Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

284. országos liléi tebrtiár i3. 1871 107 a jelenlegi időszak magas igényeinek kielégítésére, így állván a dolog, részemről nem véleru megtagadkatónak ezen követelést: mert ha megtagadnék azt, ez a felelősséget fogná csökkenteni, melylyel az igazságügyminiszter ur a törvények beterjesztése iránt ezen háznak tartozik. Az tehát a kérdés : minő alakban szavaztassák ez meg ? A pénzügyi bizottság által javaslott módhoz, részemről hozzájárulni semmiképen nem tudnék. A pénzügyi bizottság véleményezése szerint meg lenne szavazandó egy bizonyos összeg codificationalis czélokra átalában, és az a miniszterelnökség budgetében jelennék meg. En ezt már csak azért sem fogadhatnám el : mert, mint tudom, senki sem kért e ezélra, csak az igazságügyminiszter. Én megvallom, nem látom szükségesnek, hogy például a pénzügyminiszternek vagy a kereskedelmi miniszternek, vagy a közlekedési miniszternek szavazzunk meg törvénykészités czéljára összeget mikor azok nem is kértek. Az igazságügyminiszter kér e ezélra; tehát, azt hiszem, annak kell azt megszavazni. A mi azt illeti, hogy a miniszterelnökség budgetébe helyeztessék az összeg: én nem tudom fölfogni, mi lenne ennek oka; mert hisz az igazságügyminiszternek van rá szüksége. Nézetem szerint az igazságügyminiszter budgetébe tartozónak vélem ezt, már csak azon egyedüli czél miatt is, a melyért kéri. Ahhoz sem tudnék részemről hozzájárulni, hogy ne is az igazságügyininiszternek szavaztassák meg ez összeg: hanem alakíttassák egy átanos törvénykészitési bizottság ; mert az összes kormányzat körére kiterjedő törvénykészitési bizottságban nem találom meg azon garantiát a sikerre nézve, melyet a minisztériumokonkint alakuló, minden egyes minisztérium kebelében levő törvénykészitési osztályban föltalálhatni vélek. A mi az államtanácsintézményt illeti, megvallom, ezt a legkevésbé sem pártolom. Nagyon ominosus név; — ezzel én az állam hoemorhoidariusok egyletének eszméjét látom maradandólag egyesítve, és nem kívánok ötödik kereket. Mindezek után még csak Ghyczy Kálmán képviselő umak javaslatára kívánok megjegyzést tenni. Sajnálom, hogy nem lehettem szerencsés előadását hallani, ügy gondolom, azt méltóztatott indítványozni, hogy az igazságügyminiszter terjeszszen be tervezetet, a mely szerint a törvénykészitési osztályt szervezni kívánja. Én teljes készséggel fognám pártolni ez indítványt, azon esetre: ha én oly törvénykészitési osztályt, mely nem a minisztérium belsejében lenne, s nem annak egy részét képezné; hanem, mely mellette áll: egyátalán pártolni tudnék ; azonban én ezt pusztán belső miniszteri kérdésnek tartom, és azért nem kívánok semmi befolyást gyakorolni e tekintetben; nem akarok semmit előszabni a miniszternek, hogy mit csináljon. Én, mint fölszólalásom elején is mondám a parlamentalís kormányzat elvének hódolva, kész vagyok ezen összeget megszavazni, azon felelősség súlya alatt, a mely alatt a miniszter minden tekintetben áll; d°! azon módra, a mely szerint akár a törvényeket készítse, akár az összeget fordítsa: semmit előszabni nem kívánok; mert nem tartom czélszerünek. Sokkal czélszerübbnek tartom, ha egyszerűen, felelőssége mellett, rendelkezésére bocsátjuk a miniszternek az összeget r hogy fordítsa oda, a hová szüksége van, t. i. az igazságszolgáltatás javítására, illetőleg az előterjesztendő törvények készítésére, a mire rendes munkaereje elégtelen. En tehát ezen ősszegnek egyszerűen, az igazságügyminiszter részére leendő megszavazása mellett vagyok, ugy, mint azt Perczel Béla t. képviselő társam javasolta. .Elnök : Nem tudom, megengedi-e a t. ház, hogy egy más, rendkívüli jelentést tegyek, melyre nézve későn kaptam meg az értesítést. (Halljuk.) A miniszterelnök ur tudatja, hogy Rajner Pál lelépett belügyminiszter ur helyébe , ő felsége Tóth Vilmos államtitkárt nevezte ki belügyminiszterré. {Éljenzés jobb felől.) Továbbá ugyancsak miniszterelnök ur tudatja, hogy ő fölsége az elhunyt Eötvös József báró helyébe, vallásügyi- és közoktatási miniszterré, Dr. Pauler Tivadart nevezte ki. {Éljenzés jobb felöl.) Tudomásul vétetik. Stanesku Imre: T. ház! Nem osztozom előttem szólott Hoffmann érdemes képviselő ur azon nézetében, mintha minden egyes miniszternek kétféle teendője volna — egy bel- és egy külteendője volna a képviselő házzal szemben, — melynél fogva nem pártolhatja Ghyczy érdemes képviselő társam azon indítványát, mely szerint kívánja, hogy az igazságügyminiszter ur a coditicationális munkálatok tervezetét a ház elé terjeszsze; mert ez a miniszter ur belügyi kérdése volna. En ugy tudom, t. ház, hogy minden miniszter valamennyi teendőjéért felelős e házzal szemben, és igy nem látok egyes miniszternél oly teendőt, mely felelősséggel ne volna kapcsolatban. Ha tehát a miniszter minden teendőiért felelős, s ha ezen codificationális munkálatokra 50,000 frt megszavazását kéri a háztól: akkor pártolom nézetét Ghiczy érdemes képviselő társamnak, melyszerint ezen codificationális munkálatok tervezetét, mielőtt a kívánt összeg megszavaztatnék]: a háznak mutassa be, hogy lássuk, vajon igyekszik-e segíteni az érdemes igazságügyminiszter ur tarthatatlan jogállapotunkon, és miképen? Már egészen meg is szoktuk a különféle provisoriumot; egyik ideiglenesség a másik