Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-286

286 országos ülés február 15. 1871. 145 rendezése minden bizonynyal az országgyűlés hatáskörébe tartozik, ez alól menekülni annyi volna, mint a törvényhozásnak jogát elvenni, mely egy ily szerves testület berendezését magának joggal követelheti. Ezt a ház kimutatta akkor, midőn a statistikai osztályt szükségesnek látta szervezni, hogy mennyire fontos az; de ép oly fontos egy eodificationális osztály szervezése, hogy minő berendezéssel és ügyszabályzattal birjon az. Engedje meg a t. ház, hogy még pár szóval figyelmeztessem Ghyczy képviselő társam által mély tudománynyal és a legnagyobb szakavatottsággal előterjesztett határozati javaslatra, mely határozati javaslat, midőn a ház legnagyobb figyelme és részvéte között elmondatott: mindenki, legalább a mi részünkön, azon meggyőződésben volt, hogy a miniszter ur egy pillanatig sem fog habozni a rendkívüli szükséglet iránti javaslatát visszavenni, és megígérni azt, hogy e részben egy külön törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Ezt azonban teljességgel nem tette, sőt ellenkezőleg csaknem makacsul megmaradt azon kivánata mellett, hogy szavaztassák meg az ötvenezer forint: mivel az a végrehajtó, nem pedig a törvényhozó jogkörhöz tartozik. Bocsánatot kérek, én a végrehajtó és a törvényhozó hatalom közti különbséget nem ugy értelmezem, mint a miniszter ur. A végrehajtó hatalom csak ott veszi kezdetét, midőn a törvényhozás már intézkedett valami tárgyban, tehát a törvényjavaslat megvitatása után. De addig, — hogy az a eodificationális osztály ezen munkálatok kellő vezetésére ugy szerveztessék, hogy a czélnak megfeleljen, és a törvényhozást teendőiben elősegíteni képes legyen,— ámbár a miniszter ur szakképzettsége, szabadelvű magasabb fölfogásától ezt bátran várhatjuk, mégis szükségesnek tartom erre nézve a törvényhozásnak tüzetes intézkedését. Mindezek után. t. ház, kénytelen vagyok a magam részéről is kimondani, hogy azon határozati javaslat, a melyet Ghyczy képviselőtársam a ház elé terjesztett, egyedül parlamentalis s alkotmányos, és minden tekintetben a czélnak megtelelő intézkedést magában foglaló javaslat, melyet, ha a ház elfogad: az által egy felől alkotmányos jogának és törvényhozási szerepkörének megóvását; másfelől pedig valahára egy oly közvetítő osztálynak szervezetét fogja elősegíteni, mely nélkül teljességgel nem tudjuk azt, mitévők legyünk a mindinkább szaporodó törvényjavaslatokkal, hogyha azokat egy oszíály kellőleg meg nem vizsgálja. Részemről tehát határozottan pártolom Ghyczy Kálmán képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) KKPY, H. NAPLÓ 18?-T XIII. Deák Ferencz: T. ház! italában érezzük, hogy Magyarország a magánjogi törvényhozás terén hátra van, és hogy számos a hiány, melyet pótolni kell. Minden oldalról sok és alapos a panasz, hogy nekünk büntető törvénykönyvünk, magánjogi polgári törvénykönyvünk, kereskedelmi , bányatörvénykönyvünk stb. nincs; a mi pedig van, az hiányos, és hogy ezeken segíteni kell. Ennélfogva nagyon felesleges volna azt bizonyitgatni, hogy a codiíicatió törvényhozásunk egyik legfontosabb teendői közé tartozik. A codiíicatió költség, és pedig tetemes költség nélkül nem eszközölhető; inert a eodificatióhoz szükséges előkészületek, az anyag összegyűjtése, a törvényjavaslatok szerkesztése s elkészítése nagy figyelmet, sok munkát, sok fáradságot igényel. Nem hamari dolog ez; nem könnyű a szükséges törvényjavaslatokat rögtön összeállítani és beterjeszteni ; ez nagy megfontolást igényel. A codificatió igen tág kifejezés, és midőn a eodificationális költségekről van szó: ez alatt nem csak egész eodexeket; hanem egyes törvényeket is kell értenünk. E törvények soknemüek. Vannak olyanok, melyek, ugj^szólván, transitoriusok, vagy néha fontos tárgyak egyszerű beczikbelyezésére voimtkoznak, minő jxildául a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések, némely egyes vasúti törvények, indemnityk s effélék. Ezen törvényjavaslatok elkészítésére nem szükséges valami nagy apparátus ; ezt minden minisztérium elkészíthette a maga körében, és elkészíti ezentúl is. Más része a törvényeknek olyan, melyek állandóak, melyek életről vagy vagyonról rendelkeznek, melyeknek elkészítése nem rögtönözhető, mert több előkészületet igényelnek. E törvények közt vannak ismét olyanok, melyek az eurój?ai törvényhozás által — értem más országok törvényhozásait — szintén megvitatva,, megállapítva lettek. Ilyenek a eriminalis, civilis, kereskedelmi és egyéb codexek. Ezeknek nagy részére nézve jeles munkák vannak előttünk, ezeket összehasonlítani, viszonyainkhoz alkalmazva megállapítani, egyöntetűvé tenni és javaslatba hozni: a codiíicatió dolga lesz. De vaunak, különösen e törvények közt. olyanok, melyekre nézve azt óhajtom, hogy a mivelt Európa összes törvényhozásai egy elvből, egy szempontból és hasonló szabályokkal állapítsák meg azokat; mert ezekre nézve az egyformaság a legfontosabb. Ilyeneknek tartom a kereskedelmi törvényeket (Helyeslés) és mindazon törvényeket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, a hitel és váltótörvényeket. (Helyeslés.) Vannak ezenkívül más törvények, melyek Magyarországra nézve igen fontosak; de más, országokban vagy nem léteznek, vagy más körülmények közt léteznek; ránk nézve azonban nera19