Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

285. országos ülés február J4. 1871. 119 • tartozik szorosan véve a költségvetés tárgyalásához, hogy a ház most azon módok felett tanácskozzék: mikép kell codificálni? Itt a miniszter kér 50,000 frtot rendkívüli codificationális költségre. A kérdés, mely jelenleg fönforog, az : vajon megnyerte-e a miniszter eddigi codificationális eljárásával a képviselőház bizalmát anynyira, hogy ez összeg megszavaztassák, és egészen reá bízathassák, hogy oda fordíthassa, a hova neki tetszik; vagy pedig az eddigi eljárás nem paranesol-e óvatosságot? (Helyeslés hal felől.) Es épen e szempontból bátorkodtam a miniszter ur e részbeni működését, az átalános vita alkalmával vizsgálat alá venni; és részemről kijelentem, a mint akkor is kijelentettem: hogy nekem nincs bizalmam, hogy a miniszter ezen 50,000 frtot helyesen tudja fölhasználni és hogy azzal jobban fog codificálni, mint eddig. És ezért a legkevesebb, a mit a ház megkívánhat az, mit Ghyczy Kálmán képviselőtársam indítványozott : hogy t. i. szerezzünk magunknak tudomást arról, mit szándékszik csinálni a miniszter ur az 50,000 frttal ? és tökéletesen igaza van Ghyczynek abban, hogy a meddig ezt a miniszter ur meg nem mondja: lelkiismerete s ugy az enyém is meg nem engedi, hogy az 50,000 frtot megszavazzuk. Mint mondám, nem tartom a vita tárgyához tartozónak arról szólani: mikép történjék a codificatio s nem is akarok erre kiterjeszkedni; hanem mivel a múlt alkalommal Hodossy Imre képviselőtársam azt mondotta rólam, hogy a többi közt Dietrich Ignácz indítványozta azon eljárást, ha jól emlékszem, egy törvényjavaslatban, hogy pályázat hirdettessék egyes törvényjavaslatok elkészítésére; ezen állítást helyre kell igazitanom. Méltóztassék valahol megmutatni, hol indítványoztam én törvényjavaslatban ilyféle pályázatot? E tekintetben bátorkodom hivatkozni törvényjavaslatomra, melyben ez mondatik: „a rendszeres törvényhozási javaslati munkálatoknak a fönebbi szakaszok szerint megkivánt minőségben gyors és sikeres elkészítése végett a minisztériumnak megengedtetik, hogy e munkára az ország költségén, kellő számú, alkalmas és munkás szakférfiakat és segédszemélyzetet alkalmazzon és a czélra külön költségvetést terjeszthessen elő." Ez tehát nem veszi ki a codificatiot a miniszter kezéből, és nem bízza azt pályázatra. Van igenis a kérdéses törvényjavaslatnak egy szakasza, mely megengedi, hogy magánosok is terjeszthessenek be törvényjavaslatokat, s intézkedik arról: mi történjék oly törvényjavaslatokkal, melyeket magánosok s így sem a minisztérium, sem az egyes képviselők nem adnak be. Ezt én helyesnek tartottam, helyesnek tartom most is azért: mert méltóztassék elhinni, hogy pirulás nélkül mondhatjuk el és anélkül, hogy a magunk tekintélyéből valamit elvonnánk, hogy a házon kivül az országban sokkal több tapasztaltabb és a codificatiora nézve alkalmasabb jurista van, mint itt; mert a képviselő választásoknál a tapasztalt, a gyakorlati életben jártas ügyvédek rendszerint nem vállalkoznak; mert magam is érzem minden csekélységemnél fogva, hogy mennyit veszít egy képviselő az által, ha ügyvédi ügyeit elhanyagolja, mivel mindakettőt: az ügyvédét, valamint a másikat nem teljesítheti és ezt annálfogva sem lehet, mert két helyen lakni egyszerre nem lehet. Azon juristáknak, kik a házon kivül vannak, s kik azért, mert valamely biztos jövedelmező állást odahagyni nem akarnak, tán nem kerülnek ide, azon juristáknak alkalmat kívántam nyújtani: hogy ők is dolgozzanak és előterjeszthessenek valamely munkát. De mivel e materi alistikus században, melyben élünk, nem lehet várni, hogy valaki ily terjedelmes munkára ing}

r

en vállalkozzék ; azért mondottam ezen §-ban: „oly vázlat, vagy törvényjavaslat, melyet nem a kormány készíttetett, azon esetre, ha törvényül avagy ha csak annak alapjául is elfogadtatik : ennek megtörténte után,a törvényhozás megállapítása szerint, a munka minőségéhez képest jutalmaztatni fog." Itt tehát biztatásul annyi van kimondva, hogy ha találkoznak, kik ily munkára vállalkoznak : ezt az ország nen kívánja tőlük ingyen; hanem ha valamely jeles munkát tudnak előterjeszteni: azt az ország meg fogja jutalmazni. Vannak példák, hogy más országok is egyes munkákat megjutalmaznak. Ennyit akartam a codificatiora nézve megjegyezni, hogy Hodossy képviselő ur állítását helyreigazítsam. Már most azok után, miket a múlt alkalommal a codificationak egy részére nézve fölhoztam, még néhány észrevételt kívánok tenni: először Hodossy képviselő nyilatkozatára, azután az igazságügyminiszter ur beszédére. {Halljuk!) Először is a statarialis eljárásróllevén szó, azt mondta Hodossy képviselő ur, hogy „de mégis szerencsét kívánhat magának a t. igazságügyminiszter ur ahhoz, hogy a képviselő ur kritikus szelleme nem tudott más hibát fölfedezni rendeletében, mint azt, hogy nagyon gyors, hogy statarialis, és csak ezen egyetlen pontban talált eltérést az 1843-ki fenyitő perrendtartás és az igazságügyminiszter sajtórendelete közt: ez pedig bizonynyal nem olyan nagy vád, melyet sújtani lehetne." A képviselő ur nem fogta föl helyesen bej szédemet; mert én nem abban találtam a mi-