Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

286. országos Ülés február 15. I87i. 149 nagy államtestület históriai fejlődését bővebben fejtegetni, azt gondolom, nem föladatunk a mai napon ; de szemben azokkal, mik itten elmondattak, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezen Privy Couneil ma épen nem az, mi volt valaha s minek lenni állíttatott itt. Az igaz, hogy Angliában ezen fő államtestületnek a kormányzatra, törvényhozásra, igazságszolgáltatásra nézve igen széleskörű jogai és teendői voltak; de épen a mely perczben a valódi alkotmányosság kezdett Angliában fejlődni: az az 1688-ban; ugyanakkor kezdett ezen testület tekintélye, jogköre is alábbszállani, és szállott folytonosan alább és alább, a mint a szabadság, a parlamentalismus fejlődött. Anglia példája tehát nem azt bizonyítja, hogy egy alkotmányos monarchia nem lehet el ily testület nélkül; de határozottan azt igazolja, hogy a mint alkotmányosság van, és különösen a parlamentalismus fejlődik: egy ilyen testület nem maradhat meg máskép, mint ahogy Angliában megmaradt, azaz ugy, hogy ez csak egyformaságokra és ünnepélyes szertartásokra való testület, a mint már III. György idejében tisztában volt mindenki eziránt Angliában. Mi jogkörét ezen testületnek illeti, ez átment a felelős minisztériumra, minthogy ez parlamentális országban másnak kezében nem is lehet. Ezen államtanácsnak tagjai fizetést nem húznak; fizetést egyetlen egy elnöke huz, a ki azonban mindig a minisztériumnak tagja, rendesen a felsőházban a kormánypárt leadere és minden minisztériummal változik. Igaz, megmaradt Angliában az, hogy bizonyos kormányrendeletek csakis ezen Privy Couneil üléséből adathatnak ki a fejedelem által; de ez csak azért történt, — mert miként mindnyájan igen jól tudjuk, —az angolok ragaszkodnak a régi formákhoz ; de hogy ez ma már csak forma, s nem lényeg, arról mindenki meggyőződhetett. Mert hiszen III. Vilmos óta tanácskozás végett nem volt egybehiva ezen testület; utoljára nem volt tanácskozás, csupán a végett, hogy a királyné bejelentse férjhezmenetelét 1835-ben. Azonkívül összehivatik egyes alkalmakkor, az ily törvények kihirdetése végett, de nem az egész testület, hanem azok, kiket a miniszterelnök, a testület elnöke, tehát minisztertársa által egyenként kijelölni, összehívni akar; és ma már ez oda fejlődött, hogy az összesen 200 tagból álló testület quantuma már nem is áll '7 tagból, sőt az sem szükséges, hogy a minisztereken kivül csak egy vagy két más tag is jelen legyen, ki nem miniszter: mert 1864 óta számtalanszor az úgynevezett államtanács összejövetele kizárólag ezen 3 vagy 4 miniszterből állott. Egyes közigazgatási teendő is igaz, bízatott ezen testületnek eomitéjára, és ezen comiték el is járnak, maguk tanácskoznak, sőt végrehajtási teendőket* is teljesítenek, de itt is ezen közigazgatási comiték fejei: vagy miuiszterek, vagy legalább a kormánynak tekintélyes tagjai, és minden kormánynyal mindannyiszor változnak ; továbbá ezen comiték soha jelentést megállapodásaik helybenhagyása végett, ezen tanácshoz nem tesznek ; hanem ha ezen comité valamely rendelet kiadását szükségesnek látta, s ha a kormánynak valamely szakminisztere helyesli azokat, akkor igenis összehivatik a tanács, hogy annak jelenlétében kihirdettessék Ezek szerint tehát ezen Privy Couneil jelen helyzete, sőt egész történelme bizonyítja, a mit mondtam, hogy nincs reá szükség alkotmányos monarchiában ; de sőt ott, hol az alkotmány és a miniszteri felelősség valóban megvan, ott, ha a forma megtartatik is, lényegileg fönállani nem lehet. Azt mondotta tegnap, — ha jól emlékezem — Schwarez t. barátom, hogy ez az államtanács sok tekintetben a minisztérium felett áll. Azt hiszem, hogy az általam előadattak, a melyek igazságáért jót állok, megfelelnek erre. De ő továbbá azt is mondotta, hogy ne kövessük Angliát különösen abban, és megtámadtatott ez mások által is, (Halljuk!) ne kövessük Angliát abban, hogy a minisztérium létezése a törvényhozási teendők miatt válhassak kérdésessé. Más oldalról is mondatott itten, hogy a törvényhozási teendő a miniszteri felelősség körébe nem tartozik. T. barátom pedig épen annyira ment, hogy épen azt mondotta, hogy ha Angliában megesik, hogy törvényhozási kérdések miatt változnak a kormányok: az ottani aristocratismusnak kifolyása Ez utóbbira csak egy megjegyzésem van, és ez az egy megjegyzésem az, hogy azon körülmény, hogy a miniszterek változnak a törvényhozási kérdések miatt: egyátalában nem a régi aristocratikus korban volt gyakorlatban Angliában, hanem leginkább történik 1832. tehát épen azon idő óta, midőn a demokratia befolyása kezdetét vette. Én részemről azon nézetben vagyok, hogy túlságra hajtani azt, hogy törvényhozási kérdésekbem leszavaztatások miniszterválságot idézzenek elő: nem szabad; mert ily esetben vagy a minisztérium nem tudna javaslatokat beadni, vagy a törvényhozásnak szabadsága volna megkötve az által, hogy mindannyiszor, valahányszor változtatni akarna valamely törvényen : minisztercrisissel állana szemben, és kénytelen volna elfogadni azt is, a mit különben elfogadhatónak nem tai'tana, csakhogy meg ne buktassa azon minisztériumot, mely egészben véve bizalmát bírja. De mégis azt tartom, hogy fontosabb, na-