Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

104 284. országos ülés február 13 1871. seket később az állam is megerősítette. Ezen birtokok kiválólag tulajdonát képezték a bérbeadónak, ennek nevére voltak beirva, a birtokok után a tulajdonos fizette az adót, tehát valóságos elvitázhatlan tulajdonát képezték az illetőnek. Ezen birtokoknál a szerződések változtak, mert a kimutatás szerint, a mint tudom, 1844től 1847-ig, mely időt a miniszter alapul fölvette, 80 kr. 1 frt haszonbér fizettetett, ugyanazon birtok után jelenleg 8 frt fizettetik holdankint. Tehát ha a salus reipublicae igen rugékony szempontjából indulva ki, méltóztattak ennek megváltatását indítványozni vagy javasolni: akkor nem egy ideális, nem egy erőszakos alapot, hanem az utolsó év tiszta jövedelmét kellett volna alapul fölvenni; mert amaz alapon, mely szerint önök eaen törvényjavaslatban a 80 kr — 1 frt vétetik föl: akkor önök egy hold föld után 16 — 20 frt váltság dijt kivannak, a midőn ugyanazon föld ma megér 100—120 frtot. A mi a curialis zselléreket illeti, ez igen nagy dolog azokra nézve, kiknek curialis zselléreik vannak és kik 78 vagy 100 % helyett 12 %-ot kapnak. Ezt is szükséges kimutatni, azért, hogy lássuk, miszerint a miniszter nem járt a jogalapon, s hogy törvényjavaslata a joggal ellenkezik. Ezen curialis zsellérekre nézve a felföldi birtokosok nagyon jól tudhatják azt, hogy mi volt a curialis zsellérek rugója, eredete: t. i. a 40-es és 50-es években nem volt elégséges munkaerő ; nem volt pedig azért, mert több iparvállalat az 50-es évek után kezdett lábrakapni és a nép oda ment és nem foglalkozott a földmunkával ; kellett tehát szerezni munkaerőt s a birtokosok saját majorsági birtokukból kiadtak egy részt a curialis zselléreknek. Ezen birtok szintén azon természetű, mint a felföldi birtok ; igy tehát ha ismét a salus publiea, vagy nem tudom, valami divat-eszméből indult volna ki a kormány : azt kellett volna . mondania, hogy meg kellett volna fizetni a teljes váltság árát a munkának. S micsoda váltságárt szabnak önök ? 15 krra volt határozva egy gyalog napszámért és 37 kr egy igás napszámért akkor, mikor a gyalog napszám 1 frt 50 kr, az igás napszám 2 irt 50—3 frt. Ily módon, uraim, igen szives dolgot tehettek volna, a mit nagyon sajnálok, hogy nem tettek: mert tökéletesen azon alapon van a ház birtokjoga, melyen vannak ezen birtokok; itt nagyon jó lesz behozni egy törvényjavaslatot, hogy kiki sajátithasson ki magának minden házban egynehány szobát, mert tökéletesen olyan; mert ha egy 10,000 holdas birtokból ki lehet sajátítani 500 holdat : akkor egy 200 szobás házból szintén ki lehetne sajátítani 5 —10 szobát, és Valóban, miután igen kellemetlen az a hurczol- [ kodás, sokan vállalkoztak volna erre, és csak ' legfölebb a hordároknak nem tetszett volna. (Ugy van! a szélső bal oldalon.) T. ház! Tekintve múltját a eodineationalis bizottságnak, én, miután a jogot támadta meg: nézetem szerint azt nem pártolhatom ; de nem pártolhatom a eodifieationalis bizottságot még 3 szempontnál fogva sem; mert, szerintem azon közegnek, mely a törvények előkészítésébe befoly : függetlennek, önállónak, szakképzettséggel ellátott közegnek kell lenni. Most, t. ház, én tagadom, hogy a eodifieationalis bizottság mindezen képesitvényeknek csak egyikével is birna. Tagadom az elsőt: hogy önálló, független és mert csak azon közeg önálló, mely el nem mozdítható, a melynek bizonyos fizetése van. Mindnyájan tudjuk, hogy ezen közeget a t. miniszter ur nevezi ki, és tetszése szerint elbocsáthatja; tehát önállósággal nem bir. Nem tartom azt sem, hogy ezen eodifieationalis bizottság szakképzettséggel birna. (Fölltiáltások : Hűhó ! Halljuk!) Megmondom miért. A törvények hozásához nemcsak fönálló törvények ismerete szükséges, tehát nemcsak juridicus szakképzettség , de szükséges még éhez a viszonyoknak ismerete is: a gazdasági-, ipar- és kereskedelmi viszonyoknak ismerete is. A mi már most azon t. urakat illeti, kiket a miniszter ur ott alkalmazni kivan : azon t. urak lehetnek jó jogászok, megengedem, hogy jó jogászok; de a régi fogalmak szerint, és a régi fogalmak szerint az volt a legjobb ügyvéd, a ki egy pert a leghosszabb ideig el tudott húzni. Ilyen lesz ezen eodifieationalis bizottság is, melyre, ha rá bizzák a munkát, abból soha sem fog kilábolni. En szükségesnek tartom egy közeg fölállítását, mely a munkát könnyítse, mely közvetítőül lépjen föl a minisztériumnál ; de e tekintetben az eszmét megadta már az 1848-ki törvény, mely kimondta az állam-tanács intézmény szükségességét.^ T. ház! En nem kívánok oly államtanácsot, melyet a 48-ki törvény jelzett; de nem kívánja ezt a mai világban senki. A 48-iki törvény csak oda vetette az eszmét, hogy mit akart 48 ezen államtanácscsal: az körülbelül semmi egyéb nem volna, mint az elhaló ambitio tápintézete. Én nem akarok múmiák számára mausoleumokat építeni, az 1848-iki törvény pedig tisztán az volna. De akarok részemről oly államtanácsot, melyet ugyan a minisztérium nevez ki. (Bal felől ellentmondás.) E tekintetben nem akarok tovább menni, mert ott hol felelős minisztérium van, ennek indítványára azt ő felsége nevezi ki, igy tehát ne csináljunk ezzel czifraságot. Az pedig, hogy az országgyűlés válasszza : ismét fölösleges; mert ott