Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-285
285. országos Dléi február 14. 1B7i. i •> j tom magamnak a jogot, hogy oly törvényjavaslatokat vegyek bonczkés alá, melyeket én kezdeményeztem ugyan, de a ház javított ki, és a törvényhozó testület magáévá tett. Válaszom nem a kritika részleteire, hanem csak a kritika módjára vonatkozik. (Halljuk !) Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon állítása, miszerint a budapesti ügyvédegylet, vagy azon jogász-gyűlés, mely a fővárosban a múlt évben ült először össze: a minisztérium és különösen az igazságügyminiszteriumnak „creaturája" volna; ismétlem, hogy ezen állítása, gyengéd kifejezéssel akarok élni: ráfogás. (ügy van, ugy van!) Kénytelen vagyok ezt visszautasítani, épen azon osztály érdekében, melyet a t. képviselő ur ezen állítása által mintegy depopulárizálni akar. (Helyeslés.) Már magában is képtelenség oly testületet, mely 1500 tagot számlál: arról vádolni akarni, hogy a miniszter képes legyen azt megvesztegetni. (Így van!) De az, hogy a t. képviselő ur az ország jogászait, azon testületet, a melyhez maga is tartozik ; a mely a hazai intelligentia legfontosabb s egyszersmind legfüggetlenebb tényezőjét képezi ; megvesztegethetőségről vádolja, ez már több mint képtelenség : ez sértés azon tiszteletreméltó, testület ellen, és mint ilyent: komolyan, határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a balközépen.) Fájdalom t. képviselőház, hogy a minisztérium néha ugy áll a pártokkal szemközt, mint gyermek a lánczczal, akár fölveszi, akár leteszi; egyformán sir. Majd arról vádolnak, hogy nem hozok be büntető törvénykönyvet; és midőn valamely codifieationális munkálatra pénzt kérek : csakhogy megtagadhassák azt, fölöslegesnek mondják a codifieatiót és védelmére kelnek a létező magyar törvényeknek. Ugy tett ma példa ul Dietrich Ignácz képviselő ur, a ki azt mondta: hogy hiszen büntető törvénykönyvre talán szükség sem volna; mert a magyar törvények ált al úgyis annyira van gondoskodva a vagyonos a személybiztonságról, mint talán sehol egész Európában. (Derültség.) Szeretném most őt szemközt állítani Máttyus Arisztid képviselő úrral, a ki a múltkor kimutatta, hogy mennyire ellenkezik az alkotmányos fogalommal a királyi közvádló intézménye, (Helyeslés és derültség jobb felől.) pedig azon intézményt törvény sanctionálta. Hivatkozhatnám például az 1715. XVII. törvény czikk 3. §-ára, a mely azt mondja : In reliqiüs verő, pro diversitate nimirum Causarum occurentium, judice legali destitutarum; ulterius etiam Begiae erit Authoritatis, judices, ad qualitates, et merita ejusmodi Causarum convenientes, delegare." Tehát törvényünk van arra, hogy kivételes esetekre kivételes bíróságot alkothasson ő fölsége; és midőn ily állapotnak a miniszter véget akar vetni és büntető törvénykönyvet készül szerkeztetni: akkor azt mondják, minek büntető törvénykönyvről gondoskodni, mikor régi törnyeink sokkal jobban biztosítják az egyén szabadságát, és a vagyon biztonságát ? (Derültség és helyeslés jobb felől.) Ha nem hozok be törvényjavaslatot: akkor mulasztással vádolnak; ha törvényjavaslatot teszek le a ház asztalára: akkor azzal vádolnak ott hátul, (Szóló a szélső bal oldal padjaira mutat) hogy megtámadom a nemzet geniusát. (Derültség és Jielyeslés jobb felől.) Miután pedig a múlt intézményei, t. ház, oly korhadtak, hogy azokat gyökeres átalakítás nélkül nem voltam képes javítani : iparkodtam körültekinteni Európa mivelt nemzeteinél, kiszemelni azon intézvényeket, a melyek ott a jogrend, a személy- és vagyonbátorság, a polgári és politikai szabadság érdekében jóknak bizonyultak, s megkisérlettem azokat hazánkba átültetni. Ha uraim ezen kísérletemmel a nemzet geniusát megtámadtam: akkor valóban kétségbe kell esnem a fölött, hogy a magyar nemzet geniusa oly külön álló genius, mely más mivelt nemzetek geniusától egészen eltér. (Helyes ! Helyes !) Közbevetőleg mondva: Máriássy Béla képviselő ur is szememre hányja, és felelőssé tesz azért, hogy az általam kinevezett pénzügyi törvényszék birái oly törvények szerint ítélnek, — melyeken az absolutismus szelleme leng át; holott én ebben tökéletesen ártatlan vagyok, hiszen én egyetlen pénzügyi törvényjavaslatot sem terjesztettem elő, ez a pénzügyminiszter dolga, s mindazon pénzügyi törvényeket, a melyeket a pénzügyi törvényszékek zsinórmértékül követnek: nem is a mostani pénzügyminiszter, hanem még elődje terjesztette ide a ház elé, s a ház azokat megszavazta. S mégis engem von feleletre. A törvényt nem én hoztam javaslatba: a ház elfogadta, a bíró csak tisztességét teljesiti, midőn az alkotmányos törvénynek érvényt szerez; de azért én mégis felelős vagyok: mert a bírákat én nevezem ki, — Ez aztán bámulatos logika és kritika ! (Helyeslés jobb felől.) Visszatérek azonban ismét Dietrich képviselő úrra, a ki többi szemrehányásai közt azt is fölhozta i ellenem: hogy szerencsétlen vagyok embereim megválasztásában. Én, t. ház, a legjobb firmákat választottam s nem vádolhat senki arról, hogy én, ha ittott egy kiválóbb tehetség jelentkezett: azt magamtól elutasítottam volna ; sőt inkább fölka17*
