Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

267. országos ülés január 21,1871. 89 után ajánlom a t. háznak elfogadás végett az általam és elvbarátaim által beadott határozati javaslatot. (Éljenzés és helyeslés a bal oldalon.) Széll Kálmán előadó: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy néhány perezre igénybe vegyem türelmét. A t. képviselő ur hosszan előadott észrevételeire én most refiectámi nem akarok : nem is lehet föladatom ; de előadói minőségem kötelességemmé teszi, épen a házszabályok értelmében, hogy rectiflicáljam azt, a mifölvilágositásokra szorul. A t. képviselő ur átalánosságban előadott észrevételei közt volt egy, mely határozott vádat tartalmaz, és miután, mint láttam, a pénzügyminiszter ur, a ki ellen a vád éle fordítva volt, a képviselő ur beszédének azon része alatt jelen nem volt, de másrészt ezen vád a périzügyi bizottságot is illeti azért, mert ha csakugyan igaz az, hogy alkotmánysértést követett el a pénzügyminiszter, és arra nézve a pénzügyi bizottság sem észrevételt, sem kifogást nem tesz, akkor az alkotmánysértésben ő is részes : ennélfogva kötelességemnek tartom a képviselő urat figyelmeztetni, hogy azon állítása, mikép a pénzügyminiszter ur azáltal, hogy a pénzügyi ügyészségeket fölállította, és az ezáltal okozott költségek fedezésésre oly pénzeket fordított, melyeket a törvényhozás meg nem szavazott: törvénysértést követett el, — tévedésen alapul; tévedésen alapul pedig azért, mert : ha a képviselő ur szíveskedett volna nemcsak a miniszteri jelentés egy lapját, hanem a költségvetés minden ide vonatkozó részét figyelembevenni , azt tapasztalta volna, hogy a pénzügyminiszter ur azon uj intézkedése által, melyet tett, az államtól egy krajezárt sem vett igénybe, melyet a törvényhozás meg nem szavazott. Miután én még ily törvényt nem ismerek, hiszen a pénzügyi bizottság átalános jelentésében szó is van erről, hogy ily törvény alkotásáról kell gondoskodni, mely a hivataloknak, a tiszti állomásoknak rendszerét szabályozza, —miután tehát ily törvény nem létében a minisztereknek, a hivatalok belső berendezésénél az államköltségvetést kell szem előtt tartani: azt hiszem, hogy a kérdés itt oda reeidáh hogy ez az államköltség keretén belül történt-e vagy sem; és ha a t. képv. ur az 1870-évi államköltségvetésnek ide vonatkozó részét ezúttal is megolvassa, azt találta volna, hogy az 1870-ki államköltségvetés jogügyi igazgatóságok czimén fölvett 106,600 frtot. Az államköltségvetés nem részletezvén ezen rovat keretén belől semmit, a miniszternek a virement joga meg volt adva; az a kérdés csak, hogy azon rendezés, melyet a miniszter jónak látott ezen czimnek keretébe tenni, nemcsak helyes és czélszerü-e, de hogy a költségvetés keretén nem ment-e túl ? Az a kérdés tehát, hogy a miHÉPV. H. NAPLÓ 18-f-f XII, niszter, mikor a központi kolozsvári és pesti jogügyi igazgatóságokat föloszlata, és ezen hivatalokat, a melyeknek az a sajátságuk volt, hogy teendőiket soha be nem fejezték, hanem évről évre restantiákat hagytak hátra, czélszerütlennek találván, decentralizálta és fölállította Erdélyben az uradalmi ügyészségeket és minden pénzügyigazgatóság mellé a pénzügyészségeket: túl ment-e azon költségen, melyet a törvényhozás ezen rovatban megszavazott ? és erre a felelet az, hogy hozzászámítván a fizetésfölemelés által tetemesen növelt összeget, 1871. évre ezen uj szervezés körülbelöl 6000 írttal kisebb, mint azon összeg, melyet a törvényhozás a múlt évben megállapított. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter* Csak röviden kívánok válaszolni némelyekre azokból, a miket a t. képviselő ur itt hosszabb beszédben előadott. A mondottaknak egy nagy része vonatkozhatok mindenre — a nagy politikára, Francziaország sorsára, és sok más egyébre — de azt gondolom , hogy a költségelőirányzat tárgyalására aligha tartozik; épen azért beszédének ezen egész nagy részét, részemről válasz nélkül hagyom. Beszédének csupán egynehány, engem közelebbről érdeklő részlete az, a mit szó nélkül még sem hagyhatok. Ezek közül szives volt a pénzügyi bizottság előadója egyet máris kiemelni. Hogy a kormányzatról a t. képviselő urnák minő fogalma van, azt én valóban nem tudom: ha azt hiszi, hogy a miniszternek, ki a sikerért felelős, nemcsak ahhoz kell magát tartani, hogy mihez van neki megadva a törvényhozás által az eszköz a pénzben, ha annak nemcsak azon nem szabad túlmennie, hanem még a szervezetet sem szabad neki egy álló esztendőn keresztül változtatnia, hanem meg kell azt tartania, ugy a mint átkapta, még akkor is, ha tán az idők folyamában egyiknek dolga teljesen megszűnt, a másiké pedig megkétszereződött ; ha meg kell tartania egyik orgánumot, semmit sem dolgozva, mig a másiknak dolgai nem lesznek teljesíthetők: akkor a mi ^fogalmaink csakugyan különböznek. Én azt gondolom, hogy a mi pénz egy bizonyos czélra meg van adva, azt azon czélra szabad fölhasználni és a fölhasználás eszközét és módjait a miniszternek, ki felelősség alatt jót áll a sikerérc, joga van megválasztani. Csak egy példát hozok föl. Ha annyira memiénk, mint azt a képviselő ur kiemelte: a minisztériumoknak az osztályok szervezetét sem lenne szabad módositaniok. Ez esetre, ha a törvényhozás pl. azt mondja, hogy a szőlődézsma megváltandó, s ezzel a dolognak roppant özöne hárul az osztályra, melynek azt el kell végeznie, nagyobb, mint sem az illető osz12