Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-286
150 286, orsiágos ülés február iS. !371. gyobb törvényhozási teendőknél, ha megbukik a kormány: nagyon helyes és kell, hogy az ily bukás minisztererisisre adjon alkalmat, mert utóvégre is a törvényhozás és végrehajtás oly szoros kapcsolatban állanak egymással, hogy ha megbukik valamely törvényjavaslat, vagy ellenére törvénynyé lesz valami: a kormány oly helyzetbe jő, hogy nem érzi magát azon helyzetben, hogy a közigazgatást, kormányzatot teljes erélylyel folytassa; hogy ily esetben tartozik leköszönni, a kormány, ez helyes; esakhogy azt túlhajtani nem szabad, miként már mondottam. Es hogy ez igy van: ez nem az aristokratikus befolyásoknak; de a parlament hatalma növekedésének következése; mert Angliában is épen a parlament hatalmának növekedése az, mely ezt előidézte ; azóta fordulnak elő gyakrabban ezen esetek: mig a régibb korban, a gyenge parlamentekben, erre eset nem volt soha. Ne kövessük vakon Angliát. Ez helyes és igaz. Ne kövessünk vakon senkit a világon, mert soha egj ország, mely vakon akart idegen institutiókat átültetni: szerencsés, boldog és virágzó nem volt. De engedje meg t. barátom, ha már a parlamentalismus szempontjából akarunk haladni, és nem követni ugyan vakon másokat ; de tanulmányozni a dolgot: akkor, nézetem szerint, példa után nézni nem lehet Görögországba, hol a parlamentalismus aránylag igen rövid idő óta honos, de nem lehet nézni, nézetem szerint, Amerikába sem, bár mennyire tisztelem is én Amerika intézményeit; nem lehet azért, mert a parlamentalismus természetét tanulmányozni ott: hol az nem létezik, nem lehet. Amerikában pedig nem parlamenti kormány, nem miniszteri felelősség van; hanem van rövid időközre választott elnök, nem felelős miniszterekkel, mert az összes felelősség az elnöké. Különben bocsánatot kérek, fölhozatván ezen tárgyak, szabad legyen nekem is egy pár szóval nyilatkoznom. Az is mondatott a t. képviselő ur által, hogy a különböző hatalmak elválasztása, melyet Montesquien hozott először szóba, nem ehimera. íme nézzük meg Amerik hol ez végre át, van hajtva, és hol nem nehezíti ezen hatalmak: összezavarása magát a parlamentalismust mint Angliában. Hogy Amerikában a parlamentalismus befolyását ez nem nehezíti: az természetes, mert parlamentalismus nincs. De a különböző hatalmak teljes elszigetelése ép ugy nem létezik Amerikában, mint nem létezik Angliában, és ezen teljes elszigeteltség a hol még meg volt próbálva, mint ez Francziaországban is megpróbáltatott : a múlt század végén mindenütt a szabad institutiók tönkremenetelére vezetett; mert az élet, a gyakorlat, kijátsza a theoriát. El kell választani a hatalmakat egymástól: mert azok egyesítése zsarnoki hatalmat ad akár egyesek, akár testületek kezébe ; de elszigeteli azokat egymástól, ugy, hogy ne legyen megadva a mód arra, hogy egymásra hathassanak; miután az élet gyakran hoz elő érintkezési pontokat, ez nem egyébb, mint az élet és az intézmények közt oly ürt támasztani, mely előbb-utóbb eszközli, hogy az erősebb reáveti magát a többire, és elnyomja azokat, és velük együtt a szabadságot. A parlamenti I kormányforma egyik fő előnyének épen azt tartom, hogy természetszerűleg gondoskodik arról, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közt a szükséges kölcsönös befolyás és az egymás megváltoztatására való képesség meg legyen őrizve anélkül, hogy ez mindannyiszor rázkódásokat legyen kénytelen előidézni. Azt mondom, hogy Amerikában sincsenek a hatalmak ugy elszigetelve egymástól, és erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy Amerikában a végrehajtó hatalomért felelős az elnök, ő az, ki a végrehajtó hatalmat felelőssége mellet gyakorolja, és ő igenis összeköttetésben van a törvényhozással, és befolyást is gyakorol reá. Itt tehát megvan az összeköttetés. A mi az igazságszolgáltatást illeti, tudjuk, hogy Amerikában nemcsak az egyes kormányközegek ; de maga a congressus felett is áll némi tekintetben a legfőbb törvényszék, a mennyiben még a congressus hatáiozatairól is kimondhatja, hogy azok, ellenkezvén az alkotmánynyal, érvénytelenek. Oly elszigetelés tehát, minőt a theoria fölállít, nemcsak Angliában, de Amerikában sem található. Ne adja Isten, hogy ezt megkísértsük valaha : mert ez a legnagyobb zavaroknak és a romlásnak lenne első kezdete. Többen, hogy közelebb térjek tárgyamhoz, a codificationális kérdés alkalmából védték a miniszter ur eljárását. Többek közt egy t. képviselő ur, az annyiszor megtámadott perrendtartásra vonatkozólag, jónak látta azt mondani, hogy a miniszter nem akart egyebet, mint a fönálló perrendtartás némely szakaszainak módosítását; és a ház küldöttsége, melyet ő tévesen nevezett regnicolaris deputatiónak, volt az: mely azzal meg nem elégedve, egészen ujat csinált és az anyagi jog körébe belevágott, és ezzel csinált zavart. Ha tehát hiba történt : ezért a felelősség nem a minisztert illeti. Engedje meg, igen csudálkozom, hogy a t. képviselő ur jobban informálva nincs; pedig nem áll egészen messze az igazságügyminiszter úrtól. Az igazságügyminiszter ur akkor beadott egy javaslatot, mely 500 egy néhány szakaszból állott; ez volt tehát azon néhány szakasz,
