Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos ülés február 14. 1871. 127 eldöntésénél az ellenőrségét, a fölügyeletet a nem mindig jurista miniszterelnök nem gyakorolhatja ; de igenis az igazságügyminiszterium; épen azért megszavazom a költséget, azon hozzáadással, hogy ugy, miként a müveit külföldön mindenütt találjuk, a codiíicationális osztály folytatólag továbbra is az igazságügyminiszterium keretében maradjon. {Helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház! Mielőtt a dolog érdeméhez szólnék, szükségesnek látom, hogy azon észrevételekre tegyek megjegyzést, melyeket a tegnapi napon Máriássy t. képviselő társam a tárgyra vonatkozólag tett. A t. képviselő ur, az igazságügyminiszter ur által beterjesztett törvényjavaslatot a testi büntetések eltörléséről, birálat alá véve, szemére hányta a miniszter urnák, hogy midőn a testi büntetések eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatot beterjesztette: egyúttal nem gondoskodott arról, hogy ezen büntetések helyett más büntetéseket szabjon. En ezen szemrehányást tökéletesen alaptalannak tartom. Azon törvényjavaslatban, melyet az igazságügyminiszter ur benyújtott: világosan ki van mondva, hogy a testi büntetések helyett ré szint pénzbírság, részint fogság fog alkalmaztatni, ez pedig, véleményem szerint, tökéletesen kielégítő. Ha a t. képviselő ur ezeken kivül tud egyéb büntetéseket, melyek részint a büntetés czéljával, részint a humanismussal megegyeznek : jó lett volna akkor nyilatkoznia, midőn e törvényjavaslat tárgyaltatott, hogy okultunk volna mindnyájan ; mert én megvallom, hogy a pénzbeli és szabadságvesztési büntetéseken kivül egyebet nem ismerek. ' A t. képviselő ur, hogy vádját súlyosbítsa, azt állítja, hogy azóta anarchia állott be a vidéken, hogy a lopás és a tulajdon elleni merénylet napirenden vannak. Azt felelhetném ugyan ezen vádakra, hogy hisz a törvény még mai napig egy szükséges stádiumon keresztül nem ment, a mennyiben azt a felsőház még mai napig sem tárgyalta véglegesen; és így törvény erejére nem emelkedett, következőleg, hogy a bot, melylyel ezelőtt éltek : a bírák kezében még mindig megvan. De én nem fogom ezen ellenvetést tenni a t. képviselő urnák; mert örömmel ismertem meg, hogy mielőtt a törvényjavaslat törvény erejére emeltetett volna, annak e házbani elfogadása és a közvélemény általi támogatása elég erővel birtak arra, hogy a bírákat, kik azelőtt a bottal visszaéltek: most ennek használatában óvatosakká tegyék, és így a testi büntetések, ha egészen meg nem szűntek is, legalább meggyérültek. Hanem határozottan kétségbe vonom azon tényt, mintha a büntetések szelídülte óta a vétségek és kihágások bármily tekintetben szaporodtak volna. Ennek bebizonyításával a t. képviselő ur adós maradt, mert azt bebizonyítani képes nem volt. A t. képviselő ur, ugy látszik, egy másik képviselőtársunk nyomába akarván lépni, oly szigorú törvényeket, oly szigorú büntetéseket óhajt behozni a testi büntetések helyett, melyek az angol törvényhozásra emlékeztetnének ; csakhogy ugy látszik, hogy az angol törvényeket a t. képviselő ur hibásan tudja. Hivatkozott ő arra, hogy Angliában a mezei rendőrség a kihágást almalopásért deportálással fenyíti. Én ugy tudom, hogy Angliában deportálni senkit nem lehet, legalább 15 — 16 év óta nem azt, aki 7 évnél rövidebb nehéz munkára ítéltetett; már pedig azt csak nem fogja állítani a t. képviselő ur, hogy egy gyermeket almalopásért angol bíró 7 évnél hosszabb nehéz munkára ítéljen. A mezei rendőrségi kihágások Angliában a békebirák által ítéltetnek el; a békebiráknak pedig, a mint én tudom : mindössze 5 font sterlingig, és midőn fogságról van szó, 3 havi fogságig szabad a vétkest elitélni; azt pedig, ugy hiszem, nem fogja tagadni a t. képviselő ur, hogy a mezei rendőrség a békebirák alá tartozik: következőleg engedje meg, hogy azon adatokat, melyeket idézett, vagy régibb időkből származottaknak, vagy egészen alaptalanoknak nyilvánítom. Es most egypár szóval arra teszek megjegyzést, a mit csak azimént, t. képviselő ur Horváth Döme ur mondott. Ö roszalta azon képviselőtársainak eljárását, kik az egyes ügyek fölsorolásával törvényszékeinknek eljárását hibáztatták. En ugy tudom, t. ház, hogy tökéletesen megegyez az alkotmányosság fogalmával, hogy míg egyrészt nem követeljük, hogy a független birák ítéletei itt e házban revideáltassanak; másrészről hogyha azon bíráknál világosan törvényelleni eljárás, alkotmányellenes érzület tapasztalható : az itte házban, mint a legfőbb fórum előtt, megrovassék. E jogot gyakoroltuk eddig, és tudják meg a birák, hogy gyakorolni fogjuk ezután is. Áttérve a kérdésre, mely szőnyegen forog : e részben több vélemény nyilvánult, több inditvány keletkezett. Az első indítvány az, melyet a t. igazságügyminiszter ur a maga előterjesztésében ad elő, és mely szerint olyan codiíicationális bizottságra, mely több tagból állana, mint eddig, és mely csak az ő ügykörében szerveztetnék : 50,000 írt kéretik, röviden vázolván annak leendő szervezését. A másik indítvány az, melyet a pénzügyi bizottság terjeszt elő, és mely oda irányul, hogy ezen bizottság ne az igazságügyminiszter ur ha-