Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-285
132 2EE- országot Óiét február 14. 1871. roltam és az ügynek megnyerni törekedtem, s erről mindenki, ki működésemet figyelemmel kisérte : tanúságot tehet. Azonban, hogy könnyebb bírálni mint alkotni : ez oly igazság, melynek nem én adok először kifejezést, § a melyre csak egy ujabb bizonyitékot hozok föl akkor, midőn az országgyűlés irományai közül kikeresem azon törvényjavaslatot, mely 185-ik szám alatt adatott be, s mely a szőlődézsmáról szóló törvény módosítására vonatkozik. Dietrich képviselő ur ugyanis ezen törvényt rosznak mondja, kimutatja hiányait, s azt mondja, hogy ezen törvény hibái két pontban culminálnak. Először abban, hogy a törlesztés 22 évig terjed, tehát a törlesztés terheit a nép hátrányára hosszú időre nyújtja ki; 2-szor abban, hogy a földesúr iskárt vall, mert a kárpótlást oly papírokban kapja, a melyek csak 5% százalékot jövedelmeznek, s a melyeket ezen alacsony kamatláb miatt a tőzsdén jelentékeny veszteséggel lehet csak értékesíteni. A törvénynek ezen hiányain a beadott 185. ik számú törvényjavaslat segíteni akar, és mily módon? mondhatom, igen geniális módon. (Halljuk!) Azt mondja ugyanis, hogy a 22 évi törlesztési határidőt le lehet szállítani 18 évre, sőt annál még kevesebb időre is. A papírokat pedig hogyan akarja tenni értékesebbekké? Az által, hogy azoknál a kamatlábat fölemeli. Az ember azt gondolná, hogy nagyobb kamatú papirosok törlesztése rövidebb törlesztési határidő mellett nagyobb törlesztési járadékokat föltételez. Korántsem ! Az általam fölemiitett módositvány leszállítja a törlesztési határidőt a nélkül, hogy fölemelné a törlesztési járadékokat, ennek ilyen módja van. Méltóztassanak azt figyelemmel kisérni. A módositvány szerzője szerint a törvényhozás ott esett csalódásba, a midőn azon föltevésből indult ki: hogy azon jövedelem, a mely a szőlődézsma alakjában befolyt, a tőkeértéknek 5 százalékos kamatját képviselte. E hibás föltevést tehát a módositvány rectifikálni akarja. Tegyük föl — azt mondja — hogy a szőlődézsma 6 százalékos kamatjövedelmet képviselt: akkora tőke, a mit kárpótolni kell, többé nem 100 frt, hanem csak 83 frt 33 2 / 6 kr, s természetes, hogy ezen leszállított tőke törlesztésére, ugyanazon törlesztési járadékok mellett, többé nem 22 év, hanem csak 19 év szükségeltetik. Tovább megy és kimutatja : hogy azon esetben, ha 7 százalékos kamatlábú papírokat állítanánk ki: a törlesztés, ugyanazon törlesztési járadékok mellett, csak 17 évig tartana, és miért ? azért, mert a tőkét, a melynek a szőlődézsma — az ő föltevése szerint — 7 százalékos jövedelmét képezte: leszállítja 71 forint 42 V 7 krajc zárra. Még itt sem áll meg, s kiszámítja, hogy azon föltevésből indulva ki, hogy az elveszett dézsma 8 százalékos jövedelme volt a tőkének : a tőke már 62 frt 50 krajezárra apad le, s ekkor ugyanazon törlesztési járadékok mellett, a törlesztés csak 15 évig tart. Valóban bámulatos fölfedezés, a minél még bámulatosabb csak az lehet, hogy a módositvány szerzője financziális föltevéseiben megállapodott a 8 perczentnél s nem ment még tovább, a mig végre talán sikerült volna az egész kárpótlási tőkét elenyésztetnie. Mert például, ha azt supponáljuk, hogy az elveszett dézsma 20 százalékos jövedelem volt s a kárpótlási papírokat is 20 százalékos kamatlábbal állítjuk ki: akkor az ő számtana szerint a tőke leszáll 25 forintra, s ennek törlesztésére a járadékok fölemelése nélkül 6 év elégséges volna. Ha pedig még egy kis merész lépést teszünk és 50 százalékos papírokat bocsátunk ki, azt téve föl, hogy a megszüntetett dézsma 50 százalékos jövedelmet képviselt: akkor a tőke már 10 forintra olvad le s ennek törlesztésére nem kell több mint két és fél év. No, de nem folytatom tovább, mert már közel vagyok azon ponthoz, a hol a kárpótlási tőke teljesen eltűnik. Komoly oldaláról véve e financziális operatiót, szó sincs róla, van valami abban: hogy annál jobb, annál magasabb keleté van a papírnak, minél magasabba vele összekötött kamatláb. Csakhogy a módositvány szerzője egyet feledett ki a számításból, s ez az: hogy a mely arányban fölemelte a kamatlábat, ugyanazon arányban leszállította magát a tőkét. Itt fekszik a nagy financziális csalódás. Nem gondolta meg a tisztelt szerző ur, hogy 62 frt 50 krajczár tőkéről szóló papírért, habár nyolcz százalékos kamatot jövedelmez is, a számitni tudó vevő nem adhat többet, mint oly papírért adna, a mely csak 5 százalékot jövedelmez ugyan, de 100 frt tőkéről szól. Ezekhez még csak egyet kell hozzáadnom : e híres módositvány szerzője Dietrich Ignácz képviselő ur, az én nagy kritikusom! (Derültség.) íme, t. ház, mennyivel könnyebb kritizálni, mint valami jót teremteni. Régi közmondás: hogy a legczifrább czégér alatt is néha lőre lappang. A miniszternek is tehát megbocsátható volna, ha a sok czifra czégér netalán tévedésbe ejtené. Nem ismerhetem ugyan el, a mit Dietrich képviselő ur állított, t. i., hogy nem voltam embereim megválasztásában szerencsés; de ha ezen állítása való volna is : még akkor is maradna egy nagy érdemem, s ez abban áll, hogy
