Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-286
152 286. országos ülés február 15. 1871. rentiákban egyik helyet) az a kérdés: mi utón maradhatunk miniszterek; másik helyen: jaj, vajon nem árt-e valami a népszerűségnek. Én többször is voltam azon helyzetben, de különösen akkor, midőn a képviselő urnák ezen nyilatkozatát hallottam, hogy mig egy .felől szivemből sajnáltam, hogy az ellenzékhez tartozik : örültem rajta, hogy legalább az ellenzék nem azon részéhez, a melyhez én tartozom, (Élénk helyeslés) mert ugyan kérdem: mit mondhatnak azok, a kik az ellenzéket, annak egyik vagy másik árnyalatát a nélkül is oly hajlandók volnának gyanúsítani, ha az ellenzék egyik részének egy tagjától hallják azt, hogy azon clubban, a melybe ő jár — pedig meg vagyok győződve, hogy az nincsen ugy — azon clubban, mondom, melybe ő jár: a népszerűség a legnagyobb kérdés. (Fölkiáltások : Nem jár!) Ezen örülök, ha nem jár; hanem mindenesetre mig ha azt hittem is, hogy jár, ki akartam fejezni azon meggyőződésemet, hogy bizonyosan nem egészen helyes szemüvegen nézte és ítélte meg a dolgokat, a melyek ott történnek; továbbá akartam tiltakozni és tiltakozom ezen fölfogás ellen mind magam, mind pártfeleim nevében. (Helyeslés bal felől.) Sőt többet mondok: ki akarom fejezni azon meggyőződésemet, hogy azon körben, melyre szintén hivatkozott, a többség körében t. i., van a hazafiságnak annyi hatalma, hogy bizonyára a hazafiság intését — melyet meglehet, tévesen fognak föl: mint viszont, ugyanazt mondják ők rólunk, —a hazafiság intéseit mondom, előbb becsülik a legnyomorultabb hiúság érdekeinek. (Élénk helyeslés.) E nyilatkozattal, melylyel minden párt nevében tartoztam, csak azon reményemet fejezem ki: hogy soha sem jön el azon időpont, midőn a képviselő ur szavait valósulás követi. (Helyeslés bal felől.) Még csak pár szót a t. igazságügyminiszter ur tegnapi szavaira. (Halljuk!) En legelőször is egy njniatkozatától igen megijedtem a t. igazságügyminiszter urnák, különösen, mert benne van ez azon indokolásában is, melylyel a eodifieationális osztály fölállításának szükségességét bizonyitá. Azt monda ugyanis a t. miniszter ur, hogy szükség van közigazgatási törvényre. !Én, t. ház, a közigazgatási törvényre nézve megjegyzem, hogy azt nem a valódi szabadelvű államok találták föl. A szabad államok megélnek nélküle, a tisztviselőnek és nem tisztviselőnek elég az ország rendes törvénye. A hol közigazgatási törvény van: az sohasem szolgál egyébbre, mint elnyomásra. (Helyeslés bal felől.) r En nagyon kérem a t. kormányt: ne méltóztassék még ezt is a nyakunkra hozni, mert bizony-bizony mig ezt behozza: a civilisatio színe alatt a szabadságot lánczokba verik, ha pedig egyszer a szabadságot lebilincselte: nem lesz akkor a ki a civilisatiót megvédje. (Helyeslés bal felől.) Azt is monda a t. miniszter ur, hogy furcsa helyzete van a miniszter urnák: megtámadják azért, ha nem csinál semmit, megtámadják azért, ha valamit csinál; és azt mondják, hogy a nemzet geniusával ellenkező dolgot hoz az országra; és azt monda, miután minden korhadt e hazában : nincs más mód, mint fölkeresni külföldön azt, a mi jó, és be kell hozni a hazába. Elsőben is megtámadni azért, ha mulaszt és megtámadni azért is, ha roszat tesz, én ebben nem látok ellentétet. Sőt én őszintén megvallom, hogy a t. miniszter ur vezetése alatt hozattak oly törvények, melyek helyett, ha mulasztott volna: bizonynyal örök köszönettel tartoztunk volna neki. (Derültség bal felől.) Beszélt azután kétségeskedőleg a nemzet geniusáról, mely néha emlegettetik ; higyje meg a t. igazságügyminiszter ur, hogy ez nem keresett frasis. A magyar nemzetnek mindig megvolt egy nem mondom különálló s minden népekétől kü-. lönböző, de meg volt saját geniusa. Geniusa az volt, hogy mindig és mindenütt az önkormányzatot s az egyéni és politikai szabadságot akarta keresztülvinni institutióiban. Hiba volt az, hogy ez institutiók nem az egész nemzetet, csak annak egy részét boldogították; de az irány, a nemzeti genius, mint mondám, a legszebb, a leghelyesebb : az önkormányzat, a szabadság iránya volt. És valóban , midőn látjuk , hogy önök azt mondván, hogy a mi intézményeink korhadtak; a helyett, hogy e korhadt intézményeket kijavitni csak meg is kisértenék : behozzák idegen országok institutióit, hol az önkormányzat semmi, a szabadság kevés : akkor igen is joggal elmondhatjuk, hogy a nemzet geniusával ellenkező dolgot mivelnek. Ily viszonyok közt alig lehet mást reménylenünk, mint azt, hogy ezen, a miniszter ur által mintegy nem létezőnek jelzett nemzeti genius előbb-utóbb fogja magát érvényesíteni, ha kell, önöknek ellenében is. Ezeknek megjegyzésével, t. ház! miután éppen a lefolyt vita is, ugy hiszem, meggyőzhetett mindenkit arról, hogy a codificatiót valahára tisztába kell hozni, és hogy egy átgondolt javaslat alapján kell azt tisztába hozni; tiltakozva az ellen , hogy akár Ghyczy, akár egy más képviselőtársam a codificatio költségeit ez évre meg akarta volna tagadni: kívánom, hogy a határozati javaslat fogadtassák el, melynek alapján megállapittatván a szervezet, a költségek azonnal megszavaztathatnak.
