Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

156 286. országos Ülés február 15. 1871. épen ez az egyik oka munkája hiányosságának: de az, hogy túlbecsülte erejét a eodifícaló osztály, munkálatai hiányainak elfogadható mentségéül nem szolgálhat. Horváth Döme képviselő ur beszédéből én is csak azon passust szándékoztam kiemelni, melyet előttem szóló Tisza Kálmán képviselő ur már fölemlített. Nem fogok tehát azzal bővebben foglalkozni. Egy körülményt, még sem hallgathatok el. Nemcsak Horváth Döme képviselő ur mondotta azt e házban, s ez alkalommal, hogy a perrendtartás, midőn a ház elé terjesztetett jó volt és jó alapokon nyugvó; hanem maga az igazságügyminiszter ur is többször nyilvánította e házban hasonló nézetét. Időszerűnek tartom tehát, hogy a tényállás földerittessék. En nem vettem részt a kérdéses bizottságban ; én csak annak jelentéséből és mások értesítéséből tudom, hogy az igazságügyminiszter ur a bizottság javaslatának legnagyobb részéhez bizonyosan hozzá járult : de azt saját tudomásomból tudom, hogy a bizottság javaslatának — egy-két elv kivételévei — a házban en bloc leendő elfogadását, az igazságügyminiszter ur erélyesen szorgalmazta. Ezen körülmény is mutatja azt, hogy az igazságügyminiszter ur a bizottság javaslatát elfogadta, helyeselte, és magáévá tette, a háznak elfogadásra t ajánlotta. Én nem akarom vitatni, hogy jó- e a perrendtartás vagy nem ? akár jó azonban az akár nem : az innen leszármaztatható érdemben vagy hibában a miniszter ur a képviselőház bizottságával legalább is egy arányban osztozik; nem tartom azért méltányosnak, hogy az igazságügyminiszter ur oly munkálat hiányát, melyet maga is elfogadott és elfogadás végett a háznak ajánlott: a képviselőház bizottságának rója hibául föl. Határozati javaslatom ellen csak egy ellenvetés tétetett, és erre vonatkozólag esak egy kérdés jöhet és jött is a házban vitatás alá. Az mondatott t. i., hogy a minisztérium, az igazságügy miniszter ur tegnapi előterjesztése szerint is, szélesebb alapon szervezendő külön codificationális testület szervezetét nem tartozik a ház elé terjeszteni. Erre nézve Simay Gergely képviselő ur azt monda, hogy nem tartozik a minisztérium ezt tenni azért; mert a miniszternek a költségvetés tárgyalásánál elég igazolni a ez élt, melyre a költséget kívánja : az eszközök megválasztása saját felelőssége mellett őt magát illeti. Hofrmann képviselő ur azt monda, hogy nem tartozik a minisztérium előterjeszteni ezen szervezetet: mert az belügye a minisztériumnak, melyhez az országgyűlés nem szólhat. Nyilatkozott e tárgyban az igazságügyminiszter ur is. Megvallom, hogy az ő nyilatkozatával szemben külön álláspontom van. (Halljuk!) Egyetértünk többnyire mindenben, és mégis különbözőkép vélekedünk. Azokra nézve, a mik praemissáknak, antecedenseknek neveztetnek: tökéletesen egyetértünk; de az egyenlő praemiasákból különböző következtetésekre jutunk. Az igazságügyminiszter azt monda, hogy a törvényjavaslatok kezdeményezése, azok alapelveinek kijelölése szükséges, hogy a minisztérium kebeléből kerüljenek ki. Ha a minisztérium ezen utat akarja választani, részemről ezt én is helyesnek tartom, és ellene észrevételt nem teszek. Azt monda továbbá az igazságügyminiszter ur, hogy a fölött szükséges még egy más, különálló testület, mely a különböző minisztériumokban elkészített törvényjavaslatokat magasabb állami szempontból vizsgálja meg és köztük a kellő öszhangzást létrehozza. Ez mit én is óhajtok. Azt monda továbbá a miniszter ur, hogy ezen testületnek önállónak, függetlennek ós a minisztériummal coordináltnak nem szabad lennie, hanem függőnek kell lennie a minisztériumtól. Nekem ez eben sincs észrevételem: ugy értvén t. i. a függést, hogy amellett a codificationális osztálynak vagy testületnek a vele közlendő javaslatokra nézve teljes véleményezési szabadsága fönmaradjon és ne mondathassák, hogy más véleménye a codificationális osztálynak nem lehet, mint az, mely egyszersmind a miniszternek véleménye is ; hanem hogy ezen függés csak ugy értelmeztessék, hogy a codificationális osztály véleménye se több, se kevesebb: csak vélemény legyen, melyet a miniszternek elfogadni, vagy el nem fogadni szabadságában áll. Azt monda az igazságügyminiszter ur végre, hogy szervezni kell szélesebb alapokon külön codificationális osztályt és abba minden minisztériumnak képviselőit bevonni. Erre nézve sincs észrevételem, hozzátéve azt, hogy e fölött még az igazságügyminiszterium által beadott előterjesztés folytán és azzal megegyezőleg más illetékes szakférfiak hozzájárulását is részemről óhajtom. Ezek azok, t. ház, a mikben megegyezünk. Most következik a miben nem egyezünk. Az igazságügyminiszter ur azt mondja, hogy a szélesebb alapokon szervezendő codificationális osztály szervezetét nem tartozik a minisztérium a ház elé terjeszteni: mert az csak ideiglenes és nem önálló közeg, és mert, mint a pénzügyminiszter ur is hangsúlyozta, a codifica-