Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285 országos ülés február 14. 1371. 139 Azt monda továbbá a t. miniszter ur, hogy nem felelős a pénzügyi törvényekért, hogy azokban ő ártatlan. Az igaz, hogy a pénzügyi törvényjavaslatokat a pénzügyminiszter terjesztette elő, és az ő osztályában hozattak leginkább; de hiszen a miniszter ur kimondotta, hogy a minisztérium solidáris. Aztán ezen kivül az igazságszolgáltatás Magyarországon az ő kezére van bízva, csak az ő felelőssége alatt áll; ha ő elfogadta az ilyen törvényeket : akkor, méltóztassanak megengedni, én nem tehetek föl egyebet, mint vagy azt, hogy tudta, hogy ezek roszak, s a kor szellemével meg nem férnek, mégis rajok szavazott; vagy pedig, hogy ő maga is helyeselte ezen törvényeket. Az első esetben nem lett volna szabad helyét tovább megtartania, a második esetben az ő szabadelvüségéről nekem legalább igen szegény véleményem van. Nem felelős a miniszter sem a törvények végrehajtásáért, sem a birák eljárásáért, sem a törvényekért, melyek itt hozatnak; codificationális bizottságot akar alkotni, de nem bánja akár az igazságügyminiszteriumnál, akár másutt lesz az. Ugyan kérem, méltóztassék megmondani: mire való hát az igazságügyminiszter ? Csak arra, hogy a curiához egy nagy rakás birót kinevezzen, hiszen ezt más miniszter is megteheti. Mire való tehát azon nagy apparátus, mely minisztériumában van : ha semmit sem tesz, hanem kinevez bizonyos számú birót a magasabb törvényszékekhez:; e végre nincs szükség minisztériumra. Mit tett ezen minisztérium eddigelé ? Mert valahányszor felelősségre akarjuk vonni: mindégazt mondja, hogy erről nem tehet, nem hozzá tartozik. Mi az tehát, a mi hozzá tartozik a kinevezéseken kivül? melyekre nézve egyébiránt szintén nem vállalja el a felelősséget, mondván: kineveztem a birót, tegyen, a mit akar, én nem parancsolhatok neki, A codiíicatióra nézve sok mindenféle mód hozatott föl; azok közül, melyek itt fölhozattak, egyik sem találtatott tökéletesnek, azt én értem, mert ez csakugyan nehezen megoldható kérdés ; van azonban egy kérdés, melyre nézve mindenesetre tisztába kell jönni, s ez az : hogy a törvényhozás szerezze meg a maga tagjainak és a nagy közönség részére mindazon segélyadatokat, melyekre a codificatiónál szükség van. Sok értekezés itt arra nézve, miképen codifieáínak egyik vagy másik országban, ott, ahol gyakorlatilag veszik a dolgot, mindég ott kezdik, hogyha fölmerül egy törvény szükségessége, kiküldetik egy enquéte bizottság, mely a szükséges adatokat összegyűjtvén, azokat akár a törvényhozás tagjai közt, akár a nagy közönség közt elterjeszti, és mindig találkoznak emberek, kik azokból meritve a szükséges föl világosítást, elkészítik a törvényczikket. Tehát arra, hogy a törvényhozó tájékozva legyen, szükséges, hogy adatokkal bírjunk. De ezen adatokkal nemcsak az igazságügyminiszter, hanem az egész kormány fukarkodik, és csak a legnagyobb nehézséggel vagyunk képesek adatokhoz jutni a kormánytól, mely e tekintetben sötétségben tartja a házat. Vannak, a kik azt hiszik, hogy maga a kormány bir ilyen adatokkal. Ez nem áll. Láttuk a múltkor a 25-ös bizottságban,hol az ország törvényszékeinek mi módoni elhelyezéséről volt szó. Uraim, ez életkérdés Magyarországra, s életkérdés azon vidékre, és ezt önök itt egy 25-ös bizottságnak adják által! Bárhogy válaszszák is meg a bizottságot, lehetetlen, hogy annak kellő tudomása legyen az egész országról, és tudja: hol, mely helyen áll érdekében a vidéknek egy törvényszék fölállítása. Mikor az adatokat kérték, azt mondották: nincs. Méltóztassanak megengedni, adatok hiányában indult meg a kormány, s készített elő egy tervezetet, beadja a 25-ös bizottságnak, hol aztán, igen természetesen, minden képviselő helyi érdekeket pártolván, egy és más változtatást tettek rajta. Es most ezt akarja a kormány megszavaztatni; holott az egész világon nem hiszem, hogy a pólusoktól az átmérőkig legyen egy ország, hol ne azt mondotta volna a kormány : hiszen kérdezzük meg magukat a törvényhatóságokat, hogyan tartják legczélszerübbnek azon fölosztást. Én az elaboratumból igen keveset láttam ; mert lükarkodásában, melylyel a kormány a világosságot elzárni törekedik, csak 2 5 példányban nyomatta ki; és most mégis azt akarja, hog}

r mint törvényhozó szavazzak fölötte, bár előttem titokban tartatik. Azt mondja az egy vármegyéről, hogy annak népessége, az uj összeírás szerint, 360,000. E szerint ennyi bíróságra esik ennyi ember, s e szerint megmondja, hogy mennyi járásbíróság s mennyi törvényszék szükséges ; ha azonban össze is adták volna az egyes tételeket, látták volna, hogy 60 ezer ember hiányzik. Az ilyen eljái'ás nem fér meg az ország méltóságával, hanem sérti annak legszentebb érdekeit. Nézetem szerint bűnös könnyelműség ez, s nem törvényhozás elé, nem minisztériumhoz méltó, hanem egyátalában bűnös eljárás. (Helyeslés bal felől.) Ilyen eljárások által több kárt tesznek az országnak, mintha nekünk folyton prédikálják, hogy ez meg amaz a törvény milyen rósz. Hagyják meg inkább a törvényt még 100 esztendeig olyan rósz állapotban, mintsem a törvényhozást ilyen zavarba hozzák, melyből csak a legnagyobb nehézséggel fog szabadulhatni. Tudják más törvényeikkel is, már pl. a perrendtartással, milyen zavart okoztak, mi módon kell ismét javit18*