Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-281

6 281, országos ülés február 9. 187t. telét nagyon megnehezítette Dietrich képviselő nrnak tegnap e részben tett fölszólalása. Mert alaptalan vádak közé elegyítve, a legalaposabb panaszok is elvesztik hatásukat, és a tendentio#us előadás sohasem szolgál az igazságnak, sohasem alkalmas arra, hogy a baj valódi okait földerítse. Az igazságügy barátainak méltó panaszait Dietrich képviselő urnák tegnapi élőadása csak gyengítette, és a tendentiósus előadás, melynek egyedüli czélja, ugy látszik, csakis az volt, hogy sújtson, s ennélfogva valóban majdnem lehetetlenné teszi e részben a tárgyilagos ítéletet. Én tehát, hogy a valódi bajok e téren földeríthessenek, okvetlen szükségesnek tartom, hogy mindenekelőtt azok, a mik itt tegnap elmondattak, — és melyek nem állanak, — reetificáltassanak. A t. képviselő ur igazságügyi állapotunk jellemzésére oly egyes, igazán mondhatni, kisszerű eseteket hozott föl, melyek, még ha tényállásuk itt megállapittathatnék is : semmit sem bizonyítanának ; mivel, ha egyes közegek visszaéléseket, helytelen intézkedéseket tettek is: azok az igazságügyre világosságot nem derítenek, sem pedig nem imputálhatók be azon közegeknek, melyeket tegnap a képviselő ur megtámadott. Másrészt a kormánynak oly intézkedéseit is megtámadta, melyek ha egyben másban,— meg fogom mondani, hol gondolom, — hibáztathatok is: a kormány itt bizonyára nemcsak nem hibáztatható, hanem elismerést érdemel. Első rendű észrevételei a képviselő urnák a törvénykezés terére vonatkoztak. A többi közt olyanokat is mondott, miket szükségtelen is talán említeni, miután azok majdnem önmagukban hordozzák már annak bélyegét, hogy egyátalán nem is vonatkozhatnak az igazságügyre átalában; hanem jellemzéséül az igazságügynek fölhozott több esetet, a törvénykezés terén : nevezetesen fölhozta a pécsi püspök mérgezési esetét, bizonyos birák esetét, kik a választókat kalódákba záratták; fölhozott bizonyos pandúrt, vagy más közegeket, kik tortúrát követtek el, és azért meg nem büntettettek. Ezzel akarja igazságügyünk állapotát jelezni, és azért vonta kérdőre az igazságügyminisztert. Ha itt a pécsi városi kapitány, vagy tisztiügyésznek budgetjét tárgyalnék, vagy legalább annyit mondott volna a képviselő ur, hogy jelentést tett a pécsi püspök mérgezése esetéről az igazságügy-miniszternek, hogy az iránt a vizsgálatot megindittassa: akkor talán erről itt szó lehetne; hanem az igazságügyér nem rendőr, kinek bűneseteket puhatolni volna föladata. És másodszor, ha egyes eset az igazságügyminiszternek nem jutott tudomására : akkor nem sürgetheti, hogy ez iránt a vizszgálat megindittathassék. Elnök (leszáll és helyét Somssich Pál foglalja el.) Hodossy Imre: A két bíró esete tárgyában megjegyzem először: hogy egyes hibás ítéletek a legrendezettebb igazságügy mellett is előfordulnak; de másodszor: nehéz is volna itt e helyen constatálni azt, hogy mik voltak a hasonlatosságok és különbségek azon ket eset közt. Lehet, hogy az igen t. képviselő ur ügyesebb védelme, lehet, hogy azon körülmény, hogy talán az illető enyhítő körülmények helyesebben voltak kiemelve az egyik esetben mint a másikban, indították a bíróságot arra, hogy máskép ítélt az egyik esetben, mint a másikban; de semmiesetre sem lehet egy bíróság helytelen ítélete után az egész igazságügy jellemzésére következtetést vonni, a miért a kormány kérdőre vonható volna. Ali ez a pandúrra vonatkozó esetre nézve is, a mely szintén legfölebb csak egyes visszaélést jelez, de nem azt, hogy az igazságügy átalában mily lábon áll: mert a legjobb, a legrendezettebb igazságügygyei biró államban is fordulnak elő egyes visszaélések. De még sokkal igazságtalanabb volt a t. képviselő ur a kormány iránt ott : a midőn az igazságügy terén kiadott rendeletekről szólott. Fölemiitette többi közt azon rendeletét az igazságügyminiszter urnák, melylyel elrendeltetett, hogy a tisztviselők fizetései executio utján lefoglaltathassanak és kettőt mondott erre, először : hogy egyenesen törvénybe ütköző tett a miniszternőié; másodszor: hogy ő felsége tekintélye ellen vétett. Az elsőre nézve bátor vagyok kérdezni a t. képviselő urat, hogy tud-e azon időből : midőn ezen rendelet kelt, más törvényt, a melyben arról volna szó, hogy mi vonható executio alá, mi nem, mint az 1840: XV-dik tövényezikk II. rész 154. §-át, mely a váltó-végrehajtásról szól és benne egy szóval sincs mondva, hogy a tisztviselők fizetései lefoglalhatok nem volnának. A t. képviselő ur arra hivatkozott, hogy a csődrendtartás intézkedik ellenkezőleg; ámde itt nem csődről, hanem executióról van szó, és midőn azon törvény, mely az iránt rendelkezik, hogy mi nem vonható executio alá: a tisztviselők fizetéseit nem veszi ki; akkor azok lefoglalhatok, amit egy udvari rendelet ellenében a miniszter rendelete be is hozott, melyet épen azért törvénytelennek nem lehet mondani. Hogy a t. képviselő ur, ő felsége tekintélyét emiitette föl, azon nagyon csodálkoztam, mert ha ő felségének egy kormánya ő felsége más kormányának rendeletét megváltoztatja, hogy abban mikép lehet megütközni; azt, ha a képviselő ur tegnap többször fölemiitett alkot, mányos érzületével fog számolni : maga is alig