Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos ülés február 14. 1871. 125 latkozatai legalább az igazmondás tekintetében korrektek legyenek. (Helyeslés szélső bal felől.) Horváth Döme: T. ház! A magam részé­ről is elismeréssel tartozom, t. képviselőtársam, Hodossy Imre urnák, hogy egy évvel ezelőtt, a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, a közfigyelmet a codificationális kérdésre irányozta. Fölszólalásával a codificationális kérdés iránt érdekeltséget gerjesztett. Azóta, ugy látszik, alig van kérdés, mely iránt itt e házban több érde­keltség, úgyszintén a journalistikában több meg­vitatási készség nyilváníttatott volna. És igen helyesen. Ezen föltüntetéssel azonban, szerintem e kérdés egypár lépéssel előbbre van ugyan vive ; de korántsem megoldva. Ez különben igen természetes. Ugyanis a codificationális kérdés, annak mi­képeni normativuma egyike a legnehezebbek közé tartozóknak, nemcsak nálunk, a mi saját­ságos helyzetünkben; hanem még másutt is. — Még a műveltebb, előrehaladottabb, a codifica­tionális erővel bizonyosan sokkal többet biró külföldön is, egyöntetű normativumra máig sem tudtak jutni. Még a nagy, népes Németország­ban, annak többó-kevésbbé alkotmányos orszá­gaiban is, a normativum a codificationális eljá­járásra nézve még mindig különböző, még min­dig eltérő. Néhol a codificatióval egyes kiváló szakfór­fiak bízatnak meg , még pedig megszorítá­sok nélkül: mint például Schweicz, Bajor­ország egyes kantonaiban törtónt. Másutt ismét, mielőtt a szakférfiak a codificatióval megbízat­nának: a kormány fölügyelete mellett a legjele­sebb szakférfiak összehivatnak, a vezérelvek meg­állapítása végett, és csakis ezeknek megállapítása után a megállapított elvek keretében bizatik meg egy kiváló szakférfiú, hogy a szerint a törvény­javaslatot elkészítse. Es ezen mód sok helyen, legalább a külföldön igen gyakorlatinak mutat­kozott. Néhol ismét, mint már tegnap mélyen t. Ghyczy képviselő ur kiemelte: úgynevezett regni­colaris bizottsági eljárás alkalmaztatik. T. tag­társunk szives volt fölhozni, hogy ez többé-ke­vésbbé eredménytelen. Szabadjon nekem ezen módozatnak ered­ménytelensége és nem nagyon üdvös volta mel­lett fölhozni csak azt, hogy a házszabályok, mint nagyon jól tudjuk, ily regnicolaris bizottság ál­tal lettek elkészítve. Ha ugyanezen országgyű­lésnek, a mint az eddigiek meglehetősen tanúsít­ják, a reformokban nagyon kevés eredménye lesz, nem a regnicolaris bizottság által elkészített ház­szabályok lesznek ennek jó részben okai. Az utóbbi országgyűlés alkalmával a tisztelt igazságügyminiszter ur egy törvénykezési javas­latot nyújtott be. Az eredetileg, a mint volt, — mindenki emlékezik reá — örök elveket foglalt magában. Az országbírói értekezlet szabályainak egyes, a magyar jogviszonyoktól eltérő nézeteit akarta kiegyenlíteni: a magyar törvényt emliti, a szo­kásos jogviszonyokkal. Azonban regnicolaris kül­döttség elé került a törvényjavaslat: ós mit ta­pasztaltunk ? Rendes alaki törvényt alkottak be­lőle; és elmondhatjuk jó lélekkel, hogy roszabbá tették. T. tagtársam Dietrich ur hivatkozott ezen törvénykezési eljárás roszaságára, és egyes egyedül az igazságügyminiszter urat okozta ezért. Méltóztassék visszaemlékezni: ha csakugyan van rósz a törvénykezési eljárásban, annak legkevés­bé az igazságügyminiszter uráltalelőterjesztett, min­denesetre jobb törvényjavaslat az oka. Másutt ismét, a külföldön azon normativumot alkalmaz­zák, mely például nálunk jelenleg az igazságügy­minisztérium vezérlete alatt álló zártbizottság­ban követtetik. De ugyan hogyan állunk, lehet-e rajta segí­teni ily polyglot országban, hol előszeretetünk, hajlamaink oly eltérők, jogi viszonyaink oly kü­lönbözők ? Igen sokan vannak közöttünk, kikrjek tevé­kenysége, működése a 48. előtti jogi állapotba esvén vissza: előszereteteknél, hajlamaiknál fogva sok tekintetben még mindig ragaszkodnak ahhoz; és lehet-e csodálni: azt óhajtják, hogy abból mi­nél több megmaradjon, ha mindjárt talán nem egészen czélszerü is többé? Sokan ismét az ujabb kor emberei, kik az úgynevezett osztrák jogi rendszernek tanítványai, növendékei levén, mű­ködésük, cselekvésök azon időre esvén: majdnem azonosultak az osztrák rendszerrel; és lehet-e csodálni, ha ezek természetes hajlamuknál fogva azt óhajtják, hogy ezen rendszer visszajöjjön? Innen van aztán az, hogy a közeli időben, az őszszel egybegyűlt jogász gyűlés alkalmával, máskülönben igen tekintélyes jeles tagjai a jog­tudósoknak, találkoztak olyanok, kik az osztrák jogrendszernek — természetesen polgári részének — visszaállítását indítványozták. Ismét vannak igen jeles szakférfiak, kik szemmel tartván a külföld előhaladását, azt mélyen tanulmányoz­ván, aziránt viseltetnek előszeretettel, és azt kí­vánják átültetni; sőt egyes egyedül majdnem ennek átültetésétől várják jogviszonyainknak gyökeres átváltozását. Ennyi különböző nézet, ennyi különböző hajlam és előszeretet mellett, mert mindez létezik: — hol legyen az üdvös közép ? De továbbá mind nálunk, mind külföl­dön mit mutat a tapasztalás % Tegnap igen t. képviselőtársunk Ghyczy Kálmán fölemlité, és né­zetem szerint, igen helyesen, hogy a tisztán szak­férfiak, az úgynevezett doctrinairek, a gyakorlati

Next

/
Thumbnails
Contents