Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

134 285. országos ülés február 14. 1871. az összes törvényhozási munkálatok előkészitésével bizassék-e meg egy bizottság vagy más közeg a házon kivül vagy sem ; szükség van-e átalában véve ily bizottságra, vagy egyéb közegre, vagy sem? Es épen ez az, mi, nagyon szeretném, ha súlypontja lenne a vitának. Most még ugyancsak egyes budget-tételről van szó, de oly tételről, melynek egy vagy más irányban terelése vagy eldöntése Magyarország állami berendezésének legalább is pár évre fogja sorsát eldönteni. Azt hiszem, hogy ezen elveknek ránk, hazánkra nézve, végzetteljességét nem fogja közöttünk senki kétségbevonni. Nemcsak a jogszolgáltatás terén, hanem átalában az összes politika nagy körén belül minden egyes szakmára kell, hogy oly erőkkel ren-' delkezzünk, melyeket a ház saját kebelében nem bir. Ezért Magyarország képviselőházának különösenszégyenlenimagát nincsen oka, miután maga az angol parliament is jutott már azon helyzetbe, hogy bizonyos kérdésekben nagyon is élesen mondta ki ugyanazon kissé durva igazságot az angol tudományosság, a melyet én most, és azt hiszem, velem együtt a t. háznak több tagja, saját képviselőházunkkal szemközt bevallottunk. De ez nem is lehet másként; mert a parliament, a népképviselet, kizárólag rokonelvi biza, lom kifolyása levén, nem hozza magával szükségkép sem a kellő szakképességek bejutását, sem azoknak szám-arány szerinti harmóniáját. Én, miután bátor voltam jelezni, hogy a törvényhozási teendőket nem csupán a jogszolgáltatás körére tartom vonatkozóknak; de különösen Magyarországban, hol sem közmivelődés"

; sem közgazdászat, kereskedelem, ipar és földmivelés tárgyában a társadalom kellő eredményt létre nem hozhat : nagyon óhajtandó volna, hogy ezen nagy érdekekben kellő szakemberekkel rendelkezhetvén, minden egyes kérdésben megfelelő szakközegekkel bírjunk. Azt hiszem, az egyes codifíeatorok kérdésére nem szükséges felelni; de igen és kell az enquetek codiflcationális osztály és államtanács kérdésére felelnem. A mi az enquetek kérdését illeti: én részemről megnyugszom az enquétekben, hogyha kimutatja valaki, miszerint az enquetek annyit, és oly műgonddal fognak dolgozni, és oly állandóan épen ezen érdekek kielégítésére, melyeket jeleztem, mint az ügy fontossága azt megkívánja. De azt hiszem, hogy Magyarországon a szakképesek száma sokkal kevesebb, és sokkal inkább is igénybe vannak véve a tanintézetek, közgazdászati magányvállatok stb. által : semhogy ezen enquétekben mindazon erőket kellő időhuzamra

d

megnyerhetnők; a kiket, azt hiszem, nagyobb időhuzamra, nagyobb fizetéssel talán megnyerhetnénk. De én takarékossági szempontból is ugy vagyok meggyőződve, hogy az enquetek sokkal többe kerülnek, mint egy állandó közegnek megalkotása; mert csak ha rendkívül magasan dijaztatik, vállalja el inkább nálunk sok szakember az enquéte — tagságot, és hagyja ott magán hivatalát, inkább ezt teszi, mint azt, hogy magán rendes kereset-pályáját egy-egy időszakra elhagyva, vállalkozzék bizonyos szakmunkának befejezésére, és ezeket bevégezve, ismét visszamenjen rendes pályájára ; erre csak azon esetben vállalkoznék, hogyha szerfölött busásán dijaztatnék; mert nem hiszem, hogy csupa hazafiságból a munkát ingyért, vagy csekély árért végezni kellő szakerők, minden időben és mindig vállakoznának. Én tehát, takarékossági szempontból sem tartom átalában az enqueteket czélszerünek; de még nem tartom czélszerüknek azért sem; mert azoknak egybehivása nem lévn kellő állandó szakközegek kezébe letéve : részint hevenyészetet involválna, részint pedig azon tekinteteknek tenne csak eleget, melyeket egyoldalúkig kormány-tekinteteknek lehet nevezni. Es itt ezen érintkezési pontnál szabadjon azon kérdésre kitérnem, hogy mily viszonyban áll a codiflcationális bizottság és az államtanács a parlamentalismus rendszeréhez ? Azt, hogy ily áll andó közegnek mi legyen a neve; azt hiszem, az teljesen mindegy, mint az a túlsó oldalról igen helyesen jegyeztetett meg; de lényegének valódi fogalma felől tisztába kell jönnünk, a mint azt a túloldalról egy t. képviselő ur említeni méltóztatott. Hogy ma az államtanács elnevezés visszariasztó, azt hiszem, ez a komoly gondolkozásuakat sem az intézménytől, sem az elnevezéstől vissza nem riasztja ; mert én azt hiszem, hogyha ezt visszariasztónak lehetne mondani: akkor azt mondhatná valaki, hogy nincs rendőrségre sem szükségünk, mert ezen elnevezés rendőrség, a legközelebbi múlt folytán, a nép előtt, már magában véve, visszariasztó. Egyébiránt nem akarok csekélységekkel foglalkozni ; hanem bátor leszek fölfogni az elmélet azon fonalát, melyet előbb félbenhagytam. Magában véve az alapgondolat, részemről az, hogy azon közeg, mely a törvényhozási előmunkálattal megbízva leend : kiterjesztessék a politika minden részére. Legyen azután neve államtanács, vagy akármi ; de hogy épen codiflcationális bizottság legyen neve, a jelen költségvetési tételnél igen helyesen proponáltatott ugyan, de nem helyesen generalizáltatnék az a jövendőre. Mert miként érintetett, én nemcsak codificaló segédszernek, hanem átalában véve a törvényhozási munkálatok szakértelmi támaszának is szeretném tekint-