Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

124 285. országos Ölés február 14. 1871. sérti, lehetetlen, hogy megjegyzést he tegyek erre; mert egy igazságügyminiszter szájából kell azt hallanunk, hogy az országbírói értekezlet határozatai törvény erejével birnak; holott azok nem birtak soha törvény erejével; mert az 186 3 -ik évi országgyűlés nem volt teljes országgyűlés, és nem volt koronázott király, ki azt szentesítse, akkor, mikor ama munkálat alkottatott. Az 1791 -ki XII. törvényczikk, melyet mindaddig fogok az országban hirdetni, mig azon alkotmányos érzület, melyről annyira megfeledkeztek, vissza nem állíttatik, ezen törvény, mondom, azt mondja: törvény csak az, mi a törvényesen összehívott országgyűlés, és a törvényesen koronázott király által hozatik. (Helyeslés.) Tagadhatja-e valaki, hogy az országbírói értekezlet e kellékeket nélkülözi ? Hiszen az 1861-ki országgyűlés sem merte azt törvénynek nevezni, hanem csak elfogadás végett ajánlotta a törvényhatóságoknak; de egy pillanatra sem követelte, hogy a szerint járjanak el. A mi a miniszter ur azon második megjegyzését illeti, hogy engem oly jó juristának tart, ki még az apácza-burnót törvényét is tudom, s azt teszi utánna: csodálkozik, hogy azt nem tudom, mit tudnom kellene, az országbírói értekezlet nyomán: hogy a kérdéses időben a végrehajtásra nézve a váltótörvény szolgált zsinórmértékül, ebben pedig nincs az, hogy a hivatalnokok fizetését lefoglalni nem lehet. En magam is emiitettem, hogy az nincsen ugyan ben a váltó-törvényben : de megemlítettem azt is, hogy több esetben a váltó föltörvényszék által kimondott ítéletek úgy magyarázták a törvényt: hogy, ha csődben nem lehet a fizetést lefoglalni: akkor még kevésbé lehet váltó esetekben. Ilyen ítélet volt az 1845. évi február 28-án kelt 248-ik számú váltó föltőrvényszéki ítélet; ilyen a hétszemélyes táblának 52-ik számú ítélete, mely 1846-ban november 6-ikán kelt. Ilyen az 1846-ik évi auguszt. 18-án 1432-ik számú alatt a váltó föltörvényszék által hozott ítélet. Tessék ezeket megnézni, ezekben ki van mondva, hogy a közhivatalnok fizetése váltó végrehajtás alá nem esik. így értvén a dolgot, azt gondolom: tudom, mit lehet váltóvégrehatás alá venni, mit nem. A sajtó rendeletekre nézve valaki, gondolom Tisza Kálmán, azt a szemrehányást tette a miniszter urnák, hogy kibocsát ma egy rendeletet, holnap azt megváltoztatja, holnapután megint uj rendeletet bocsát ki, s azt újra megváltoztatja. Erre a miniszter ur azt mondotta, hogy kibocsátott pótrendeletében szó sincs arról, hogy a korábbi rendelet módosíttatnék, hanem ebben a korábbinak paragrafusai csak magyarázva vannak. Engedje meg a t. ház, hogy ón a miniszter ur ez állítását magával a rendelettel czáfoljani meg. — 1867. május 17-én kelt rendelet 83 §-a így szól: „midőn pedig a meg nem jelent vádlott fogságra is Ítéltetik, e büntetés ujabb esküdtszéki eljárás nélkül nem lesz ugyan rajta végrehajtható, hanem az ítéletnek az leend következése, hogy az elitélt vádlottnak esküdtszék elé állítása köztörvényhatósági utón, s ha egyébb ként nem lehet: személyének letartóztatása által is eszközöltetik," Ez egészen megfelel a magyar törvények szellemének: mert miként az előtt mondottam, hogy védelem nélkül Magyarországban senkit elitélni nem lehet, igen is, nem lehet a vádlottat makacsság és meg nem jelenés folytán elitélni; hanem megfogják előbb a vádlottat, és a bíróság elé állítják. így magyarázta ezt minden ember, maga a szerencsétlen Böszörményi is, kit makacsságból ítéltek el, és ki azt hitte, hogy a pénzbírságot meg lehet ugyan rajta venni, de a fogságot ujabb esküdtszéki tárgyalás és védelem megengedése nélkül végrehajtani nem szabad. Ott van azonban a 1867-iki Julius 25-én kelt rendelet, mely így szól: „Ha azonban a makacsság alapján hozott ítélet fogság büntetésre szól, melyre nézve reexecutionak helye nem lehetne: ez esetben a végrehajtás fölfüggesztetik, s ha már foganatba vétetett, az uj eljárás megengedése után azonnal félbenhagyatik." Itt e rendeletben már az van, hogy a makacsságból hozott fogságbüntetést végre lehet hajtani. Tanultam életemben sok törvényt magyarázni és egymással megegyeztetni, sokszor a leghomályosabbat is : de e két rendelet ugy áll egymás mellett, hogy bátran merem állítani, hogy ezt a t. miniszter ur maga sem érti. Bizonyos azonban, hogy az utóbbi rendelet az előbbenit megváltoztatja. így magyarázta ezt a semmitőszék is, mert midőn Böszörményi fölfolyamodott, a Julius 25-iki rendelet 6-ik szakaszára hivatkozott, azt mondván: „Ott van a miniszter ur Julius 25-iki rendeletének 9-ik szakasza, mely szerint igenis, végre lehet hajtani a fogságot!" En megvárnám azt, hogy valahányszor az igazságügyminiszter ur tényekről szól az országházban, ugy fontolná meg szavait, hogy az ember ne kétkedjék abban, ha vajon az, a mit állit, ugy van-e vagy nem. Megkívánom és megvárom, hogy jövendőben, ha a miniszter urnák egyéb hiányt elnézek is, de tények állításánál igenis megvárom, hogy nyi-