Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-285
120 286 országos Siet február M-. 18?t. niszteri sajtórendeletben statáriális természetet, hogy az gyors; hanem abban találtam: hogy ott a végitélet, a meritorialis itélet ellen nincs fölebbezés. Tudom, t. képviselőház, hogy az az esküdtszéki intézménynél átalában ugy van, hogy semmiségi panasznak csak formahiba miatt van helye ; de tudom, és jól ismerem mindazon panaszokat, melyek a különböző országokban az esküdtszéki intézmény ellen épen e miatt fölmerültek ; tudom, hogy tekintélyes juristák magát az esküdtszéki intézményt kárhoztatták el, épen azért: mert az statariaíis eljárás. (Jobb felől derültség.) Ne méltóztassék mosolyogni, midőn azt mondom, hogy az statáriális eljárás: mert voltak igen mélyen gondolkozó és meglehetősen jó juristák, kik azon eljárás épen ezen részének megváltoztatását indítványozták. Voltak tőrvényjavaslatok is, melyek ezt czélozták, s dicséretére válik a magyar törvényhozásnak, hogy a 43-diki törvényjavaslatban, mely némikép mégis az esküdtszék természetével bir, mint múltkor is hivatkoztam : határozottan ki van mondva, hogy a végitélet ellen is lehet fölebbezni. Ha méltóztatnak tagadni, fölolvasom a szakaszt. A büntető eljárásnak a törvényjavaslatban két része van. Egyik része az, melyet most tulajdonképen az esküdtek végeznek, csakhogy nem egészen olyan. Az első rész a perbefogatási rész: hogy t. i. mielőtt a vádlottat perbe lehetne fogni, mielőtt a vádlottat itélő bíró elé lehetne állítani: egy választott perbefogó szék itél fölötte. Ezelőtt védheti magát, s ez mondja ki, hogy a perbefogatást megengedi-e vagy sem ? s ha nem engedi meg: ezen itélet ellen maga a 43-diki javaslat sem enged fölebbezést. De midőn a perbefogatás megengedtetik, ezen ítélettel a perbefogó szék csak annyit mond ki, hogy a perbefogatást megengedi ; s ezzel még nincs kimondva az: hogy vétkes; mert akkor még az itélőszéknek joga van fölötte Ítélni, s kimondani azf, hogy a vád nem alapos, s hogy nincs álladék. Ezen itélőszéknek ítélete ellen pedig azt mondja a törvényjavaslat (olvassa) 403. §. Az első biróságu Ítélőszék végitéletét mind a közvádló , mind a vádlott fölségsértós, hűtlenség, pénzhamisítás, és a király személye elleni sértő kifejtezések eseteiben a főtörvényszékhez, más bünőttteknél pedig a feltörvényszékhez ós innét a főtörvényszékhez mindig fölebb viheti föl. „Törvényszéknek mondja a királyi táblát, főtörvényszéknek a hétszemélyes táblát. Ezen négy esetben, hogy nincs egynél több fölebbezésnek helye, azért van, mert most is ezen főbenjáró bűntényeknek csak két fóruma van : a királyi tábla és csak egy föllebbezés a hétszemélyes táblához; de ezen néhány esetet kivéve, végitélet ellen kétszer van föllebbezésnek helye. Azt mondja a 404-ik §.: „Ezen fölebbvitel, vagy az eljárás lényeges formáinak megsértése miatt, vagy mind a kettőre nézve egyszerre és egy időben történik." Ezen tőrvényjavaslat annyira ment szabadelvüségében, hogy egy nagy különbséget tett a büntető eljárás és a polgári eljárás elveikőzt. A polgári eljárásnak egyik alapelve az, hegy a fölebbezésben uj okiratokat, uj argumentumokat, uj adatokat fölhozni nem lehet, azt a biró nem veszi figyelembe. De annyira gondoskodott ezen tőrvényjavaslat a személyes szabadságról, hogy a 410. szakaszban kimondja, hogy (olvas.) „Ezen írásban a főlebbvivő fél, a fölebbvitel okait előadja, és ha abban a per folyamatában nem emiitett tett dolgokat, vagy uj bizonyságokat hozna föl, melyek az ügy érdemére lényegesek : akkor az ügy uj tárgyalás végett az eljáró itólőszékhez visszaküldetik. Most már nemcsak a magyarországi törvényjavaslatra, hanem bátorkodom hivatkozni az eskűdtszéki ügyekben, egy talán minta-törvényjavaslatra, mely 1850. január 17-én bocsáttatott ki a lajtántuli tartományok azon részére, melyben az 1803-ki büntető törvénykönyv van hatályban. Méltóztassék azt megtekinteni, abban szinte kétfelé van osztva az eljárás. Igenis, mielőtt az esküdtek elé lehetne valakit állítani, törvénytudókból álló bíróság mint perbefogó tőrv. székitél. S ezen császári pátenssel be hozott törvényjavaslatban megengedtetik a perorvoslat: mert a perz befogó szék Ítéletétől a legfölsőbb forumhovan fölebbezés. (Halmossy Endre közbeszól: Nincs !) A perbefogó szék határozata ellen van egész a legfölsőbb fórumig föllebbezés; midőn pedig a perbefogó szék végzése alapján a vádlott esküdtszék elé állíttatott: ott semmiségi panasznak van helye, mely még a büntetés mértékére és a törvények hibás alkalmazására is kiterjed; és egyátalában a semmiségnek körülbelül 18 esete van fölszámítva, melyekből az igazságügyminiszternek munkálatában csak 4 pontot lehet fölismerni : mert az 1867. május 17-én kelt sajtórendelet semmiségi esetet csak négyet hoz föl. Tehát oly annyira statáriális az eljárás, hogy az a 3 biró, midőn az esküdtszék kimondta a „vétkest" : tetszése szerint elitélhetett 5 frtra, 5 vagy 6 évre, a mennyire a törvény megengedi, és ezen itélet m mértéke ellen legkisebb további észrevétel sem foroghat fön: mert fölebbezésnek nincs helve.
