Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

148 286. országos ülés február IS. 1871. tömérdek idő fog megkíméltetni azáltal, hogy nem kell ezek fölött újra, meg újra vitatkozni. Azt mondtam, hogy meggyőződésem szerint szükséges a codificatióra nézve, hogy legyen egy állandó szervezett testület, legyen egy codifieáló tanács; én ezt szükségesnek tai^tom azért, mert, meggyőződésem szerint, kell lenni egy közegnek, melynek föladata legyen, figyelemmel kisérni a létező törvényeket és rendeleteket, figyelemmelkiséri az újonnan készülteket, kiterjeszteni figyelmét a közigazgatás minden ágaira és azon helyzetben kell lennie, hogy a különböző javaslatokat egymással öszhangzásba hozza, hogy ne jőjenek elő oly ellentétek, a minőket már előttem többen emiitettek. Es ez egyátalán nem azt teszi, fölfogásom szerint, hogy az ilyen állandó testület ugy legyen szervezve, hogy az enquétekkel ellenkezésben álljon, sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy ezen testület és az enquéte, egymással nem ellenkezik, de egymást kiegészítik. Enquétek által lehet adatokat gyűjteni, sőt lehet egyes egyénekre egyes javaslatok készítését bízni; de a szerkesztésre és összeállításra kell, hogy egy ilyen testület legyen, melynek minden ágaira a kormányzatnak figyelmét kiterjesztenie kell. De szemben Zsedényi t. képviselőtársammal még egy más okból sem tartom helyesnek, hogy igy, minden szervezet nélkül, szavaztassák meg az összeg a eodifieationális munkálatokra. Én nem tehetek róla, de csodálkozom, hogy ő azt nyilatkoztatta, hogy a codificatió jól csak ugy mehet, ha a miniszterek saját bizalmi férfiaikra bízhatják azoknak teljesítését; csodálkozom pedig azért, mert épen ő volt az, a ki eddig a codificatiói munkálatok roszaságát számtalan alkalommal igen élesen megrótta; már pedig azon rósz törvényjavaslatok eddig az általa ajánlott bizalmi férfiak által készíttettek; mert én legalább nem tehetem föl, hogy akár az igazságügyminiszter ur az ő eodifieationális bizottságát oly férfiakból szervezte volna, akár a többi miniszterek a törvényjavaslatok készítését oly férfiakra bizták volna, kik iránt nem bizalommal, hanem bizalmatlansággal viseltetnek. Az eddigi tapasztalás tehát bizalmi férfiak általi készítésnek elleneszól. !N"em vonom kétségbe, mit Halmossy képviselő ur mondott, hogy azon eodifieationális osztály nagy szorgalmat fejtett ki; hogy az lelkiismeretesen járt el, dolgozott, fáradt: mindezt megengedem; de kétségtelen az is, és ebben a háznak túlsó oldaláról is bizonyságot adhatnak elegen nekem, hogy valóban az osztály igen nagy halmaz, de igen emészthetlen törvényhozási csemegékkel kedveskedett a háznak, (Derültség) és mentől inkább elfogadom és megengedem, hogy lelkiismeretesen működtek; kénytelen vagyok kimondani, hogy mentől lelkiismeretesebbek voltak, képességüknek annál kevesebb jelét adták. A görög és római példákat nem tudom, hogy mennyiben lehetne követni. Én legelőször is megjegyzem, mit Zsedényi t. barátom bizonyosan tud, hogy Lycurgus — egyike azoknak, kikre hivatkozott — félig még mesebeli, nem is egészen történelmi személy; és én codificatiónkkal a mesék országa felé vándorolni nem szeretnék. De vegyük Solont; nagy illusió volna azt hinni, hogy Solon az összes magán-, az összes büntetőjogot újra csinálta, újra teremtette, vagy hogy ő codexeket csinált. Azt mindenki tudja, hogy ő javított, újított, de nagy tömege a . törvénveknek létezett már ő előtte; ő tehát nagy reformer, de nem volt az összes jogviszonyok ujjáteremtője; a mi talán már azon korban is lehetetlen lett volna egy embernek, annyival inkább tehát ma: midőn mind a jogi, mind a sociális, mind a kereskedelmi és iparviszonyok annyival bonyolultabbak. Azt tartom, hogy ha lenne egy ember, ki azt igényelné magának, hogy ő mindezeknek a törvénykészités terén megfelelni akarna, nem azt hitetné el, hogy ő arra képes, hanem azt, hogy annyira illusióban él, miszerint semmire sem képes. Itt fölhozatott, t. képviselőház, többek által, hogy egy oly testületre van szükség, mely a minisztériumnak coordinált. Én részemről e nézetet határozottan helytelennek, tévesnek tartom ; {Helyeslés.) mert kérdem : mi lehetne belőle, ha a minisztérium egyet akar, az a codifieáló tanács pedig mást akar ? Mi fogna akkor történni ? a minisztérium, mely felelős, és szerintem helyesen felelős, — a törvényhozási teendők helyes vezetéseért is: vagy meg lenne akasztva működésében, ha kénytelen volna elhalasztani oly törvények beterjesztését, melyeket azon eodifieationális tanács nem helyeselt, vagy roszalt; vagy utoljára azon helyzetbe hozatnék, hogy oly törvényeket kellene beterjesztenie: melyek nem egyeznek meg nézetével, mi a miniszteri felelősség eszméjének megsemmisítése. (Helyeslés.) Én tehát akarok, mint mondtam, ily tanácsot; de akarom, hogy ez ugy szerveztessék, mint a minisztériumnak egy alárendelt osztálya, a mely a minisztérium segítségére és a törvényhozás segítségére, de egyátalában nem a minisztériummal coordinált helyzetben legyen. Fölhozatott itt annak indokolására, hogy ily coordinált testület, vagy pláne államtanács lenne szükséges az angolPrivy Council,formájában; ezen