Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-285
126 285. országos illés február 14. 1871. életre a törvény egyes nuanceaira vonatkozólag alkalmas törvényt hozni kivételesen tudnak. De szerintem még tovább mehetett volna t. tagtársunk. A tisztán ügyvédek által — kik máskülönben jeles férfiak, kitűnő ügyvédek lehetnek — alkottatni szokott törvények 10 százalékkal roszszabbak szoktak lenni. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Jóravaló ügyvédek fiatal koruktól fogva szokva levén mindig az obieetumot, a tárgyat saját felök érdekén fölfogni és érvényesíteni : ez nekik akaratlanul is második természetükké válik. És ha később birói pályára mennek is: a tapasztalás tanítja, hogy mennyi idő, fáradság és lelki erő kell ahhoz, hogy ezen második természetté vált szokástól megszabadulhassanak. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Nem is kell messze mennünk, t. ház ! ül itt e házban néhány igen t. ügyvédtársam, máskülönben igen t. tagjai e háznak, kik az utóbbi időben majdnem naponta adnak példát, midőn —• meglehet talán saját ügyeikben — nem egészen inyök szerinti birói Ítéleteket hoznak föl, mint országos calamitást, mint országos elv és törvénysértést ; jóllehet máskülönben mindig hangoztatják a birói f függetlenséget és birói tekintély föntartását. En szerintem legalább megfoghatlan, hogy épen a birói tekintély, és függetlenség aláásására nem restellik ezen coneret eseteket fölhozni, ide nem tartozólag ezzel magát a birói intézményt prostituálni. (Helyeslés jobb felől. Zaj bal felől.) Hogy a régi normativum többé a codificatio normativumára nem kielégítő : azt a 48-iki törvények is elismerték; épen azért utaltak az államtanácsra. Az államtanácsról igen keveset kell szólanom. Ghyczy Kálmán t. képviselő ur azt fölhozva, önmaga is elitélte, mondván, hogy az a 48-iki törvényben megállapított hatáskörrel és elvekkel a parlamenti kormánynyal szemközt, ez idő szerint többé nem alkalmazható. E nézetben én is osztozom. De elvégre is, ha létesíttetnék, csak névleg különböznék a codificationális bizottságtól, de tényleg nem. Ez pedig, nézetem szerint, költséges kísérlet volna, mint volt, szerintem, a főszámvevőszék, — és ezen államtanács több valóságos eredményt fölmutatni aligha fogna, mint a codificationális osztály. Ez hitem Mi tehát az üdvös közép ut? Micsoda codificationális eljárást alkalmazzunk tehát 1 Véleményem igen egyszerű erre nézve. Én egyelőre a codificáló bizottságot reformálva, jövőre is megtartanám. Elismerem, hogy ott igenis szerepelniök, müködniök kell az úgynevezett szakférfiaknak: mert a matériáié össze hordásánál, a külföldi vívmányok fölhasználásánál és a szövegezésnél ezentúl is mindenesetre ők lesznek a főtényezők. Kell ott képviseltetni az ügyvédi karnak is; mert az ügyvédek, szerintem, legközelebbi ellenőrei a törvény végrehajtásának ós oly tapasztalatok aknái egyszersmind, melyeknek gyűjtésétől a bíróság már állásánál fogva is sokszor el van zárva. De szerintem, legnagyobb részben képviseltetni kell abban a birói karnak, még pedig annak, a melynek tagjai az első bíróságoknál alkalmaztatván, s elméletileg és gyakorlatilag tökéletesen otthonosak levén a jogtudományokban, életök legnagyobb részét nemcsak a főtörvényszékeknél töltötték el; hanem az alsóbb bíróságoknál is működtek. Mert ezek a felekkel közvetlen érintkezvén, a gyakorlati életet is közvetlenül ismerik; itt pedig a gyakorlati életben épen a felekkel való érintkezésből szerzett tapasztalukra van legtöbb szükség ; és csakis az a biró lehet jó törvényhozó, ki a felekkel közvetlenül érintkezett, a ki saját tapasztalataiból ismerve a nép jogviszonyait, jogérzelmeit, jogigényeit, és ismerve azon nehézségeket, melyek előfordulnak a törvények végrehajtásánál : ott mint biró közvetlenül szerzett tapasztalatai szerint enyhitöleg vagy megszoritólag, vagy ismét terhelőleg érvényesíteni tudja azokat. Ha, hitem szerint, a legislativ osztály ebben az alakban fog bármikor átalakíttatni : azt hiszem, hogy akkor nem lesz többé azon ellentét, melyre oly tüzetesen hivakozott többször a t. igazságügyminiszter ur is, s tegnap ismét Ghyczy Kálmán t. képviselő ur azokat oly részletesen ismertette. El merem jó lélekkel mondani, hogy akkor törvényeink mindenesetre gyakori atiabbak lesznek. Én nem ismerem a t. miniszter urnák közelebbi intentióját; de azon factum után, mely a hivatalos lapban közelebb közzé tétetett, miszerint az általa behozatni szándékolt szóbeliség ós nyilvánosság iránti törvényjavaslat szerkesztésénél majdnem mint főtényezők a főtörvényszékek tagjai kérettek föl kineveze; — sejtenem engedi, hogy ő a legislativ osztálynak átalakítását szintén szükségesnek találja; ez sejtenem engedi, hogy azon elvekben, melyeket bátor voltam fölemlíteni, ő is osztozik, és az általam fölemlített tényezőket, különösen a birói kart, hasznositólag szintén érvényesíteni kívánja. E hitben én részemről azon költséget, mely eredetileg kérve volt, megszavazom; s miután erős meggyőződésem az, hogy minden törvénynek, még a specificus szaktörvénynek is, van átalanos criteriuma, e tekintetben egyetértek Perczel Béla képviselő társammal, hogy kell egy átalános criteriumának lenni, melylyel ha nem bir, nem válhatik kötelező törvénynyé, GS 6Z db ! jogi szempont, — szerintem pedig a jogi szempont
