Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos Ütés február 14. 1871. 121 Méltóztassék megengedni, hogy midőn a törvény elveit vitattam: midőn az esküdtszéket bírálat alá vettem: akkor a miniszternek azon nyilatkozatára gondoltam, melynek beváltását elvárjuk, t. i. hogy az esküdtszéki eljárás átalánosan, minden bűntettre be íog hozatni. Igen is, a nagyobb bűntetteket értem: — hogy tehát nem fog különálló sajtóbiróság létezni, hanem az esküdtszéki eljárás átalánossá fog válni. Már most méltóztassanak megengedni : ha ezen intézmény átalánossá válik, hogy én három bírónak oly nagy mérvű jogot nem adhatok, hogy föltéve, a halálbüntetés fön fog tartatni, halálra ítélhessen, vagy elitélhesse az illetőt élethoszsziglani börtönre, a nélkül, hogy ezen ítéletet fölebbezni lehetne, inkább lemondok az esküdtszéki intézményről, és azt mondom, ítéljenek szakbiróságok. Számos példa van, hogy az első bíróságok halálra Ítéltek valakit; a fölehbezés folytán kifejtetvén azonban a mentő okok : a felső bíróság azon jogánál fogva, hogy enyhíthet, sokszor 3-—4 esztendei fogságra szóló ítéletet hozott. En a személyes szabadságot oly nagy becsünek tartom, hogy a többi legfőbb ügyeket is kicsinyeknek tartom hozzábépest; és ha a törvényhozásnak valahol kell gondosan eljárnia, ha valamit kell védelmeznie: első helyen áll a személyes szabadság; és ha az 5 frtos polgári perben megengedjük, hogy az illető a legfőbb bíróságig menjen, hogy ez ügyben a semmitőszékig 3 fórum Ítéljen: akkor, midőn az ember legdrágább kincse, a személyes szabadság, forog kérdésben, odaállítjuk a statarialis bíróságot, melynek ítélete ellen nem lehet fölebbezni. Azért nem helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem azt elvből, de nem helyeselhetem azt azért sem : mert az 1843-ki büntető törvény javaslat elveivel meg nem egyez; pedig a miniszter az 1848: XVII. tczikkben csak arra van meghatalmazva, hogy bocsásson ki egy rendeletet az 1843-iki büntető javaslat elvei szerint. Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni. A másik, hogy azt mondja: „De azt nem méltóztatott mondani, hogy nálunk nincsen törvény, mely a büntető eljárás bármely módját és nemét szabályozná, hogy az egész tisztán törvényszéki gyakorlaton alapul, ugy a rendes, mint a sommás és a statarialis eljárás. Ezt kellett volna kiemelnie a képviselő urnák, kiemelnie, hogy nálunk az igazságszolgáltatás legfőbb kérdésére nézve nincs törvény." A t. képviselő ur a dolog egyik felét elhallgatta, hogy a másikkal igazságtalanul sújtson. Ezt ugy tekintem, mintha leczke akart KÉPV. H. NAP1Ó 18® J- XIII. volna lenni ; és én nem akarom szemrehányásképen vissza mondani a leczkét: csak azt jegyzem meg, hogy nem illik Magyarország törvényhozását oly sötét színben állítani elő, hogy nekünk: épen semmire sincs törvényünk. Mit fog ehhez mondani egy idegen, a ki Magyarországot nem ismeri? En megfordítom ezen tételt, és azt mondom, hogy igen is alig van állam a világon, és alig volt: hol a büntető eljárásra nézve szabadelvűbb törvények léteztek volna, mint Magyarországban. És miután állításaimat nyomban be is szoktam bizonyítani, ezen állításomat is bebizonyítom a képviselő urnák. (HaRjtá! a szélső balon.) A büntető eljárásnál, sőt már annak megkezdésénei is oly figyelemmel volt a magyar törvényhozás a személyes szabadságra, és a polgári becsületre, hogy egy óvatossági törvényt hozott, melynek példáját más törvényhozásoknál nem fogjak egyhamar megtalálni. Ez az: hogy valakit minden csekélyebb vádra a büntető bíróság előtt meg ne hurczoljanab; hanem hogy a bíróság előbb vizsgálatot tartson. Fölhozom erre nézve az 1636 : XL. t. czikket, mely azt mondja : „ne ad leves aliquas suspiciones, sed praemissa Inquisitione proeedatur". A másik, a mi a személyes szabadságot biztosítja, és mi ugyan ennekelőtte csak a nemesekről szólt : most azonban, az országbírói értekezlet által mindenkire ki van terjesztve, a híres „primae nonus"; továbbá az 1723: V-dik t. ez., melynél fogva Magyarországon senkit, kivévén a tetten kapott rablókat és gonosztevőket: törvényes megidézés nélkül elfogni nem szabad. Hogy a bíróságok ezt nem tartották meg, annak nem a törvény az oka. Hogy pl. a törvény világos rendelete ellen Asztalost, Madarászt, és utóbb Ferenczyt is letartóztatták; midőn még a nóta infidelitatis esetében is kimondja a törvény, hogy valakit elitéltetése előtt letartóztatni nem szabad: — ennek nem a törvény, hanem a kormánytól függő bíróság az oka. (Helyeslés bal felől.) Egyik fődolog a büntető pervitelben Magyarországon azon nagy elv, melyet más törvényhozások szintén pem ugy követtek, hogy t. i. Magyarországon senkit bűntettre nézve in contumaciam elitélni nem szabad. Mivel azt monda a képviselő ur, hogy nincsenek törvényeink : bátorkodom e tekintetben néhány törvényt fölhozni. Ott van az 1608. koronázás utáni II-dik t. ez., az 1625 : XlII-dik t. cz„ az 1638 : LX.t. ez., az 1659 :XVI.t.cz., az 1687: XIY. t. ez. Mindezekben ki van mondva, hogy valamely vádlottat, kit elfogni nem lehetett, vagy a ki megidóztetvén, nem jelent meg: akkor „prosseribatur et persequetur", azaz, nyomoztassák addig, mig el lehet őt fogni. De mig valaki 16