Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285 országos Ülés február 14. 1871. 123 zott. így, ha két szomszéd asszony összeperlekedett egy kakas fölött, az a rendes perutra tartozott; Nézzük már most: meddig tartott volna egy kakas-per, és mikép ment? Akként, hogy beadván a keresetet: arra kapott a perfölvételre egy határnapot, s erre a félnek magának nem volt szabad megjelenni, hanem ügyvédet kellett vallani. Elmegy az ügyvéd a perfölvételre, és mi történik ott? Csupán az ellenfélnek elleniratát veszi át; de ha az ellenfél azt mondja, hogy 15 napi határnapot vesz igénybe: az neki simpliciter megadatik. Midőn az uj terminusra megjelennek, és az egyik fél mégsem hozta be elleniratát : joga volt jegyzőkönyvileg nj határnapot kérni, a melyet a biróság nem tagadhatott meg. A mint az elleniratot beadták, a válaszra megint 15 nap volt kitűzve. Ezen határnapra elmegy mindkét ügyvéd, s ha a válaszszal egyik nem készült el: igénybe vehetett 15 napi halasztást, s ha megint nem készült el: jegyzőkönyvileg kérhetett halasztást. így ment ez végig a viszonválaszon és a többi megengedett végperiratokon, ugy: hogy a kakaspernek tárgyalása a legkisebb határidőkkel 189 napra terjed, és tizenegyszer kellett megjelenni az ügyvédeknek. Szerencse, hogy ezen az országgyűlés ugy segitett, hogy a kisebb ügyekben, egész 300 forintig, nem szükséges, hogy a követelés világos okiraton alapuljon ; és segitett továbbá azáltal, hogy a rendes perekben nem szükséges, hogy az ügyvéd személyesen menjen el; hanem a határnap bevárása nélkül, előbb elküldheti a szolgáját vagy segédjét a periratok átadására a pertárnokhoz. Azt mondja az igazságügyminiszter továbbá: „vádol, hogy rendeletet bocsátottam ki a siculica haereditás tárgyában, holott ezért Erdély nekem köszönetet szavazott. Ezen rendelet behegesztette a Székelyföldnek régi sebeit, és lehetővé tette, hogy az úrbéri perek, melyeknek folyama már évek óta föl volt függesztve : ismét folyamatba tétessenek." Én, tisztelt miniszter ur, nem tudom, hogy kik voltak azok Erdélyből, a kik bizalmat szavaztak; de ha történt bizalom-szavazás valaki részéről: azok elismerhették a kibocsátott rendeletnek gyógyító hatását; de alkotmányos érzelemmel azok bizonyára nem birtak; és ha a miniszter ur által kibocsátott rendeletek jók voltak, és Erdélyre nézve segítettek a bajokon, kétségkívül még jobbak lettek volna, ha a miniszter ur azokat törvényjavaslat alakjában terjeszti vala a háayglj^ és a ház által megszavaztatja. A harmadik megjegyzés, mit a miniszter ur mondott, igy hangzik: „Szomorkodással látta a t. képviselő ur, hogy perrendtartás van készülőben, mielőtt a polgári törvénykönyv elkészült volna. A mi fölött azonban nekem szomorkodnom kell, az, hogy találkozhatik jurista Magyarországon, kit fájdalommal tölt el azon hir, hogy a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság alapelveire fektetett uj perrendtartás már készen van." (Helyeslés jobbról.) Ha, t. ház, nem feküdnék előttem a tisztelt miniszter urnák egy munkácskája, egy perrendtartás, melynek bevezetésében nagy szavakkal van hangoztatva a nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség : akkor azon Ígéretet, mely szerint uj perrendtartás létesíttetik a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség alapján, kielégítőnek tartanám; de még akkor is megmaradnék azon állitásom mellett, hogy a polgári törvénykönyv elkészülte előtt az uj tervezet idő előtti. Azonban engedje meg a t. miniszter ur megvizsgálnom, hogy midőn a miniszter ur az 1867. évi perrendtartás élőbeszédében azt monda, hogy az eljárás szóbeli és közvetlen: micsoda szóbeliség az, midőn az. a mit az egyes bíróságoknál szóval elmondanak, jegyzőkönybe vétetik, és a bíró ezen jegyzőkönyv alapján itól; a rendes eljárásban pedig a felek élő szóval e^y betűt sem tesznek; minden írásban megy, a fél nem látja a bírót, mert őt az ügyvéd képviseli, de még az ügyvéd sem lát bírót, mert a tárgyalás Írásban foly? íme ez a közvetlenség és szóbeliség, melyet a miniszter ur igért, mely bizonyára nem jogosít arra, hogy oly nagy dolgot várjunk az* uj tervezettől, mint a milyet a miniszter ur kilátásba helyez. Azt monda továbbá a t. miniszter ur a hivatalnokok fizetésének végrehajtás alá vétele tárgyában : „de itt a képviselő ur egy lényeges körülményt felejt ki, és ebben rejlik a félreértés; nem mondom, hogy szándékosan felejtette azt ki, hanem oly jó juristától, ki a rendeleteket is annyira tanulmányozta, hogy még azon rendeletet is tudja, mely az apáczák burnót-adagairól intézkedik : bátran megvárhattam volna, hogy tudni fogja azt, miszerint a esődtörvény speciális törvény, mely csupán csak csőd esetében, több hitelező eoncurrentiájánál alkalmazható; holott az országbírói értekezlet határozatai, melyek pedig törvény erejével birnak, átalánossá tették azon szabályt, hogy polgári perekben a végrehajtás a váltótörvény szerint eszközöltessék. A váltótörvénynek pedig azon részében, mely a végrehajtásról szól, és mely előszámlálja azon tárgyakat, melyek a foglalás alól kiveendők, egy betű sincs mondva arról, hogy a hivatalnokok fizetése is kiveendő lenne." (Helyeslés a jobb oldalon.) Lehetetlen, mert alkotmányos érzületemet 16*