Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

286. országos ülés február 14. 187!. 115 lyok szerint, ily kérdés nem intézhető,— bátor va gyök kérni a t. házat, hogy tekintetbe véve a kérdés sürgősségét, engedje meg nekem, majd ha a miniszterelnök ur megérkezik, hogy akkor intézhessem hozzá kérdéseimet. (Fölkiáltások: Nem lehet!) Elnök: Méltóztassék elmondani beszédét, a gyorsírók leírják és közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Helly Ignácz: Fölmerültek oly jelenségek az utóbbi napokban, melyek ki nem kerülhetik, a mint ki sem kerülték senki figyelmét; oly jelenségek, melyekkel a háznak nem foglalkozni lehetetlenség. Látjuk, tudjuk mindnyájan, hogy e napokban létrejött a Lajthán túl egy uj kormány, egy uj minisztérium, rendkívüli utón, a mint mondani szokták, extra parlamentalis utón. Tudjuk, hogy e minisztérium leendő kineveztetéséről sem a közös kormány nem tudott semmit, sem a speciális magyar minisztérium. Alig néhány nappal későbben láttuk annak ismétlését, mintegy viszhangját minálunk. Mert ugyanol}^ rendkívüli módon jött létre nálunk a minisztériumnak kiegészítése. A jelenleg lehető legfontosabb miniszteri tárcza a közoktatási, extra parliamentalís módon töltetett be. Ez magában mindenesetre oly jelenség, mely egy oly korszak közeledtét rejtheti, vagy gyanittatbatja, mely ránk nézve nem nagyon vigasztaló. Még inkább aggaszt engem azon körülmény, hogy egy másik, igen fontos tárcza, a belügyi, betöltetvén, ez sem oly módon történt, mint rendesen a tárczák betöltetni szoktak. Szokásban van mindenütt, valamennyi alkotmányos országban, a mikor megüresül egy miniszteri hely, és annak helyére mást kell hívni, hogy az illető nemcsak saját pártja kebelében, hanem az ország szine előtt exponálja prograromját, és akkor történik a kineveztetés. Itt az utolsó perczben, mikor a belügyminiszter már ki lett nevezve, adta elő saját körében programmját. Megvallom, hogy a programm, melyet az uj belügyér ismertetett, reánk nézve nagyon aggasztó. Oly dolgot látok abban hangsufyozva, mely ellen a magyar szabadelvű párt hosszú évtizedek óta harezol. Hangsúlyozva látom abban az administratori rendszert, mely a főispánokra fekteti a fősúlyt. Aggaszt továbbá az, hogy igen erélyesen követeli a választási törvénynek rögtöni megváltoztatását. Uraim! ha összefoglalják mindezen, magukban véve talán aprólékos részleteket, ha öszszeveszszük ezen aprólékos, kivételes eljárásokat, a melyekhez még hozzáteszem azt a kis Kivételes eljárást is, melyet épen a mai buda-pesti közlöny tesz közzé, hogy t. i. a delegaiio Bécsbe hivatott, hogy tartsa zárülését, — bár ez ellen -a magam részéről, ugyan nem tiltakozom, sőt óhajta-iám, hogy onnét soha többé vissza ne jöjjön mint institutio. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) De mindenesetre arra mutat ez is, hogy a kivételes állapothoz közeledünk. • Miután mi a kivételes állapotból vajmi soi kat élveztünk már, és semmiképen nincs kedvünk arra visszatérni; nagyon szükséges és kívánatosnak tartanám, hogy az igen. t. korl mányelnök oly szives volna: az átalános helyzet ! fölvilágositása végett nyilatkozni, a kedélyeket,a, | mennyire lehet, megnyugtatni; mert azt senki sem tagadhatja, hogy a kedélyek nyugtalanok, néhány nap óta; latjuk azt a közhangulatban, a sajtóból, kivétel nélkül a jobb oldali sajtóból is. Semmi sem oly veszedelmes egy országra nézve, mint az, mikor helyzete homályban tartatik a- kormány férfiai által. Rejtőzzék a közel jövőben, bármilyen veszedelem : — legyünk értesitve arról a közeledő veszedelemről, tudjuk mi van készülőben. Az, hogy mi hírlapok utján tudjuk meg, hogy kormányváltozás történik amott, kormáuyváltozás történik imitt, uj rendszereket akarnak iuaugurálni anélkül, hogy a ház alkotmányos utón erre az utat előkészítette volna: az nem alkotmányos eljárás; ezt a helyzetet meg kell szüntetni, vagy legalább is fölvilágosítani, hogy némi megnyugvást találjunk benne. Ezen kérdést kívántam a t. miniszterelnök í úrhoz intézni, Elnök: írásban méltóztassék beadni: akkor közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Helly Ignácz: Be fogom adni. Elnök: Következik a napirenden levő tárgy. Halmosy Endre: I. ház! A codifieationális bizottság kérdése tárgyaltatván, a szónokok nagyobb része vádakat emelt a codificationális osztály ellen, és pedig oly tekintélyes férfiak részéről is emeltettek vádak, kikről föl kell tennem, hogy ha a tényáliadék előttük földerittetik : azon vádakat nem fogják alaposaknak találni ; ezért is bátor vagyok a codificationális bizottság működése iránt a tényálladékot földeríteni. Én nemcsak jogosultnak, de örvendetes jelenségnek tartom, hogy a t. ház, különösen az igazságügyi törvények codificálásának nagy fontosságát elismeri, és figyelmét ezen ügyekre kiterjeszti. A bírálat, mely ezen codificationális osztály működésére nézve gyakorolható, két szempont alá esik. Az első szempont az irány, az alapelvek, melyeket eddig készített törvényjavaslataiban követett ; a másik pedig azon javaslatok szerkezete, az elfogadott alapelveknek concrét formulázása és szerkesztése. Tekintsük az 15*