori állapotára való tekintet nélkül, visszaállította. Mert a mint az ősiség eltörlése folytán szükségessé vált uj örökösödési törvényt octroyálta: ugy az akkor már elavult 1840 : XV. t. ez. által elfogadott váltótörvény helyett a 100 §-ból állott közönséges váltótörvényt is átvenni, és a váltó- s kereskedelmi bíráskodást minden törvényszékekre kiterjeszteni kellett volna; azonban ennek mellőzésével egy, a hazai és nemzetközi, kereskedelmi és ipar - érdekeknek egyátalában meg nem felelő váltótörvényt tartott meg, és az azelőtti csekély számú váltótörvényszékeket állította vissza, — a mi a kereskedés és ipar hanyatlását és a közhitel megingatását idézvén elő, fölszámithatlan kárt okozott hazánknak. A „ Blick " írójának ezen axiómája lett volna az 186 7-ben kinevezett minisztérium által is követendő s ennek folytán az egyesült Erdélyben, és Horvát-Szlavon-Dalmát országokban is az osztrák törvények hatályon kívül helyezendők; mivel ezek föntartása csak a Magyarországgali kapcsot lazítja, és az osztrák tartományokkali reá unió útját egyengeti. (Helyeslés szélső bal fel&l.) De kormányunk az egyesült Erdély- és Horvát országban az osztrák törvénykönyvet nemcsak hatályon kivül nem helyezte sőt inkább az osztrák birodalomban fönálló perrendtartás, és bírósági rendszer elfogadtatása által előkészíteni látszik az utat arra, hogy az azelőtt kárhoztatott s valóban függetlenségünket veszélylyel fenyegető osztrák törvényeket, — habár némi változtatással, — hazánkban is újra életbeléptesse. Mert nem erre mutat-e az, hogy már előre oly perrendtartást fogadtatott el, minő az osztrák birodalmi tanács előtt tárgyaltatik, mely szerint egy, a fokozatos fölebbvitel és a rendszeres igazságszolgáltatás elvével meg nem egyező külön semmi tőszék csak azért állíttatott föl, mert Ausztria is hasonlót szándékozik fölállitni, a mi okozza, hogy a kétszeresen beadni szükséges fölebbviteli orvoslat által a különben is majdnem elviselhetlen bélyegadó kétszeres mértékben sulyosodjék az ügyes-bajos felek vállaira; azon kivül a legfőbb ítélőszék tekintélyét lerontja: mert ennek határozatai ellen is helye lévén a semmiségi panasznak, legfelső bíróság lenni megszűnik; — továbbá a három fokozatú bíróság elvével is ellenkezik, mert a curia felett a semmitőszék negyedik fokozatban ítél. Hogy pedig ezen perrendtartást maga a minisztérium sem tartja tökéletesnek, ki tetszik : onnan mert jelenleg ismét egy ujabb és terjedelmesebb perrendtartás behozatalán fáradozik, s a codificationális bizottság idejét ezen uj perrendtartás készítésére vesztegetteti.