Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-286
236. országos üiés február 15. 1871, 151 — ugy látszik a t. képviselő ur nagyon szereti a paragraphus-tengert — hogy ötszáz és egynehány szakaszt egy törvényben néhány paragraphusnak nevez; de azontúl nem hiszem, hogy csaljon emlékezetem: indokolásában épen azt fejtette ki az igazságügyminiszter, hogy nem volna ezélszerü csak néhány szakaszt megváltoztatni, hanem ujat kell csinálni; ez volt az indokolásban, és azok, kik ellenkező nézetben voltak, mint ón voltam, hogy néhány szakaszszal kellene módosítani ; mert, én legalább, sohasem szerettem a tornyot hegyénél építeni kezdeni, kisebbségben maradtunk, és ugy jött létre azon elaboratum, a melybői a perrendtartás keletkezett. Ebez csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy azon jelentésben, melyet ezen bizottság beadott, szintén olvashatta volna a t. képviselő ur, hogy tisztán és határozottan ki van mondva, hogy a módosítások mind a miniszternek nemcsak beleegyezésével, de ugy alkottattak, hogy a miniszter ur önmaga csinálta azok egy részét, más részét pedig saját közegei által csináltatta, igy segítvén elő a bizottság munkálkodását. Nem áll tehát az, hogy a miniszter ur ne akarta volna, mert épen ő akarta az uj perrendtartás készítését. Ez tehát az igazsággal ellenkezik. De bármikónt legyen a dolog, ismétlem, — és ez már talán a házban máskor is mondatott, — azt mondani a miniszternek, hogy én nem vagyok oka, én ellene voltam: ez fontos törvényhozási teendőnél épen ugy nem lehet, mint nem lehet akkor, ha a budgetnek egy tétele kitöröltetése folytán, valami elhanyagoltatnék. Tessék megmondani akkor: mit akar 1 ha veszélyesnek tartja, ha nem látja az igazságszolgáltatást jól vezethetőnek az által, mit a ház tesz: leköszön; de azt mondani, hogy én nem csináltam : hanem a ház, tehát nem is vagyok felelős, nem lehet. Nem is hiszem, hogy a miniszter ur azt mondaná, mért ilyent csak „Diensteifer a ből szoktak mondani némely emberek. Különben a t. képviselő ur azt is mondta, hogy nem akar semmiféle codificationális közeget ; mert ha az fölállittatnók : az épen oly haszontalan kidobott pénz lesz, mint az, a mit a számvevőszékre kidobtunk. Nagyon nagy ellenszenve van, ugy látszik, a t. képviselő urnák ezen számvevőszék ellen, hogy minden ok nélkül, mint bűnbakot szerepeltette e vitában. De örülök, hogy előhozatott, mert ha csak azok látják haszontalannak a codificationális bizottságot, kik oly nézetben vannak, hogy egy számvevőszék egy országban haszontalan : akkor valóban az a legnagyobb bizonyíték arra, hogy igazuk van azoknak, a kik egy ily testületet akarnak; mert még eddig nem csak a szabad államokban, de minden jól rendezett, absolutismus mellett is, egy helyes, egy bizonyos önállósággal biró számvevőszék szükségét elismerték. A híres franczia Courts de Compte-ot első Napóleon szervezte ; Nagy Pridrik önkényuralkodó volt, de jó gazda és tudta, hogy az államháztartásnak mi szükséges; róla föl van jegyezve, hogy minden egyéb kinevezéseit miniszterei utján tette, de a számvevőszék elnökét és tagjait mindig ugy nevezte ki, hogy a miniszterek nem is tudták, hogy ki lesz. Tehát századok óta absolutisticus vagy szabad országban mindenütt egy független számvevőszéknek fölállítása szükségesnek ismertetett. Meglehet, hogy a képviselő urat talán azon meggyőződés vezette, hogy ugy látja, hogy a számvevőszék, a mint nálunk egy év óta vajúdik: haszontalan ; és mély önismerettel bírván: azt hiszi, hogy a minisztérium körében a codificationális bizottság is haszontalan lesz. (Tetszés.) Ez meglehet, ez ellen nem vitatkozhatunk ; de akkor is nem az intézmények bennök rejlő rosszaságának, hanem a végrehajtás tehetetlenségének volna ez bizonyítéka. T. képviselőház! Máriássy Béla képviselő ur beszédére csak egy pár észrevételem van, mert hiszen az általa mondottakra igen nagy részben felelt és nézeteimmel nagyon megegyezőleg, Irányi Dániel igen t. barátom. Itt először is meg akarom jegyezni azt, hogy ő az úrbéri törvények, az urbériséggel rokon viszonyok megoldásáról szóló törvényeket vette alapul az igazságügyminiszter ur működésének bírálatánál. Én részemről nem állithatom, hogy ezen törvényeknek minden egyes §-át helyeslem; de azt igenis kénytelen vagyok itt ez alkalommal is kimondani, hogy azt, hogy a törvényhozás ezen kérdéseket megoldja, és mentől előbb megoldja : egyik elhalaszthatlan dolognak tartom. (Élénk helyeslés.) Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én, ki talán nem egyszer élesen is megtámadtam az igazságügyminisztert és az ő javaslatait; ha ezen kérdések megoldását egész erélylyel és lelkével még ez ülésszak alatt eszközli: első leszek, a ki kalapot emelek előtte. (Élénk tetszés.) Furcsa fogalmai vannak a tisztelt képviselő urnák, kinek beszédét, legalább az országon kivül remélem nem fogják olvasni : mert szomorú íogalmuk volna, ha olvasnák (Derültség) minálunk a pártállásról. Ő azt mondta, hogy utoljára is nálunk az a kérdés : hogy ki tartja meg, ki veszi be Buda várát, az az: miután nem gondolnám, hogy valami vérengző ostromot értett volna, az a kérdés: ki marad kormányon, és ki löki le onnan a másikat. S azt mondta: a clubb-confe-
