Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos ülés Jebruár 14. 1871. 137 megszavazott közeg nem állíttatnék föl a jö­vőre kihatólag: abban az esetben kérem, meg­vallom, nem hiszem, hogy föltorlódott reform­kérdéseink közepette ezen nagy fontosságú kér­dés tágabb látkörben ismét a ház elé kerülhes­sen. Sőt azt sem hiszem, hogy a túlhalmozott teendők közepette határozati javaslatom is a ház elé kerüljön. De magát azon kérdést is, hogy egyátalá­ban forditsunk-e figyelmet minden törvényjavas­lat előkészítésére ; vagy csak a polgári, büntető stb. törvénykönyv előkészítésére: szeretném itt ez alkalommal tisztába hozatni. Szeretném annál inkább: mert azon elvet semmiféle aristokratikus, vagy tory-eonservativ, vagy nem tudom miféle angol politikus kétségbe nem vonta: miszerint az initiativa mindenekelőtt is első sorbau megilleti a képviselőt. És látjuk, hogy tisztán gondolkodó államférfiak Görögország számára létrehoztak egy intézményt, a mely minden egyes képviselő initiativáját megóvja ezen irányban. Ha nem merő üres frázis az, hogy minden egyes képviselő: még ha nem azon párt­ból való is, mely e kormányon ül, beterjeszthet törvényjavaslatot, és előmozdíthatja hozzájárulá­sával a törvényhozás teendőit, lelkiismereti kö­telessége az illető parlamenteknek arról is gon­doskodni, hogy azon hozzájárulás, melyet erre fordít, ne legyen meddő, és « külkörülmények, illetőleg segédeszközök hiánya miatt ne váljék merőben nevetségessé. Ha az mondatik, hogy csak a kormánynak van módjában .a segédeszközöket megszerezni; én ezt elismerem, és mig ez igy áll, addig azon tétel, hogy kizárólag a kormány hi­vatása a törvényjavaslatok beterjesztése: helyes és megdönthetien. De helyes és megdönthetlen-e az, hogy az előzménynek is igy kell lennie ? Én azt állítom, hogy nem; és e részben lá­tok a görög alkotmányban bizonyos magvat, melynek kifejtését üdvösnek tartanám hazánk vi­szonyaihoz képest. Azt tartom: szükséges, misze­rint minden egyes képviselőnek legyen módjában az adatokhoz és tényekhez hozzáférhetni, hogy mint ellenőrzője a kormány végrehajtó politiká­jának, minden egyes kérdésbe kellő alapossággal beleszólhasson. Addig, mig csak is az angol institutiókat fogják tekintetbe venni a törvényhozási mun­kálatok készítésénél; mig nem fog az egyes kép­viselő is, mint a kormány politikájának ellenőr­zője, az adatokba, a tényékbe kellőleg belemar­kolhatni ; mig a jelen állapot fönmarad: addig csak névlegesen lesz a képviselő testület, párt kü­lönbség nélkül a kormánynak ellenőrzője, addig az ellenzék csakugyan nem fogja kellőleg ellen­őrizhetni a kormányt; mert nem lesz erre kel­lőleg módja, és addig a miniszterválságokat csak KÉPT. H. JíAPLÓ 1 St-S- XTTT. is mellékes kérdések, vagy rendkívüli incidensek fogják előidézni nálunk is,ugy mint Angolországban: Ha tehát valódi parlamentalismust akarunk, igyekeznünk kell a parlamentalismusnak mind­azt megadni, a mi annak kifejtéséhez valóban szükséges. Én nem kívánom, hogy államtanács fölállí­tását hozza javaslatba a minisztérium, de azt mondom, hogy forró óhajtásom, miszerint ne csak a polgári és büntető törvénykönyveknek, mint ilyenek „codificatiójának," de a mint már említtetett az összes törvényhozási munkálatok szakértelmi, előkészítésének érdekében, mind a kormány, mind az egyes képviselők részére kellő módozat kitalálása és fölállítása által segédkezet nyújthassunk. En részemről üdvözlöm az igazságügymi­niszter urat a részben, hogy a codiflcationális bizottság keretét kitágítani akarja. Nem is ta­lálom már most egészen helyesnek ezen elneve­zést : codificationális, ha csak azt nem értjük alatta, hogy az igazságügyminiszter ur közle­kedés és közoktatási szakférfiakat is csak egy bevégzett codex létrehozására akarja alkalma­zásba venni. Egyébiránt ugy látszik, hogy ő is engedett azon szükségnek, melyet mindnyájan érzünk, hogy minden szakma terén kellő szak­erőkre van szükség. De nem hiszem, hog}^ azon tágítás, a melyet ő javaslatba hoz : megfelel a kellő czélnak. Sajnálom másrészről, hogy ugyanakkor, mi­dőn ezt tette: nem terjesztette elő, miként Ghyczy Kálmán képviselő ur kívánta, tervezetét azon közegnek, melyet ő fölállítani óhajt. Ha ezt tette volna: ez részben megnyugtathatott volna bennünket az iránt, hogy a pénz, melyet megszavazni fogunk, — nem fog veszendőbe menni. En részemről, miután ezen tervezetet nem tartóra törvénybe iktathatónak, a miniszteri elő­terjesztés hiányában a föladatot sem liiszem ki­vihetőnek alkotmányos értelemben. És ha üd­vözlőm is őt azon tágítás miatt : nem járulha­tok még sem az ő kívánságához. Átalában szerencsétlenségnek tartom, ha azon fölfogás harapódzik el nálunk, a minek a kifejezését a túloldalról hallottam, hogy a mi­niszter felelőssége már magában véve elég arra, hogy a miniszternek minél tágabb kör és szaba­dabb kéz adassék. Ezt sehol sem tartják, még oly országok­ban sem. hol a parlamentahsmus nagyon régi ; és hol a törvények, akár a kötetek vastagságát, akár a paragrafusok számát tekintjük, nem egyszer, kétszer, hanem százszor annyiak, mint Magyarországban: még ott is minden egyes lépésnél résen állanak, és a miniszternek ha­18

Next

/
Thumbnails
Contents