Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

90 267. országos Blés január 21. 1871. tály azt elvégezhetné, a bajt nézze a miniszter, mivel annak költségeire csak ennyi meg ennyi volt megszavazva a költségvetésben ? s ne segítsen rajta, még akkor is, ha másutt megfogyott a dolog ? A t. képviselő ur okoskodása szerint egyéneket nem lehet áthozni; hanem meg kell várni a jövő évi költségvetést, jól látva, hogy itt nem készül el a dolog, amott meg az emberek hevernek. A képviselő ur szerint ez eorrect eljárás. Én megvallom, hogy ilyen correetségre sem törekszem. (Helyeslés jobb felöl.) En azt gondolom, hogy a t. ház is és pedig egész joggal, az eredményt, a sikert — s mellette még a költségvetési előirányzatra vonatkozó törvénynek, ugy, mint minden más törvénynek megtartását — fogja hangsúlyozni s igy velem egyet fog érteni. (Helyeslés jobb jelöl.) Részemről épen nem érzem, hogy törvénysértést követtem el akkor, mikor a pénzügyi ügyészségeket rendszeresítettem. Kérem : mit csináltam én ezzel ? Azt, hogy innen Pestről a zöldfautczából sok ügyészt, ki ott dolgozgatott, kiküldöttem az országba, vagy tizenötfelé szerte, mindegyik pénzügyigazgatósághoz, hogy megszüntessem azon állapotot, mely szerint, ha pl. az ungvári pénzügyi igazgatóság körében valamely adókövetelés esődügyben involváltatik, oda Pestről pereljenek ez ügyben. Minden pénzügyi igazgató oldala mellé odaadtam a maga ügyészét, ki minden ügyet ellásson, mely azon pénzügyi igazgatóság körében fölmerül. (Helyeslés jobb felől.) Ha a képviselő ur jobban szereti a régi módot, majd újból életbeléptetheti, ha, nem ugyan Andrásy gróf kormányelnöksége alatt, de egy más minisztériumban az ügyeket vezetendi (Derültség); addig mi részünkről ezen módot fogjuk követni, mivel jobbnak tartjuk. (Helyeslés jobb felől). A mi azon megjegyzését illeti, hogy az egyik miniszter sóházakat — 40—45-öt — fölállított s oda nem tudom hány száz hivatalnokot kinevezett, a másik meg megszüntette azokhoz a sószállitást, s nem tudom mit csinált a hivatalokkal; meg kell mondanom, hogy ezt hibáztatva, igaza lenne a t. képviselő urnák, ha a dolog ugy állana; hanem mivel a dolog nem ugy áll, a képviselő urnák nincs semmi igaza. (Derültség.) Én egyetlen sóházat sem szüntettem meg, s egyetlen egynél sem rendeltem meg, hogy a sószállitás megszüntettessék; hanem mindenüvé viszik s mindenütt árulják is a sót, hová előbb vitték s a hol előbb árulták. Természetesen azért, mert azt, a mit tegnap építettünk, nem véljük ma lerontandónak, még ha azt hinnők is, hogy egyet s mást építhettünk volna czélszerübben is. Ismétlem tehát: igaza volna a t. képviselő urnák hibáztatásában, ha a dolog ugy állana; de mivel nem ugy áll, nincs igaza. (Derültség.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy az én beruházásaim nagyon furcsák. Vádat emel ellenem azért, mivel két millióval többet akarok kiadni dohányra, mint a mennyi tavaly kiadatott, miután az idén jobb termés volt, s nem fogadja el igazolásnak, ha mondom, hogy meglesz ennek értéke, ha nem pénzben, hát dohányban. Furcsa gazdálkodás, monda ő: mert a dohányba trafikált pénz után kamatot kell fizetnünk. És ezt alig néhány perczczel monda azután, midőn az előbbi idők stipulatióinak megtartását, és az adott ígéretek szentségét hangsúlyozta. Ha jól tudom, 1870-ben azon föltétellel adatott engedély a dohánytermelésre, hogy a mi terem, azt a kincstár be fogja váltani. Most, ha a képviselő ur banácsát akarnók követni — mivel sokkal több termett, mint vártuk — azt kellene mondanunk a termesztőknek: engedelmet kérünk, akármit csináljanak is a dohánynyal, de mi kétmillió áru termést nem fogunk beváltani: mert több termett, mint hittük. Az volt mondva, hogy a mi terem, az beváltatik, és ha az ország nevében adott igéiét, mint helyesen jegyezte meg Simonyi képviselő ur, megtartandó : akkor, ha az isten többet adott, akkor többet kell beváltani, s ha lehet, értékesíteni is kell; de ha ez nem is lehetne, akkor is be kellene váltani az egész termést, ámbár baj, ha hever benne a pénz. Furcsa természete van a képviselő urnák: a mi

t, akar: meghall, s a mit nem akar: azt nem hallja r meg. (Derültség.) Én voltam bátor már a múltkor megjegyezni Móricz Pál képviselő ur ellenében azt, hogy egymillióval leszállíthatom a szükségletet, mert a termés az őszi esőzések folytán szenvedett s minőség tekintetében nem oly jó, mint vártuk; tehát egymillióval kevesebbet vagyunk kénytelenek adni a terményért, mint a mennyivel többen szívesen adnánk. Mondottam továbbá, hogy miután most mégis többet kell kiadnunk egy millióval, mint kellett tavaly, rajta leszek, hogy külföldre való eladás utján értékesítsük az itthon nem szükséges mennyiséget, hogy meg legyen kiméivé a benne fekvő pénz. Ugyancsak e helyen mondottam azt, hogy alapos kilátásaim vannak, és a pénzügyi bizottságban magam fogom kezdeményezni, hogy e részben a költségirányzat megváltoztattassék.Ha a t.képviselő ur a központi bizottság összeállítását öszevetette volna azzal, mit én mutattam be a pénzügyi bizottságban: látta volna, hogy a pénzügyi bizottság, a külföldre való dohány eladás czimén, 800 ezer forinttal már többet vett föl, mint a mennyit én annak idején előirányoztam. A pénzügyi bizottság megjegyezte, hogy ez az én kértemre történt, mert már eddig is 800,000 frt áru dohányt adtam el külföldre. A t. képvi-