Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos Ülés február 14. 1871. 135 hetni e közeget oly szak értők által, kiknek hiányát e házban is a legkisebb munkálatnál érezzük. Szabadjon e tekintetben hivatkoznom : — miután ezt saját gyakorlatunkból, fájdalom, nem tehetem, mert hazánk múltjában a kezdeményezési lépésben 1848-ból nincs buzditó és követésre méltó: — az 1864. görög alkotmányra, melynek alaprajza, kétségkívül korunk legjelesebb államférfiai által eszközöltetett. Az 1864. görög alkotmány tisztán azon szempontból indul ki, miszerint minden javaslat, melyet a kormány a ház elé terjeszt — és erre különös súlyt szeretek fektetni — úgyszintén minden javaslat, melyet az egyes képviselők a ház asztalára letesznek, — megvizsgáltathassák, illetőleg szakértelmi szempontból elemeztessék; azután tiz nap alatt vissza kell küldetnie, és ha netán a műgond és a részletes kidolgozás hiányoznék: felöle a kormánynak értesíttetnie, még pedig a kellő adat és itészeti készlettel, miután már megtörtént, a mi szükséges, t. i. miszerint az illető törvényjavaslatot a képviselőház már előbb elvileg elfogadta legyen. Az illető közegnek tehát semmi beavatkozási joga nincsen a törvényhozó hatalomba, mint Francziaországban, hol a maitre de requéte által a törvényhozás munkáját megakaszthatta és visszakívánhatta, és hol „justice administrativet" is gyakorolt az államtanács. Ily közeg létezése, habár nem is államtanács lenne a neve, hazánkra nézve nagyon szükséges volna. Hogy ezen közeg bármely névvel is, kizárólag a végrehajtó hatalomnak legyen alárendelve : az én belátásom és határozott fölfogásom szerint, azok részéről, kik a parlamentalismust azon alakban hiszik lehetségesnek, mely alakban az angol parlamentalismus a sajátságos angol viszonyok közt kifejlődött: ezt én correctnek tartom. És itt bátor vagyok egy kis kitérést tenni a „Privy Council*-ra nézve és hozzájárulni ahhoz, hogy e kérdés tisztába hozassák, miután itt pro et contra sok elmondatott, nehogy az eddigiek által a vita eszmemenete megzavartassék. Nevezetesen Angliában államtanács nem létezik azon értelemben, mint létezik p. o. Görögországban : nem létezik azon értelemben, mint Francziaországban sem egészen, de ez utóbbiról nem lehet mondani, hogy azon jogkörnek egy része, melyet az államtanács gyakorolt a franezia alkotmányokb an, és ugyan a Siéyes-félétől le az 1852-diki alkotmányig, és a későbbi időkig. Nem én mondom, hanem egy európaszerte ünnepelt búvára az angol közjognak, Gneist, miszerint Angliában az államtanács tulajdonképen ma is az, a mi volt a Plantagenetek korában, mint Permanent Council, vagy későbben mint Starchamber. Angol államtanács azonban modern értelemben nem létezik, mert az angol államtanács törvényjavaslatot nem készit elő. És én nem is e miatt hozom fel, hanem fölhozom azon szempontból, hogy ugyancsak maga a „Privy Council" egyike az angol alkotmányosság azon Achilles-sarkainak, melyet, ha higgadtan megnézünk, látni fogjuk, hogy igen is, az angol parlamentalismus oly félszegsógekkel van túlterhelve, hogy daczára a nép véghetetlen politikai értelmességének, minekünk más népeknek az angol intézményeket v akon, szolgailag utánozni még sem tanácsos. Az angol „Privy CouneiF jelenleg egy tágabb körű, nem is lehet mondani bizottság, nem is lehet mondani testület, hanem mint Gneist mondja: egy „nominelleVersammlung," melynek ugy szólván bizonyos bizottsága, mint tudjuk, képezi azon állandó közeget, melyet cabinetnek neveznek. Maga az egész államtanács jelenleg még mindig 174 tagból áll, ezen 174 tag közt 1855-ben ott volt a belga király is, mint az angol királnyné rokona. Ezen angol államtanácsnak bizonyos functiója van, mely az angol alkotmány ferdeségét a parlamentalismusban, melyet némelyek közülünk vakon utánozni szeretnek, eléggé illustrálja. Az angol államtanácsnak azokon kívül, a miket t. barátom Irányi elmondott, az a fontos functiója van, hogy, miután azon szűkebb bizottságu cabÍDet lényeges kérdésben határozatot hozott, az államtanács azokat ünnepélyesen ratifikálja és publikálja. Nem szükséges, hogy tagjai mind jelen legyenek; elég egy-két tag, és a Clercfos Concil a minisztereken kivül. Maga azon formalitás, hogy nem elégséges Angliában a minisztertanács határozata : hanem szükséges az, hogy egy — úgyszólván kisértet a középkorból, egy nagyúri társaság, mely tisztán oligarchicus, hogy ez a maga ratificatióját rányomja előbb a határozatra. Éz, az én fölfogásom szerint, azon motívumból származik, miszerint Angliában a királyi tanácsban „King in Council" egyedül hozhat mind a törvényhozásra, mind a végrehajtásra nézve egyedül érvényes határozatokat és azon fölfogásból, mely szerint egyedül a királytól magától származhatnak, mint Anglia összes földének birtokosától, és hűbérjog fogalmak szerint, hűbéruratól, minden fontosabb határozatok a közigazgatás és törvényhozás terén. Ha tehát azt látjuk, hogy Angliában a { „Privy Council* abnörmitás, mert felette áll a 1 kabinetnek, és Angliában mégis parlamentlaismus dívik s a pártkormány sehol annyira ki nem fejlett, mint épen Angliában: akkor én ennek csak azon tanúságát vonom ki, hogy átalán véve akkor sem hivatkozhatunk egész odaadással, egész lelkesültséggel az angol institutiókra,