Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-285

116 285, országos iltéf február 14. 1871 irányt, melyet az osztály eddig készített törvényjavaslataiban követett. Az irány az 1848-ki törvényhozás által elfogadott eszméknek teljes jogrendszerünkbe való korszerű átültetése, igazságügyünk, törvénykezésünk korszerű átalakítása, vagy mint Vajda János képviselő ur mondotta: az európai mivelt államok színvonalára emelése volt. Ezen irányt a t. ház többsége magáénak vallotta, magáénak vallja azon kormány, mely ezen többségből alakult; ezen elvek a legmagasabb trónbeszédben kifejezést találtak, és én hivatkozom a hazai szakértők közvéleményére, mely szintén ezen elveket pártolja, és e tekintetben csak ámult évi szeptember hónapban Pesten összeült znagyar jogászgyülésre, mely 1500 tagból állott, s mely azon elveket, melyeket eddigelé a condificationális bizottság követett, magáéinak és korszerűeknek vallotta. Másodszor áttérek a szerkezetre. Fölhozatott különösen az, hogy némely törvényjavaslatok roszak, mert hiszen itt a házban sok változtatáson mennek keresztül. T. ház ! En annyit tudok, hogy a magyar képviselőház, nem azoD corps legislativ, mely a consulatusi constitutio alatt létezett, mely csak igennel és nemmel felelhetett azon törvényjavaslatokra, melyek a tribunatus által eléje terjesztettek ; hanem a magyar képviselőház hivatva van a részletes tárgyalásra és a részletes vitatásra ; mert itt a törvényhozó testületnek egyik legfontosabb teendőihez tartozik az, hogy a törvényjavaslatokat nagyon behatólag tárgyalja, hogy igy, mint Ghyczy Kálmán képviselő ur monda a tőrvény minden viszonytekintetbe vételével hozassék. Azon bizottság, melyet a t. képviselő ur akar létesíteni : nem hiszem, hogy oly törvényjavaslatokat készíthessen, melyekhez hozzá nem lehet szólani, és én ezt nagy kárnak is tartanám; mert e javaslatok épen azon bölcs módosítások által, melyek itt ily férfiak által tétetnek, nemhogy vesztettek volna, hanem nyertek. Egyébiránt az nemcsak nálunk történik, hanem minden alkotmányos országban. Csak egy példára akarok hivatkozni: ott van Bajorország. Bajorország mostanában azon államok közé tartozik, melyek törvényhozási, különösen az igazságügyi törvényhozási téren az első helyet foglalják el. Bajorország épen a lefolyt évek alatt igazságügyi törvényeit csaknem mind reformálta, még pedig olykép, hogy a szakértő közvélemény azokat helyeseknek ismerte el. Ott van a közjegyzői törvény. Ez 1850. márczius hóban terjesztetett a kormány által a első kamara elé. E javaslatot a minisztérium szakbiróságilag készíttette el. Az ott fönálló staatsrath szintén tárgyalta, és a képviselőház bizottsága tárgyalván, csaknem minden szakaszát megváltoztatta a minisztérium közbejöttével; a nyilvános ülésben ismét változtatások tétettek rajta, azután fölküldetett a felsőházba, hol ismét mó dosittatott, mig végre több, a két ház közt történt izenetváltás után a kormány törvényjavaslatát novemberben visszavette. Az ekkor nyilvánított észrevételek alapján a minisztérium e tőrvényjavaslatot később újra átdolgozta, és 1864. májusában a háznak ismét előterjesztette. S ime azon képviselőház bizottsága újólag változtatott s javított a javaslaton, oly módon, hogy végre az m indkét házban keresztül menvén, novemberben tőrvénynyé vált, és most hét évi gyakorlatban léte után minden szakértő által a legjobbnak ismertetik el. Én tehát azt valami nagy hibának nem tartom, ha a törvényjavaslatok, melyek a ház elé adatnak: változtatásokon mennek át; sőt abból csak azon következtetést húzom, hogy a törvényhozás magasztos hivatásának lelkiismeretesen megfelel. Két szempontból lehet tehát e törvényjavaslatokat, s átalában a codificationális bizottság működését bírálat alá venni; és én most átmegvek a második vádra, mely szerint a codific itionalis osztály működésében rendezetlenség törvóuytelenség uralkodik. Ez szintén nagy vád, azonban erre nézve is föl akarom deríteni a tényállást. En, t. ház, nem hiszem, hogy legyen a házban valaki, ki azt hiszi, hogy mindazon igazságügyi törvényeket, melyek nekünk szükségesek: egyszerre befejezhessük. Hiszen e törvények halmaza oly nagy, hogy lehetetlen azokat rövid idő alatt létesíteni; nem hiszem tehát, hogy valaki ezt komolyan akarná és kívánná. A minisztériumot hibáztatni csak akkor lehet: ha a törvényjavaslatok egymásutánját nem találja el. Azonban nem hiszem, t. ház, hogy a minisztérium e tekintetben hibázott volna. En e sok szükséges törvény közt, legszükségesebbnek az igazságszolgáltatási közegekről szólót tartom; mert igazságszolgáltatást nem is képzelhetek ilyetén közegek nélkül: legszükségesebbnek tartom tehát a bírósági rendszer kidolgozását, azaz • az igazságszolgáltatás közegeinek rendezését. Ide tartoznak : a bírák, ügyvédek, közjegyzők, királyi ügyészek, bírósági végrehajtók iránti törvényjavaslat. A minisztérium, midőn ezen javaslatot az elsők közé számította : meggyőződésem szerint, a javaslatoknak egymásutáni kidolgozásában hibát nem követett el. Továbbá hangsulyoztatott, hogy a polgári törvénykönyv nagyon szükséges. A polgári törvénykönyvnek én is nagy fontosságot tulajdonitok ; mert az 1848-ik évi tör-