Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

} 2 8 28s- országos Illés február 14. 1871. táskőrébe helyeztessék, hanem a miniszterelnökségébe, és e czélra nem 50, hanem csupán 35 ezer frtot indítványoz megszavaztatni. Fölmerült a tegnapi vita folyamában ezenkívül különösen két indítvány. Egyike ezeknek az államtanácsot javasolja a törvények előkészítésével megbízni, illetőlege czólbóí államtanácsot szervezni. így jelesül Vidliezkay képviselő ur az angol mintára szervezett államtanácsot ajánlja Magyarországon is; mig ellenben Máriássy képviselő ur elmozditbatlan tagokból független államtanácsot kivan. A másik Ghyczy Kálmán t. barátom azon határozati javaslata, mely a nélkül, hogy a dolog érdemére nézve nyilatkoznék, azt kívánja, hogy mindaddig a kórt költség, legyen az 20, vagy 30,000 frt, meg ne szavaztassék: mig a miniszter, illetőleg a kormány, nem fogja szabatosan előadni azon tervet, mely szerint ezen pénzt törvénykészitési munkálatokra fordítani kívánja. Legyen szabad ezen különféle indítványokra egy rövid pillantást vetnem. Az igazságügy miniszter terve, véleményem szerint : azért hibás, s azért nem fogadható el; mert miként igen helyesen kifejtette Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam, — kivéve hogy némi átáláüos irány-elvek meg vannak említve : — az egésznek szervezete előtüntetve nincs és igy nem tudhatjuk, helyesen-e vagy pedig roszul fog-e működni az ujonan szervezendő testület. A pénzügyi bizottság javaslata e részben nem nyújt semmi egyéb támpontot a dolog érdemére nézve, mint hogy azt mondja, hogy miután nemcsak az egyik vagy másik miniszternek teendőit, hanem valamennyi miniszterét fogja elvégezni a törvénykészités tárgyában : a miniszter elnökséghez tétessék át. Erre nézve tehát véleményem szerint időelőtti volna nyilatkozni. En arra nem fektetek nagy súlyt, hogy egyik vagy másik miniszter költségvetésébe vétessék-e föl; de igenis súlyt fektetek arra, hogy miként fog szerveztetni a létesítendő testület. Vidliezkay t. barátom az angol mintát ajánlotta, azt állítván, hogy Angliában az államtanács nemcsak a codificatióba, hanem a közigazgatásba is befoly. Hogy a közigazgatásba igenis befoly, sőt a törvényhozásnak is némely teendői tvégzi: azt tudjuk, a mennyiben a gyarmatok törvényhozása az ő kezében van, — végez birói teendőket is; de hogy törvényeket dolgozna ki, hogy codificálna : arra én részemről egyetlen egy esetet sem tudok. (Vidliezkay József közbeszól: Nem is mondtam..) Angliában a törvényeket a miniszterek, illetőleg képviselők nyújtják be, és hogy Angliára codificatio tekinteté- j ben hivatkoznunk egyátalán nem lehet, azt tudják mindazok, kik az angol törvények hibás szervezetét ismerik. Soha hibásabban szerkesztett törvényeket nem alkottak, mint épen Angliában; ott a külalakra igen kevés gondot fordítanak, és inkább a dolog lényegére tekintenek: ugy hogy azután szükségessé válik mindinkább novellákkal pótolni a hiányokat, ámbár ott ezen baj kevésbé érezhető, miután ott a törvény hiányosságát tudós, független birák a törvény alkalmazása által helyreütik. En nem fogadhatom el azon mintát sem, melyet a codificatióra nézve, teszem azt a franezia példa nyújt, hol az államtanácsnak egyik osztálya a törvények előkószitésével van megbízva, rendszerint az illető szakminiszter elnöklete alatt. Nemcsak azért nem fogadhatom el, mert ott az államtanács össze van keverve oly tagokkal, kik nem a codificatióra vannak hivatva, hanem a közigazgatásban elkövetett hibák helyreigazítására, a mennyiben az államtanács közigazgatási főllebbviteli fórum ; hanem sok más egyéb oknál fogva sem. Nézetem szerint a codificaló testületnek igenis a minisztériumtól kell függeni. En nem fogadhatom el azt, hogy azon testületnek tagjai, a kik a törvények előkészítésével vannak megbízva: azon miniszterektől függetlenek legyenek, a mely miniszterek az ő törvényjavaslataikat beadni és védelmezni kötelesek. Ez nem egyez sem a parlamentális kormányformával, sem a miniszteri felelőséggel. Én azt óhajtom, hogy a mely törvényeket a miniszterek benyújtanak, azokért a tökéletes erkölcsi felelősséget is magukra vállalják ; a mi akkor lehetetlen, midőn elmozdithatlan tagokból álló, tehát tőle független államtanácsosok készítenék a törvényt; és a kik ezt óhajtják : azok meg nem fontolják ezen indítványnak horderejét. Vegyük föl, hogy egy államtanács szerveztetnék mai nap és természetesen azon többségből, mely mai nap kormányon van. Ha már, a mi nem lehetetlen, az ellenzék jut kormányra : vajon használhatja-e az uj minisztérium ezen államtanácsot, mely a mostani kormány eszméit képviseli, használhatja-e ennek munkálatát? En azt hiszem, hogy nem nem, ép ugy mint az 1848-iki minisztérium nem használhatta azon államtanácsot, melyet az 1848-iki törvény a régi helytartótanács és kanczellária tagjaiból összealkottatni rendelt. Én annál fogva t. ház, azon véleményben vagyok, hogy a törvényt előkészítő, a codificaló testületnek a minisztériumtól függnie kell. Miként legyen az szervezendő, az e pillanatban igen természetesen nem adható elő, ós épen azért,