Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

138 285. orsiárjos ülés február 14. 187!. táskörét, a mennyire csak lehet, törvényekkel irják körül. Ha tehát annyiszor emlegetett politikai érettségünket e kérdésben is bebizonyítani akarjuk: azt hiszem, hogy épen most szükséges, hogy a parlamentalismus minden egyes hiányait szemre vegyük és a miniszteri felelősség üres phrasisok czime alatt ne hagyjuk parlamentáris jogainkat elkobozni. Minthogy a miniszter ur ily szervezetet nem proponál: én részemről nem vagyok azon helyzetben, hogy kíváncsiságának eleget tehessek, bár hajlandó lennék egyébként más összeget is megszavazni, de most nem tehetek mást, mint hogy Ghyczy Kálmán képviselőtársam határozati javaslatát pártolom. Elnök: (Peresei Béla leszáll, és Somsich Pál ismét elfoglalja az elnöki széket.) Simonyi Ernő: T. ház ! Nekem igen kevés megjegyzésem van. A tárgy az előttem szólók által sok oldalról földeri ttetett; tehát ugy hiszem, tisztelt ház, hogy az épen eddig lefolyt vita, és az ezen vita alkalmával fölmerült különböző nézetek, a codificatió miniódon leendő eszközléséről elég bizonysága annak, hogy a módra nézve miképen teljesítendő az; és mégis sem^e házban, sem a kormánynál megállapodás létre nem jött. És épen mert ily megállapodás létre nem jött, nincs igazolva ezen tétel a költségvetésben, melyet a miniszter ur megszavaztatni kíván. Én részemről, azon oknál fogva, mert látom, hogy sem a kormány, sem a t. ház magával tisztában tulajdonképen nincs : a legczélszerübb módra nézve elfogadom Ghyczy Kálmán képviselőtársam indítványát. Csakis azért szólaltam föl, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra, melyek előttem mondattak. Igen kevesek azok. A miniszter ur épen az imént azt vetette Dietrich képviselőtársamnak szemére, hogy ö nem akarja a büntetőtörvényt. Én itt voltam, és figyelemmel hallgattam Dietrich tisztelt barátom beszédét, de azt egy szóval sem hallottam említtetni. 0 csak azt nem ismerte el, hogy egyátalában Magyarországon semmi büntetőtörvény nincs, mert ez az, a mit itt egyik a másik utánfölhozott, s mit különösen az igazságügyminiszter ur ismételt. Ez egyátalában nem áll. Magyarországon büntetőtörvény elég van, de büntető codex nincs. Tudja mindenki, hogy Magyarországon vannak irott és szokásos törvények, és ezen törvények szerint századokig itélt a magyar törvényszék. Most, deus ex machina, föláll a miniszter, s azt mondja: nincs büntetőtörvény. Ezen állítás absurdum. Magyarországon büntető törvény van, de nincs codex. Ily állitások által félrevezetik az országot. A miniszter ur abból az állításból indulva, ki hogy Dietrich Ignácz képviselőtársam nem akar törvényt, azt monda : tehát oly állapotba fogunk jutni, mint melyet az 1715. XVII. törvényezikk emlit, hogy t. i. a királynak joga van delegálni bíróságokat. Igen helyes, midőn a miniszter vagy akárki e házban törvényekre támaszkodik, és azokat idézi. De már azt, hogy azután egy törvényből valaki három sort idéz, és azzal akarja félrevezetni a házat: azt már meg nem engedhetem, ez a parlamentalis praxissal meg nem fér. Az idézett törvényezikk, a mint egész világos értelme és szövege mutatja, vonatkozik az 1715. VII. törvényezikkre, mely a fölségsértési és hűtlenségi bűnökről szól; és már nem teszem föl, hogy a miniszter ur ne tudta volna, hogy az 1790. LVI. törvényezikk ő fölségének ezt a jogát elvette, tehát a miniszter ur hivatkozása, hogy oly állapotban volnánk, hogy ő fölsége delegálja a bíróságokat: nem áll; mert ő fölségének e jogát az 1790. LVI. törvényezikk eltörölte, s igy azt már 80 év előtt orvosolta. Igen helytelennek találom, hogy oly auctoritativus helyről, mint a minisztérium, ily törvényeket idéznek, mert midőn ezt teszi, vagy arra számit, hogy a ház azon törvényeket nem ismeri, vagy pedig félre akarja vezetni a házat. (Helyeslés a szélső balon.) A vita alatt sok mindenféle argumentum hozatott föl, a melyekre számos észrevételt lehetne tenni; de miután — mint mondám — rövid akarok lenni, csak néhány megjegyzésre szorítkozom. Azt monda a miniszter ur és azon képviselő ur, ki védelmezte őt, t. i. Hodossy Imre képviselő ur, hogy a miniszter nem lehet felelős a birák ítéleteiért. Hogy a miniszter a bíráknak az ítéletet diktálja, azt senki sem kívánja. De a birák nem egy, hanem több esetben egyenesen a törvények ellen Ítélnek. Már ez esetben méltóztassanak megengedni, valami orvoslatnak mégis kell lenni. Mi azt mondjuk, hogy a miniszter felelős a birák ítéleteiért azáltal: mert felelős azok kinevezéseért, miután ő nevezi ki azokat a maga felelősségére. Ha a birák a világos törvény ellenére ítélnek, és mintegy a közerkölcsiséget megbotránkoztatják : már akkor valami remediumnak e tekintetben mégis csak kell lenni. És ha a miniszter nem teheti, kell mindenesetre lenni valakinek, a ki a miniszteren fölül áll, és az nem lehet más, mint az országgyűlés. Ha a miniszternek nincs joga megszabadítani az ily bíráktól az országot, nem mondjuk azt, hogy az országgyűlés, az országgyűlési képviselők nem helyesen cselekednek, midőn a birák 'télétét itt a házban fölhozzák, mert valakinek ezt mégis csak kell orvosolnia.