Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

281. országos ülés február 9. 1871. 9 ügyi miniszter budgedjének tárgyalásánál emiitettem azt föl; hanem én az igazság terén látom épen a szükséget belügyeink közt, hol legtöbb az, a mit tennünk kell. Uraim e téren komolyak az aggodalmak, melyekre figyelnünk kell; mert törvényeink jelenlegi állapota most valóban olyan, hogy ma-holnap az igazságszolgáltatás, azok alapján, egyátalában lehetetlen lesz; mert ezen törvények már oly conglomerátumot képeznek, melyen eligazodni alig lehet. Dietrich képviselő ur tegnap egy nyilatkozatában igen jellemzőleg mondotta azt, hogy olyan az már most, mint a strimpfedli meg a ráhúzott csizma, (Közbeszólás: Megfordítva.) vagy megfordítva ; mert birjuk most e téren részint a múlt századok maradványait, részint az osztrák törvények egyes maradványait, azután cancellariai és miniszteri rendeleteket, összevissza. Ezek semmiképen sem felelnek már meg azon állapotoknak, melyek már ma nálunk ugy a közgazdaság, mint a jogegyenlőség, valamint a társadalom és alkotmány terén léteznek, szóval: egyátalában meg nem felelnek már mai viszonyainknak. Ezeket, mondom, az igazságügy minisztérium budgetjénél azért emiitettem föl, mert az igazságügy állapota minden államban valódi mérvét képezi annak, hogy a c altura mily fokán áll az illető állam. Törökország barbái állapotának legpraegnansabb jele az, hogy a mivelt államok vele csak azon föltétel alatt állanak forgalmi érintkezésben, hogy eapitulatiókat fogadott el tőlük, melyek szerint ott a művelt államok alattvalói : ha valamelyik féllel perben állanak, nem az ottani törvények és birák ; hanem azon idegen államok birái és törvényei alatt állanak, és ezek szerint nyernek Ítéleteket. Én, uraim, attól tartok, hogy ha nem fogunk erélyesen igazságszolgáltatásunk reformjához, ma-holnap oda jutunk, a hol Tőrökország van : (Derültség, Fölkiáltások bal felöl: Igaz! Ugy van!) mert ma már úgyis azon hire van igazságszolgáltatásunknak, hogy arról vagy csak boszankodással, vagy szánakodó mosolylyal lehet beszélni. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Bátor vagyok ezek foytán előadásomnak végén megjegyezni, miszerint én elfogadom átalánosságban az igazságügyminiszterium budgetjet: hanem azon reményben,miszerint: 1-ször a birák anyagi függetlenitésére több gond fog fordíttatni, 2-szor oly intézkedések tétessenek, melyek biztos zálogul szolgáljanak arra, hogy igazságügyi törvényhozásunk reform-munkálatai rendszeres, folytonos és a rendkívüli szükségnek megfelelő erélylyel és igyekezettel eszközöltessenek. (Helyeslés.) Vajda János: T. ház! Azok után, miket Dietrich Ignácz t. képviselő társam és barátom tegnap elmondott, és melyek előttem szólott KÉPV. H. XAPLÓ 1 8'| XIH. Hodossy t. képviselő társam által nemcsak meg nem czáfoltattak, hanem nagy részben valóknak ismertettek, kevés mondani valóm van. A tárgyalás alatti költségvetés előirányzatának megbirálása legkönnyebben és legrövidebb idő alatt eszközöltethetnék, az egyes czimek és tételek sorszerinti megvizsgálása és ama kérdés eldöntése által: vajon a különböző czimek és tételek alatt fölszámított összegek oly nélkülözhetlenül szükségesek-e, hogy azok helybenhagyó elfogadása nélkül az igazságszolgáltatás gépezetének kereke azonnal és ujabb megindulás reménye nélkül fönakadna? Ámde mivel a költségvetési előirányzat egyszersmind próbaköve a minisztérium által az igazságszogl altatás javítása körül eddig követett, s ennekutána is hihetőleg követni kitűzött elveknek; nem árt néhány pillanatot szentelni azon kérdés megoldására, hogy az eddig követett eljárásból Ítélve, az igazságügyi szervezés körül az 18á8-ik évi törvényekben fölállított, s az 1867. évi országbírói értekezlet által is még fentartott elvek szerint működött-e? és a szükségessé vált javításoknál a haladó kor vívmányaira, és a nemzet közvéleményére egyenlő figyelmet forditott-e? Mert ujjáalkotása bármely intézménynek csak akkor talál gyors elfogadtatásra és átalános viszhangra*: ha azon a nemzet vérévé vált százados szokások typusa hiven föntartatik, s a mellett a tudomány vívmányait is hiánytalanul elsajátítva, a haladás színvonalára emelkedik. Ha 1861 óta figyelemmel vizsgáljuk hazai törvénykezésünk mozzanatait, két különböző irányú eljárásra bukkanunk : az első az 1861-ik évi országbírói értekezés által visszaállított magyar törvénykezési eljárás; — a másik az 1867ik évben létrejött magyar minisztérium által behozott és behozni ajánlott különböző országok törvénykezéséből összeszedett s igy minden inkább, csak magyarnak nem nevezhető eljárás. (Helyeslés szélső bal felöl.) Az 1861-ik vi országbirói értekezlet elnöke, gróf Apponyi György akkori országbíró, és annak többi tagja feledhetlen dicsőséget szereztek maguknak a magyar történelem lapjain, az álfcal hogy első teendőjüknek tartották, a hazai törvényeket, addig is mig az országgyűlés terjedelmesebben intézkednék: legalább a szorosan vett Magyarországban visszaállítani. De hogy ezt tették, arra indokul szolgálhatott részint azon körülmény, hogy az Ausztria és Magyarország közt a Lustkandl-féle czivilisatorok által hirdetett reál unió tanának elterjesztését és érvényesítését az osztrák polgári törvénykönyvnek hatályon kivűl helyezése által is megakadályozhatni vélték, nehogy a hasonló tör2