Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-267
267. országos ülés január 21. 1871. 91 selő ur 2 milliója tehát leolvadt 200 ezerre, mert nem 2 millióval többet kell a dohány beváltására költenünk, hanem csak egy millióval; ezen egy millió árából is 800,000 frt áru dohány már eladatott. Egyébiránt, ha a t. képviselő ur nincs ezen dolgokkal megelégedve: azon én egy cseppet sem csodálkozom. Ismétlem, furcsa Ízlése van, és furcsa követeléseket formál. Az iskolaügyet emelni akarja iskolafölügyelők nélkül, műtanilag épitett utakat akar építtetni mérnökök nélkül. E kívánságainak nehéz megfelelni. Ha csak a mellett maradnánk, hogy legyenek iskolafölügyelők és legyenek mérnökök, de a kitűzött munka egyik irányban se haladna, méltán vádat emelhetne ellenünk; de azért emelni vádat, mert az, ki az iskolai ügyet emelni akarja, iskolafölügyelőkről, és az, ki műtanilag utakat építeni akar, mérnökökről is gondoskodik: ez csakugyan helytelen. Ismétlem, ha csak fölügyelőkről és mérnökökről gondoskodnánk, alapos volna a vád; de talán a t. képviselő ur sem fogja azt hinni, vagy jövendölni, hogy ezek kinevezésével a dolognak vége. A t. képviselő ur, hivatkozván tisztelt hivatalbeli elődöm azon figyelmeztetésére, hogy a takarékosság ösvényére térjünk, mert különben a sulyegyen államháztartásunkban meg fog zavartatni, azt mondja, hogy én e figyelmeztetést viszszaidéztem a ház emlékezetébe, és mégis magam hibáztam ellene: mert a kiadásokban vagy 8 — 9 millióval mentem messzebb, mint ment a ház akkor, midőn t. hivatalbeli elődöm aggályának kifejezést adott. Szabad legyen erre válaszképen azt mondanom, hogy részemről csakugyan nagy hiba lett volna, ellenmondásba jöttem volna önmagammal, ha csak a kiadásokban mentem volna tovább. De ha a t. képviselő ur figyelembe veszi, hogy vagy 50%-al többel mentem előre a bevételek előirányzásánál, mintsem a kiadásoknál: akkor következetlenséggel nem fog vádolhatni. Azt tartottam, hogy ha a kiadások még roszabb arányba jönnének a bevételekhez, mint a milyenben állottak akkor : ez veszélyes lehetne; tehát, ha az idők fejleményeinek követelményéül előáll annak szüksége, hogy a kiadásokat fokozzuk : gondunk legyen reá, hogy legalább oly nagy, de ha lehet, még nagyobb mérvben — mert különben a javulás nem áll be — fokozzuk a jövedelmeket is. Én tettem is ezt, s e tekintetben egész biztossággal merek rámutatni az előirányzatra és alapjaira, meg levén győződve, hogy rendkívüli calamitásnak, csapásos évnek bekövetkezése esetén kívül a jövő nem fog engem megczáfolni, s nem fogja előirányzatomat hiúnak mutatni. Különben a megállapított összegekre nézve föntartom magamnak, minden egyes tételnél nyilatkozni. Most a t. ház figyelmét csak arra akarom kikérni ismételve is, hogy igenis az intést nem felejtettem el, hogy annak szem előtt tartását ma is szükségesnek tartom. Most is szerencsétlenségnek tartanám, ha a kiadásokkal azon mértéken túl kellene menni, a mely mértékig bevételeink is fokozhatok; — most is szerencsének tartom, ha kiadásainkat nem kell oly mérvben fokozni, mint a mely mérvben, úgyszólván, önként fokozódnak bevételeink, mint ez legalább az ordináriumra vonatkozólag határozottan áll. Mondott ezután a t. képviselő ur sok mindenfélét személyiségeinkre vonatkozólag is. Ha a t. képviselő ur talán azt gondolja, hogy viszonzásul en meg a képviselők karának személyzetén megyek végig: ugy igen csalódik. Ez nemcsak sok időbe kerülne, de époly kevéssé is lenne gyümölcsöző, mint a mily meddőnek tartom a képviselő ur iménti elmefuttatásait. Ugyanazért őt e térre nem követem, de egynek fölemlitését nem tagadhatom meg magamtól. (Halljuk!) Ha a t. képviselő ur annyira hiszi, annyira meg van róla győződve, hogy a hivatalokban időközben bekövetkezett állomás-cserék a miatt nem voltak kívánatosak, mert az illetők előbbi állomásaikon igenis helyükön voltak, — mint ezt az én csekély személyem s Gorove és Szlávy barátaim irányában tett elismerő szavaiból következtetnem kell — ugy csodálnom kell, hogy nem egy évvel előbb mondta el abbeli meggyőződésót. Ha ezen urak annyira helyökön voltak, kár volt elismerésével várni, mig elmentek onnan, különben bizony mind ott maradtunk volna, ha idején tudjuk, hogy annyira oda illünk. {Élénk tetszés jobb felől. Derültség.) Máskor, az ügy érdekében kérném, szíveskedjék előbb nyilvánítani elismerését, mig a szerencsétlenség meg nem történt, és az illetők el nem mozdittatnak onnan, a hová olyan na.gyon valók. [Élénk tetszés jobb felől.) Máriássy Béla: T. ház! Az államköltségvetés az ország jövedelmeinek megállapítása, a törvényhozásnak nagy figyelmét veszi igénybe, de más részről a költségvetés megállapítására közvetett és közvetlen befolyással van az érvelés ; ennélfogva mindenesetre a költségvetés tárgyalása igen fontos törvényhozási cselekvény és valóban óhajtható volna, ha ily törvényhozási cselekvénynél a pártoknak számos tagja nemcsak távolléte által díszelegne ; hanem érveikkel törekednének megczáfolni az ellenfél állításait. Épen azért, mert ez fontos törvényhozási cselekmény, nézetem szerint, igen nagy felelőséggel jár. Ezen felelősség terhe tisztán és kizárólag a képviselő házat illeti akkor, midőn a képviselő ház a minisztérium által beterjesztett költségvetésnek elveit, módozatait és alkalmazását sanc12*