Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

s 281. országcs ülés február 9. 1871. a morális függetlenséghez az anyagi függetlenség is^ okvetlen szükséges. És én megdöbbenéssel láttam az igazságügyi budgetben, hogy oly tételek fordulnak elő, melyek szerint az erdélyi törvényszéki birák, kiktől nagyobb szakképzettséget várunk, kik élet és halál fölött s egész családok vagyoni állapota fölött döntenek : 7—800 frt fizetéssel vannak díjazva, ami megfelel azoknak a Dietrich t. képviselő ur által tegnap emiitett Írnokoknak az igazságügyminiszterium kebelében. Ily díjazás mellett a birák anyagi függetlensége egyátalában nem lehetséges. A birákat illetőleg e panasz hozható föl, más valami lényegeseb nem. Sajnos, hogy igazságügyi törvényeink ügyében a panaszok kimerithetlenek; hogy ma már oly állapotban vannak, melyben egyátalában tarthatatlanok ; és itt kénytelen vagyok arra súlyt fektetni, hogy az igazságügyminiszteriumtól a törvények átalakítása és reformja tárgyában a codificatio terén valóban nagyobb és consequensebb rendszert óhajtanék, mint a milyent eddig láttam ; itt azonban a modus procedendi lesz a íő: a mi iránt valamiben meg fog kelleni állapodni. A t. képviselő ur arra hivatkozott tegnap, hogy ő már maga is nyújtott be e részben törvényjavaslatot, mely azonban még nem tárgyaltatott. Én e részben azt óhajtanám, hogy e kérdés megoldása,nem—mint némelyek óhajtják,— egyedül az igazságügyminiszterre bizassék; hanem átalában e kérdést maga a törvényhozás vegye kezébe : mert a kérdésnek ilyetén elodázása nem egyéb, mint egy egyén vállaira háritni akarni azt, amit mindnyájunknak is megoldani valóban nehéz lesz. (Fölkiáltás balról: Kezdeményezze a szóló!) Nem szükség nekünk kezdeményeznünk törvényjavaslatokat előterjeszteni; hanem igenis hozhatunk arra szabályt, mi módon történjék a törvények alkotása : mert nálunk az összes törvények azok, melyek mai állapotukban használhatlanok. Nekünk az igazságszolgáltatás minden ágában kell uj törvényeket alkotni, azok együtt véve egy organicus egészet képeznek, és azért arról, hogy miként alkottassanak azok meg, ugy, hogy összhangban legyenek: valóban gondoskodni sokkal nehezebb, mint azt képzelnők. Tegnap fölhozatott az, hogy próbáltak már több eljárást, többek közt Dietrich képviselő ur indítványozta azon eljárást, ha jól emlékszem törvényjavaslatában, hogy pályázat hirdettessék az egyes törvények elkészítésére. Az én fölfogásom szerint azonban ez egyike a legkevésbé alkalmazható eszközöknek, a hol éppen ilyen, az igazságszolgáltatás minden ágába vágó, különféle, de még is bizonyos tekintetben organicus egészet képező törvényekről van szó. Mert ha pályázat utján fogjuk készíttetni: azok, kik pályáznak, szintén nem érintkeznek egymással ; az egyik egy elv szerint késziti, a másik más irányban: és az összhang nem lesz meg egyátalában. Továbbá ez ellen szól az is, hogy ha volnának egyes, oly kiváló tehetségeink a codificatio terén, kik az erre kihirdetett pályázat folytán képesek volnának egy ily törvénykönyvet elkészíteni: azok jelentkeznének pályázat nélkül is. A lángész megteremti müvét a nélkül, hogy erre bármi által különösen ösztönöztetnék. De ne tagadjuk, ne hímezzük hámozzuk: ily tehetségekkel nem birunk, és ezt nekünk az által kell pótolnunk, hogy alkotunk oly orgánumot, melynek az igazságügy különböző szakmáiban képezett egyénei folytonos összműködés által pótolják azt, a mit egyesek most nálunk nem képesek tenni. Ez volna az egyedüli mód, a miről azonban, nézetem szerint, alkalmasabb akkor szólani: mikor a eodiíicatióra vonatkozó költségvetési tétel fog előfordulni. Egyébiránt, t. ház, azon panasz, miszerint igazságügyünknek alapjában való reformjára a kormány elegendő gondot nem fordit: ezen panasz nemcsak a kormányt illeti; hanem a t. házat is, illet ez mindnyájunkat: mert ez nemcsak az igazságügy terén látható, hanem látható ezen baj a mi összes belügyeinkre vonatkozólag, belügyeink minden ágában. Mi sokkal inkább szeretünk foglalkozni közjogi, mint belügyi kérdésekkel. Parlamentünk tárgyalásai azon egész idő alatt, melyben én vagyok szerencsés itt helyet foglalni, kilencz tizedrészben azon kérdésen fordulnak meg: hogy a közösügyes alkotmányt megtartsuk-e, vagy pedig döntsük azt meg? (Ugy van, jobb felől.) A mióta itt vagyok : a t. ellenzék részéről mindig csak azt látom, mintha egyedüli föladatává tette volna ezen alkotmány megdöntését; a jobboldal részéről pedig: mintha egyedüli föladata az volna, azt a közösügyi alkotmányt föntartani. En ezt igy látom, pedig szerény nézetem szerint, országunk jövőjének sorsa nem ezen fordul meg : hanem azon fordul meg; hogy fog-e nekünk sikerülni ezen országból cub turállamot alakítani, vagy sem. Ha ez nekünk sikerülni fog, ha teremteni fogunk oly belügyi institutiókat, melyek minket a nyugot-európai müveit népek színvonalára emelnek: akkor mi ebből oly erőt fogunk meríthetni, hogy azután oly alkotmányt fogunk magunknak teremthetni, a mely nekünk tetszeni fog ; — ellenben ha ez nem sikerül, és ha időnket ily speciális alkotmány-kérdések folytonos feszegetésére fecséreljük: akkor még azt is el fogjuk könnyen veszteni, a mivel jelenleg birunk. Bocsánatot kérek, hogy éppen az igazság-