Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-284

284. országot Ölés február 13. 1871. 97 kereskedelemnek, a földmivelő a mezei gazdaságnak, a bányász a bányászatnak érdekeit és igényeit, a szaktudós a tudomány tekintélyeinek nem mindig csalhatatlan aphtosepháját, a theoriának a gyakorlatban sokszor nem alkalmazható elveit ; végre a bureaucrata, nem tekintve az egyéni szabadság követelményeire: a hivataloskodás kényelmét tartja főleg szem előtt; (Helyeslés.) s midőn saját szakmájának előtte jól ismert igényeit az utolsó részletekig kielégiteni törekszik : észre sem veszi, hogy érzékenyen sérthet sok más jogosult érdeket; és azért, ha a codificationalis munkálatoknál sikerrel akarunk haladni, nemcsak az illető szakma szakférfiait és azoknak is eltérő nézeteit és véleményeit; hanem más, e tárgyban érdekelteket is meg kell hallgatnunk, a minthogy a parliamenti törvényhozásnak is egyik fő előnye abban rejlik, hogy abban számos különböző érdekű és viszonyú férfiak vévén részt, az akként támadt eszmesurlódás folytán az összeütköző érdekek között gyakran üdvös transactio létesül. Vannak továbbá, t. ház, kik azon elvből indulnak ki: hogy a törvényhozás elé hozandó törvényjavaslatok jóságaért a felelősség az illető szakminisztériumot illeti első sorban; tehát az illető szakminisztériumban kell a codificationalis munkálatoknak elkészülni. Azt én is elismerem, hogy valamely tőrvénykönyvre, vagy törvényjavaslatra nézve az első kezdeményezésnek — az alapirány, az alapelv kijelölésének — az illető minisztérium kebeléből kell kikerülni. De az illető szakminisztériumra nézve is áll az, a mit az egyes szakférfiakról mondottam: hogy az egyoldalúság hibájától nem mindig menekülhetnek ; és alig van törvény, melynek hordereje csak azon minisztérium hatáskörére terjedne ki, melynek kebelében terveztetik. Rendszerint érintenek a törvények oly érdekeket is, melyek szorosan véve más minisztériumokban képviseltetnek és I gyakran oly érdekeket is, melyek szorosan véve egy minisztériumban sincsenek képviselve. Az egyes szakminisztériumokban készült munkálatokra tehát előbb, mintsem országos tárgyalás alá vétetnének : befolyás engedendő más minisztériumok képviselőinek, s más érdekek ismerőinek. Ha ez utón haladunk, akkor nem fog megtörténni, a mi már megtörtént : hogy pl. — mint egy igen tisztelt barátom a napokban itt kifejteié, — az igazságügyminiszter az úrbéri törvények közt mást javasoljon a kőszénre nézve és mást tervezzen ugyanazon tárgyban a földművelési miniszter a bánya törvényben; (Derültség bal felől.) nem fog megtörténni, a mi szintén megtörtént, hogy az árva-, és gyámhatóság, az igazságűgyminiszterium törvényjavaslatai szerint, a rendes bi- I KÉPV. H. STAPIÓ 18yf xm. róságok hatásköréhez tartoznak, a belügyminisztérium törvényjavaslata szerint pedig a törvényhatóságok közigazgatási hatáskörébe soroztassanak; nem fog megtörténni, hogy ugyanazon országgyűlés, mely a kerületi táblákat az igazságügyminiszter javaslatára eltörölte : ugyanazon kerületi táblákra a pénzügyiminiszter javaslatára oly teendőket ruházzon, melyek a kerületi táblák megszüntetésével biró nélkül maradtak, és ez által, ugy vélem, meg van czáfolva az előttem szóló t. képviselő ur azon véleménye is, hogy a codificatio igényeinek elég lesz téve: ha a többi minisztériumok kebelében készített törvényjavaslatok az igazságügyminiszteriummal, és annak közegével közöltetnek előbb, mintsem az országgyűlés elé terjesztetnének. Vannak, t. ház, — és pedig tekintélyes oldalról hangsulyoztatott az ezen házban, — kik azon véleményben vannak, hogy a codificationalis munkálatok legczélszerübben ugy végeztetnek, ha azoknak teljesítése országgyűlési, vagyis inkább képviselőházi bizottságokra bizatik. A képviselőháznak és minden egyes tagjának a törvényhozásban initiatiója levén: elismerem, hogy ezen alapon egyes nagy fontosságú törvények sikerrel dolgoztathatnának ki; de átalános elvül szintén nem tudnám elfogadni azt, hogy a codificationalis munkálatok országgyűlési bizottságokra bízassanak: mert ez, a parlamenti kormány elveivel ellenkezőleg, csakugyan oda vezetne, hogy a törvényhozás absorbeálja a kormányzatot, melynek teendője és főteendője: egy részről a tárgyak helyes sorrendjének kijelölésével vezérelni a törvényhozás tanácskozásait: más részről pedig azon adatok és segédeszközök fölhasználásával, melyekről csak maga rendelkezik, előkészíteni az országgyűlés elhatározása alá tartozó tárgyakat. E felett megjegyzendő még, hogy egy-egy eodex kidolgozása hosszabb időt kivan, a képviselők mandátuma pedig időhöz van kötve; nem fog-e tehát veszendőbe menni a félig kész munka, ha azok, kik azzal előbb foglalkoztak, az uj választások alkalmával helyeiket másoknak lesznek kénytelenek átengedni! íme a mi mandátumunk is már csak kevéssel tart tovább egy évnél, és kérdem: mily codex lenne az, melyet egy országgyűlési bizottság, melynek tagjai az országgyűlés folyamata alatt oly sokféle más tárgygyal is el vannak foglalva: ez idő alatt tökéletesen bevégezhetne ? Én tartok attól, hogy, ha ez utón haladunk, oda juthatunk, a hová jutottunk az országos küldöttségek munkálatainak nagyobb részével, melyeknek nagyobb része, mire az országgyűlés tanácskozása alá bocsáttathatott: el is avult egyszersmind. Végre még csak egyet akarok emliteni. Vannak, kik a codificationalis munkálatok teljesítése 13