Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-284
106 284 országos ölés február !3. 187!, legczélszerűbben és legkönnyebben előkészíteni a törvényeket. Igen természetes, fölöslegesnek is tartom csaknem megjegyezni, hogy aztán a törvényhozásnak terjeszti elő ebbeli megállapodását. Már most az igazságügynriniszter a budgetben előáll egy követeléssel, hogy az igazságügyminisztérium hatásköréhez tartozó életkörre, t. i. az úgynevezett igazságszolgáltatási jogra vonatkozólag szavazzunk meg 50,000 frtot rendkívüli költségül. Nézetem^ szerint elhatározó arra nézve: vajon megszavazzuk-e vagy nem, vajon ezen követelés indokoltatik-e rendkívüli körülményekkel ? mert, mint mondám, rendes körülmények között minden minisztériumnak kell kebelében tartalmazni, valamint az igazságszolgáltatás elemeit ugy a törvény készítésének elemeit is. Furcsa állapot volna az, ha például a finanezminiszter csak az administratiót tudná vinni, ele ha törvényjavaslatot kell készíteni : elkellene szaladnia, ki tudja hová, hogy készitsék azt meg. Én, részemről megkívánom a kormánytól és minden egyes minisztériumtól, miszerint a hatásköréhez tartozó ágra vonatkozólag a törvény készítés elemeit, azaz oly képességeket, melyek a törvényeket elkészíteni alkalmasak : szakadatlanul necsak birja, hanem arra szakadatlan figyelmet is fordítson, s szakadatlanul gyűjtse az anyagot a készítendő törvény általi javításra. Látjuk, hogy ez tényleg is igy van nálunk; mert minden egyes minisztérium a szakába vonatkozó törvényjavaslatait be szokta a háznak terjeszteni, az szokta azokat elkészíteni. Nem szenved kétséget, mindazáltal, hogy a törvénykészités az egyes kormányzati ágak között az igazságügyminiszterium kebelében sokkal jelentékenyebb, és sokkal nagyobb mint a kormányzatnak bármely ágában: mert hozzá tartozik a jogszolgáltatás; lehet tehát mondani, hogy a társadalmi életnek csaknem fele. Innen van, hogy az igazságügyminiszterium kebelében a törvényhozási osztály a legnevezetesebb részt képezi, és méltán meg lehet kívánni azt is, hogy az igazságügyminiszterium is, — de még nagyobb mértékben, mint más minisztériumok — ezen szaknak rendezésére a legnagyobb figyelmet fordítsa : mert nincs kétség benne, hogy az igazságügyminiszterium kebelében osztály, mely a törvények készítésével foglalkozik: a legfontosabb, így látjuk ezt más államokban is, hol a törvényhozási osztályok egy valóban meglepő és bámulatos apparátust rejtvén magukban, szakadatlanul foglalkoztatnak nemcsak oly egyéneket, kik azon munkára képesek, de olyakat is, a kik szakadatlan tanulmányt folytatnak, a magánjog, a törvénykezés és a büntetőjog egyes ágaiban, kik szakadatlanul adatokat gyűjtenek, kik figyelemmel kisérik a tudomány menetét, figyelemmel kisérik a külföldi jog fejlődését, és ezáltal a törvényalkotást lehetővé teszik. Én, részemről megkívánom ezt, a mi igazság ügyminiszteriumunktól is, és nem tartózkodom kijelenteni : hogy engem a jelen szervezet nem elégit ki. Megvallom, hogy én az igazságügyminiszterium legnagyobb hiányának azt tartom, hogy négy év óta sem sikerült egy jóravaló eodificationalis osztályt, ha már ugy kell neveznem, szerveznie. Ezen osztályban eddig szakadatlan változások voltak, és mi sem jelzi ezen osztály gyenge állását inkább, mint az, hogy ott az egyének csak mintegy keresztülmennek, és az egyes tagok innen majd áttétetnek az administratióhoz, majd viszont az administratióból a codificatióhoz. Nem tartózkodom kijelenteni, hogy én egy jó törvénykészitő osztályt a még csak létesítendő föladatok közé sorozok, és én ezen osztáryt. daczára a 4 év lefolyásának, még ' létesitettnek nem tekinthetem. Mindazonáltal, t. ház, az a nézetem, hogy most a törvényhozás erre nem gyakorolhat semmi befolyást. Ez a miniszter dolga és az ő felelőssége alatt megy. Különben én erről szólni nem akarok. Itt a kérdés az. hogy az igazságügy-miniszter a rendes költségvetésen kivül követei a háztól 50,000 frtot, mivel állítólag az ő szakmájában oly nagy törvénykészitési munkálatokat kell létesíteni, melyekre a rendes erők nem elegendők. A kérdés tehát az, hogy valóban fönforog-e ezen szükség? Nézetem szerint azon, hogy ez valóságos szükség, kételkedni néni lehet. Vegyük tekintetbe, hogy összes igazságszolgáltatási jogunk vagyis összesége azon jognak, mely az igazságügyminiszter ur hatásköréhez tartozik, az elsőtől az utolsóig teljes reformot igényel. Kívántatik, sok tekintetben öszszefoglaló törvények, codexek elkészítése; nem egyes törvények elkészítése. Nagy különbség van a közt, ha valaki azon praetensióval lép föl, hogy necsak egyes viszoiryra vonatkozó törvényt készítsen, hanem olyat, a melyben egy egész életkör jogát kimeritőleg akarja szabályozni. — Nem lehet kétségbevonni, hogy ez rendkívüli munkálat. Rendes körülmények közt a codificationalis osztály a maga erejével talán képes volna megfelelni a koronkint kifejlődő törvénykészitési szükségletnek. De midőn az összes magánjog, a büntetőjog, az anyagi jog és az eljárás, szóval az igazságszolgáltatás minden ága az átalakulás munkája alatt van; akkor nézetem szerint, csakugyan lehetetlen a rendelkezésre álló rendes erőkkel, még ha a szervezés jelesebb volna is, mint a minő : teljesíteni ezen munkát. Mert a szervezet ugyan ma nem helyes ; de ha jó és tökéletes volna is, még akkor sem volna elegendő,
